Ha egy régi képeslapot, egy pulóvert vagy egy plüsst nem tudsz csak úgy kidobni, az sokkal többet mond el rólad, mint hinnéd.
Van, aki gondolkodás nélkül selejtez – egy tárgy betölti a funkcióját, majd új helyet talál magának. Másoknál azonban egészen más a helyzet: egy-egy elengedés hetekig, sőt hónapokig tartó belső vívódást okoz. Ha te is azok közé tartozol, akik nehezen válnak meg a dolgaiktól, akkor ilyen lélekkel rendelkezel.
A pszichológia szerint azok, akik erősen kötődnek tárgyakhoz, gyakran érzelmi biztonságot találnak bennük. Egy ajándék, egy régi játék vagy egy sokat hordott ruhadarab nemcsak emlék, hanem kapaszkodó is. Valami, ami állandó marad akkor is, amikor az élet körülötted változik. Nem véletlen, hogy ezekhez a tárgyakhoz jó érzés visszanyúlni: megnyugtatnak és emlékeztetnek. Ha nehéz megválnod tőlük, az gyakran azt jelzi, hogy az érzelmi világodban fontos szerepe van az állandóságnak.
Sokan azt gondolják, a ragaszkodás magához a tárgyhoz kötődik, pedig valójában az emlékhez. Egy képeslap egy lezárt kapcsolatról mesél, egy plüss a gyerekkor biztonságát idézi fel, egy hűtőmágnes pedig egy fontos életszakaszt őriz. Ezért ez már nem csupán egyszerű lomtalanításról van szó: olyan, mintha egy darab múltat kellene elengedni. Nem csoda, hogy ezt sokan halogatják, hiszen ez valójában egy nehéz érzelmi döntés.
A nosztalgikus emberek gyakran tárgyakon keresztül kapcsolódnak korábbi önmagukhoz. Egy régi zenekaros póló, egy gyerekkori játék vagy egy filmhez kötődő emlék pillanatok alatt visszarepít egy ismerős, biztonságos időszakba. Ha mindent tárgyhoz ragaszkodsz, könnyen lehet, hogy a múlt érzelmi ereje még mindig aktívan jelen van az életedben – és időnként szükséged is van erre az érzésre.
Előfordult már, hogy nem tudtál kidobni valamit, mert „szegény olyan egyedül lenne”? Ez az antropomorfizmus jelensége: amikor emberi tulajdonságokat vetítünk tárgyakra. Egy leesett plüss „szomorú”, egy félretett ajándék „megsértődik”. Ez különösen empatikus, érzékeny embereknél gyakori, és tovább nehezíti az elengedést, hiszen ilyenkor nem egy szimpla tárgytól válunk meg.
A pszichológia szerint a tárgyakhoz való erős kötődés gyakran gyerekkorig nyúlik vissza. Akik nem mindig éltek meg kiszámítható érzelmi biztonságot, felnőttként tárgyakban találhatnak stabilitást. Ezek a dolgok nem változnak, nem hagynak el, mindig ugyanazt jelentik.
Kidobni valamit véglegesnek tűnik. Megtartani viszont időt ad. Ezért a tárgyakhoz való kötődés sokszor nem más, mint belső bizonytalanság: tényleg szükségem van rá, vagy csak félek elengedni? Ez nem lustaság vagy gyengeség, hanem egy belső konfliktus, ami több időt kér.
Az érzelmileg érzékeny emberek intenzívebben élnek meg kapcsolatokat, és tárgyakhoz is jobban ragaszkodnak. Egy ajándék számukra nem puszta gesztus, hanem érzelmi lenyomat. Ezért az elengedés gyakran veszteségként jelenik meg, nem praktikus döntésként.
Ha mindent tárgyhoz ragaszkodsz, az nem egy rossz szokás, és nem is szégyellnivaló. A pszichológusok szerint empátiára, érzelmi mélységre, nosztalgiára és erős kötődési képességre utal. A kérdés nem az, hogy mindent ki kell-e dobni, hanem az, hogy tudod-e, mit képviselnek ezek a tárgyak az életedben.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!