Rugalmas női szexualitás, avagy heteróból lett leszbikusok

„Szerettem a férjemet, de a feleségemmel most sokkal boldogabb vagyok”, mondja a nő, aki érett heteró nőként váltott kapcsolatában a saját nemére. A szexualitás ugyanis igen komplex és sokszor váratlan fordulatokat tartogató dolog, és erre a tudománynak is megvannak a maga magyarázatai.

 „Elegem van, leszbikus leszek” – jelentette ki évekkel ezelőtt a barátnőm minden alkalommal, miután ismét csalódott az éppen aktuális pasijában. A hangzatos bejelentés persze csak szarkazmus volt, néha viszont komolyan tettünk egy gondolatkísérletet, vajon milyen előnyökkel járna, ha legközelebb egy figyelmes és megértő teremtés mosogatna el vacsora után. Akkoriban mi csak idáig jutottunk a saját nemünkkel kapcsolatos vad fantáziálásban, harmincon túl viszont egyre több történettel találkozom, amelyek olyan heteró nőkről szólnak, akik – átmenetileg vagy mindörökre – valóban lecserélték a férfiak szerelmét a nőkére. De mi lehet ezek hátterében? Régóta elnyomott vágyak, keserű kiábrándultság, vagy a női szexualitás tényleg annyira rugalmas, mint egy kínai strandlabda?

A női test újdonságereje

„Nem tudom, hogy azért hagyott-e el a feleségem, mert ittam, vagy azért kezdtem el inni, mert elhagyott a feleségem” – mondja az alkoholista Ben a Las Vegas végállomás című filmben. Az ok-okozati összefüggés dilemmája Flóra esetében valahogy így hangzik: „Nem tudom, hogy azért kezdtem-e el érdeklődni lányok iránt, mert a férfiakban folyton csalódtam, vagy azért csalódtam folyton a férfiakban, mert már akkor megvolt bennem az érdeklődés a lányok iránt.” A 34 éves projektmenedzser Flóra a húszas évei elején élte át első komoly kapcsolatát egy francia fiúval. Meséli, nagy szerelem volt, és ha nincsenek a földrajzi korlátok, valószínűleg ma már közös gyerekeik lennének. A szakítást követő közel tíz évben viszont kudarcos viszonyok és sikertelen kalandok követték egymást, a férfiak iránti bizalom pedig követte ezt a görbét.

Majd tavaly egy munkahelyi projekt kapcsán találkozott B.-vel. Azt mondja, az első pillanatban megfogta a fiús, 21 éves lány egyénisége. „Megmagyarázhatatlanul vonzott a személye, miközben egészen addig abban a biztos hitben éltem, hogy full heteroszexuális vagyok. Először nagyon ijesztő volt szembenézni azzal a lehetőséggel: mi van, ha mégsem? Aztán annyira szerelmes lettem, hogy ez a kérdés teljesen mellékessé vált.” Az egyre gyakoribb csetelések után már minden a szokott forgatókönyv szerint zajlott: a néhány találkozást követő „menjünk fel hozzám” ritmusában.  Flóra azt meséli, az első szexuális együttlétükben sem volt számára semmi furcsa, a női test újdonságereje nagyjából három percig tartott. „Ugyanolyan ösztönösen jött minden érintés és mozdulat, mint a fiúkkal korábban, és nem, nem hiányzott a szeretkezésünkből semmilyen további idom.”

FÉRJET FELESÉGÉRT

„36 éves koromig kizárólag heteróként éltem, akkor már több mint öt éve voltam együtt egy pasival, és éppen egy lombikprogram előtt álltunk, amikor megismertem a jelenlegi feleségemet” –  ezt már Márta, egy fordítóiroda vezetője meséli.  Három évvel ezelőtti találkozásuk annyira meghatározó volt mindkettőjük számára, hogy elég hamar egyértelművé vált: közük lesz egymáshoz. Amikor már abban is biztosak voltak, hogy ez afféle „once in a lifetime” szerelem, Márta nem vacillált sokat, és elhagytaaz addigi barátját.

„Engem szerettek a pasik, és én is szerettem őket. Soha nem voltam elnyomott nő, egyenrangú partnere voltam a férfiaknak. A melegség témája viszont mindig érdekelt, és néha nőkön is megakadt a szemem, de sohasem tekintettem magamra potenciális leszbikusként” – mondja, és máig nem szívesen címkézi magát a szexualitása szempontjából. Abban viszont meglehetősen biztos, hogy nem tudna újra férfival együtt lenni.

TÁG LESZBIKUS KONTINUUM

Ma már a tudomány számára is világos, hogy a nők szexuális irányultságában sokkal nagyobb a rugalmasság és a változékonyság, mint a férfiakéban. A nők esetében ugyanis egyfajta „leszbikus kontinuumról” beszélhetünk. Az elsődleges leszbikusok mindig is „másnak” érezték magukat, és már 6-12 éves koruktól a lányokhoz vonzódtak. A nők egy másik csoportjánál azonban heteroszexuális személyiségfejlődésük és identitásuk ellenére a 30-40 éves koruk környékén gyakran amiatt következik be „irányváltás”, mert úgy érzik, hogy az érzelmi intimitás és empatikus kommunikáció iránti vágyuk mindaddig kielégítetlen maradt – és ekkor saját nemük felé fordulnak.

Erről számol be egy tanulmányában dr. Ritter Andrea klinikai szakpszichológus, a Magyar Pszichológiai társaság LMBTQ szekciójának elnöke is. A jelenség egyik magyarázata szerint az e fajta szexuális flexibilitás abból eredhet, hogy minden ember első szexuális tárgykapcsolata egy nővel volt, így ez a nők számára is otthonosságot jelent. Más elméletek ugyanezt azzal magyarázzák, hogy a nők fokozottabban képesek a pszichés-mentális változásokra, és ez a szexualitásban is nagyobb rugalmasságot mutatnak.

A szexuális beállítottsággal kapcsolatos vizsgálatokban Alfred Kinsey tett mérföldes lépést, amikor az 1940-50-es években végzett, és nagy port kavart kutatásait nyilvánosságra hozta. Kinsey egy 0-tól 6-ig tartó skálát vázolt fel, amelynek egyik végére (0) a kizárólag heteroszexuális, a másik végére (6) pedig a kizárólag homoszexuális viselkedést helyezte, míg a köztük levő  fokozatok (1–5) a különböző mértékű biszexuális viselkedéseket jelezték. A kutatás meglepő eredménye az volt, hogy a skálán a kulturális elvárásokhoz képest viszonylag kevesen vallották magukat teljesen heteroszexuálisnak, például a férfiak 37 százaléka számolt be arról, hogy élt már át olyan orgazmust, melyhez homoszexuális kapcsolat segítette.

MINEK NEVEZZELEK?

Flóra és Márta esetét egyszerű volna biszexualitásként definiálni, Simon Lehel Alpár gay studies kutató szerint azonban önálló biszexuális identitás nem létezik, hiszen a női biszexualitásban a leszbikus és a heteró nőiség is ugyanaz az identitás. Ezt bizonyítják a statisztikák is: a vizsgálatokban a megkérdezettek mindössze 1 százaléka vallja magát biszexuálisnak, miközben a mindkét nemnél próbálkozók aránya ennél jóval magasabb. A kutató szerint a queer kifejezés sem takarja a jelenséget, hiszen ez azok szexuális identitása, akik nem vállalnak semmilyen szexuális identitást.

A szexuális irányultság megállapítására korábban több módszert is kidolgoztak a nemi szervek izgalmi állapotának vizsgálatától a pupilla-tágulás megfigyelésééig, ám ezek nem vezettek megfelelő eredményre. Simon Lehel Alpár szerint sem létezik tökéletes eszköz a mérésre. A lelki preferenciák viszont felszínre hozhatók, például az iAt (implicit Association test) pszichológiai kérdéssorral, amellyel a meleg, illetve heteró preferenciaértékeken helyezhetjük el magunkat.

Komfortos test

„Szerintem a női testnek elképesztő varázsa van. Azt hiszem, megértettem, mit élnek át a férfiak, amikor megőrülnek egy nőért” – meséli tovább Flóra, aki kötelezővé tenné ezt az élményt minden nőnek, aki a teste miatt szorong. „A női-férfi együttlétben sokkal inkább érvényesülnek a megfelelési kényszer évszázados beidegződései: Elég szexi vagyok? Nem nagy a fenekem? Felszabadító volt megtapasztalni a „másik oldalt”: szeretkezés közben ezek tényleg nem számítanak.”

Márta úgy fogalmaz, számára komfortos érzés, hogy egy olyan test közelében lehet, amilyen az övé. „Az együttléteinknek mintha nem lenne tétjük. A pasikkal mindig van cél, egy eljutni valahonnan valahová küldetés. A feleségem és köztem olyan állandó intimitás és szoros fizikai közelség van, aminek csak egyetlen eleme a szex.” Meséli, a hétköznapjaik is kivételes összhangban telnek. „Eszméletlenül felszabadult és harmonikus a kapcsolatunk, és lehet, hogy ebben szerepet játszik az azonos neműség is. A férfi lelket és önérzetet ugyanis elég melós gondozni. Az én életemből három éve totálisan eltűnt a felesleges játszmázás, a sértődés és a manipuláció” – fogalmaz.

Márta és a párja két éve ünnepelték az esküvőjüket, megtartva a szokásos – persze nem hivatalos – ceremóniát; a jövőben pedig szívesen vállalnának gyereket is. Flóráék kapcsolata viszont nem bírta el a tíz évnyi korkülönbséget. A szakítás után Flóra elhatározta, hogy tudatosabb ismerkedésbe kezd. Regisztrált egy társkereső oldalra; beírta a nevét, a korát, a lakhelyét, majd következett a kérdés, hogy férfit vagy női partnert keres. Azt mondja, a választás kényszere teljesen váratlanul érte. „Gyakorlatilag órákig őrlődtem; olyan volt, mint a mesebeli útelágazás: most évekre eldönthetem a sorsomat azzal, hová kattintok. Mindkettőt persze nem lehetett megjelölni – ezen egyébként fel is háborodtam. Végül két oldalon is regisztráltam” – magyarázza, és bár időközben rájött, hogy a netes párkeresés nem az ő műfaja, szerinte a lánnyal való viszonya sokat segített abban, hogy újradefiniálja magát, így ma már jóval magabiztosabban áll egy új kapcsolat előtt. „Már nem akarok mindenáron tetszeni a pasiknak, és nem függök tőlük. Mert ha akarom, nőt is választhatok. Én most társként egyszerűen egy lelket, egy személyiséget keresek magamnak. Az másodlagos, hogy milyenek lesznek az elsődleges nemi jellegei.”   

Írásunk egy, korábban az Elle magazinban megjelent cikk szerkesztett változata.