Miért nehezebb észrevenni a tehetséges lányokat?

Ugyanannyi kiemelkedően magas intelligenciával rendelkező férfi létezik, mint nő. Utóbbiak mégis gyakrabban maradnak észrevétlenek – már az iskolában is lényegesen kevesebb tehetséges lányt diagnosztizálnak, mint fiút.

Monique de Kermadec, a koraérettség kiszűrésére specializálódott pszichológus új könyvében a bevezetőben említett különbségeknek járt utána. Arra kereste a választ, hogy a tehetséges nők miért élik meg máshogy a bennük rejlő potenciált, mint a férfiak – az ELLE pedig őt faggatta arról, amit a kutatómunkája során tapasztalt. 

Hogyan jött rá arra, hogy a tehetséges férfiak és nők különböznek?

– Évekig csak általánosságban beszéltünk a tehetségesekről, azaz a kiemelkedően magas intellektuális képességekkel megáldottakról. Ennek magam is a részese voltam: mindig is azokat a karaktervonásokat emeltük ki, amelyek közösek voltak bennük. De immár több mint 25 éve foglalkozom tehetséges férfiakkal és nőkkel, és meg kellett állapítanom, hogy a nők másképpen élik meg a veleszületett adottságukat. Ez egyrészt összefügg a személyiségükkel, másrészt azzal a ténnyel is, hogy olyan világban élünk, ami tele van sztereotípiákkal és a férfiakkal és nőkkel szemben támasztott eltérő elvárásokkal – ez megalapozza az eltérő tapasztalatokat is.

Tehetséges, entellektüel, HIP – többféleképpen is definiálhatjuk őket, de a lényeg nem változik. A zebrák azok az emberek, akik az átlag feletti IQ-val rendelkeznek.
A témáról bővebben ide kattintva olvashatsz! 

Hogyan kell értelmezni ezt a különbséget?

– Még ha vannak is közös jellemvonások, némelyik sokkal kiélezettebb a nőknél. Ilyen például a másság érzése , amit minden tehetséges ember megtapasztal, mégis erősebben van jelen a nőknél; nemcsak azért, mert az átlaghoz képest eleve magasabb intellektuális szinten vannak, hanem azért is, mert a társadalomnak van egy elképzelése arról, hogy mire hivatottak a nők és ők kilógnak ennek a kereteiből. Így a nőknek máris két okuk van, amiért felnőve úgy érzik, hogy mások. Emellett jellemzően érzékenyebbek. Ez a túlérzékenység a férfiaknál is előfordulhat, de a nőket kulturálisan biztatják is erre. Ennek eredményeképpen a nőkben spontánabban tör a felszínre, a tehetségesekre jellemző intenzitás miatt pedig a külvilág számára akár kínos is lehet.

Elég ellentmondásos, hogy elvárjuk tőlük a gyengédséget, amikor viszont kifejeznék az érzelmeiket…

– …rögtön rájuk sütik a bélyeget, hogy hisztérikusak. Ráadásul rendszerint az önbizalmuk is jóval alacsonyabb szinten van, mint a férfiaké. Ha előléptetésről vagy egy új munkahely megpályázásáról van szó, a férfiaknak az elvárt képességek 70 százalékának birtokában már magabiztosan állnak elébe. Egy nő viszont hiába rendelkezik a pozícióhoz szükséges kompetenciák 120 százalékával, mégis azt mondja magának: „nem, ez nem fog menni.” A perfekcionizmus és a magukkal szemben támasztott elvárások miatt állandó kételyek gyötrik őket.

Annak érdekében, hogy megpróbálják a lehető legjobban kezelni a dolgokat, sokkal inkább támaszkodnak a „hamis énjükre” (amivel próbálnak a környezetükhöz idomulni, hogy csökkentsék a másságukat), mint a tehetséges férfiak. Vagyis jobban figyelnek arra, mit várnak el tőlük, és azért, hogy jobban elfogadják őket, készek megadni a másiknak azt, amit elvár. Ez azonban mély magányérzetet kelthet bennük, mert fejben azt kérdezik maguktól: „ha ismernél engem olyannak, amilyen vagyok, akkor is értékelnél?”

Ez a "hamis én" segít a lányoknak abban, hogy beilleszkedjenek abba a bizonyos dobozba?

– Igen, már iskoláskoruktól kezdve élnek ezzel, mert nagyon korán megtanulják, hogy pontosan mit várnak el tőlük a tanárok az iskolában. Ezért is tűnhet úgy, hogy a jó diákok között több a lány, mert sokkal jobban ügyelnek arra, hogy mit válaszolnak egy-egy kérdésre, milyen viselkedést várnak el tőlük a többiek. De ami kezdetben előny, az gyorsan hátrányba fordulhat, mert ez a beilleszkedési vágy letöri a kreativitásukat és a sztereotípiáknak való megfelelésre kényszeríti őket. Szinte bezárja őket abba a dobozba. A másság érzése, az érzékenység, az önbizalomhiány, a „hamis én” éltetése, a perfekcionizmus – azt mondanám, ezek mind sokkal erőteljesebben vannak jelen a tehetséges nőknél, mint a tehetséges férfiaknál.

Vagyis már az iskolában is kiütköznek ezek a különbségek a két nem között?

– A fiúk azzal törődnek, hogy választ adjanak. Az, hogy azt milyen módon teszik, számukra kevésbé lényeges, mint maga a tény, hogy tudják a választ. A lányok azonban nagyon hamar megértik, hogy ahhoz, hogy hatékonyan legyenek, úgy kell megadniuk a válaszokat, ahogyan azt a tanár elvárja tőlük. Ez a különbség nem feltétlenül a kultúrából ered, de mivel a lányoknak jobban megengedett az érzékenység, gyorsabban képesek ráhangolódni arra, amit elvárnak tőlük. Ez a fajta érzékenység és érzelmi gazdagság az, ami később csapdát állíthat számukra, mert olyan dolgok dekódolására is alkalmassá teszi őket, amire a többiek nem képesek, ők mégis arra próbálnak reagálni.

Ez az oka annak, hogy a tehetséges fiúkat hamarabb észrevesszük, mint a tehetséges lányokat?

– A viselkedésükkel a fiúk gyakran magukra vonják a szüleik és a tanáraik figyelmét. És mivel a lányok általában jól viselkednek, nincs velük probléma, kevesebb kérdést teszünk fel magunknak velük kapcsolatban. Már változóban van ez a tendencia, de kezdetben átlagosan a tehetségesek gyerekek 70 százaléka volt fiú, 30 százaléka lány. Ez részben azért is alakult így, mert a szülők akkor jelentkeztek konzultációra, amikor probléma adódott, és ha kiderült, hogy a kiemelkedően magas intelligencia áll a háttérben, azt remekül lehetett kifogásként használni a fegyelmezetlenségre. Láttam már olyan szülőket, akik a fiuk miatt érkeztek konzultációra, és magabiztosan kijelentették, hogy „a lányunktól egyébként sem várunk sokat”, a végén pedig kiderült, hogy a kislány jóval előrébb jár, mint a fiú. De mivel nem volt vele gond, egész egyszerűen nem törődtek vele.

A tesztek megoszlása a nemek között mennyire egyenlő ma?

– Közel vagyunk az egyenlőséghez, még nem 50-50 százalékos, de közelít hozzá. Érdekes, hogy felnőttkorban több nőt tesztelnek, mint férfit. A nőkben megvan a rugalmasság és önmaguk megkérdőjelezése, ami miatt nyitottak a tesztekre – nemcsak azért, hogy kiderüljön, tehetségesek-e, hanem hogy jobban megismerjék magukat. És hogy jobban megértsék a gyerekeiket: szép számmal akadnak nők és anyák, akik akkor teszik fel maguknak a kérdéseket, amikor a saját gyerekeikkel érkeznek konzultációra.

Vannak olyan elterjedt prekoncepciók a tehetséges nőkkel kapcsolatosan, amelyek a tehetséges férfiak esetében fel sem merülnek?

– Azt mondják, hogy lehetetlen velük együtt élni, mert túlságosan követelőzőek, „túl sok” a személyiségük, túl egocentrikusak, semmit sem képesek adni másoknak, nem tudnak jó anyák lenni, mert nem gondolnak másokra. A párkapcsolati sikertelenségekről már ne is beszéljünk, ami persze arra vezethető vissza, hogy dominálni akarnak a szerelemben… Elég egy női madárijesztőre gondolni ahhoz, hogy megkapjuk azt a tipikus képet, amit a tehetséges nőkről festenek. Miközben folyton felmerülnek a kérdések: „De vajon kinek képzelik magukat? Tényleg olyan okosak, mint azt hiszik?”

Durván 5 évvel ezelőtt megjelent egy tehetséges nőkről szóló cikk, ami alatt gyilkos kommenteket hagytak a férfiak, akik nem bírták elviselni annak gondolatát, hogy egyáltalán szóba kerülhet az intelligencia témája a nőkkel kapcsolatban. Pedig már javában a 21. században jártunk. Szerencsére ez a fajta hozzáállás kikopóban van, de a téma még mindig nem teljesen elfogadott. Az a benyomásunk, hogy az intelligencia férfias és versengő magatartással párosul, amiért cserébe a nőknek le kell mondaniuk a nőiességükről.

Ha ilyen jól álcázzák, hogyan tudják a szülők kiszúrni azt, ha a lányuk tehetséges?

– A felnőttekkel és a gyerekkel kapcsolatban is 3 nagy pólust emelhetünk ki, amelyek köré a kisebb tulajdonságok csoportosulnak. Az első az intenzitás. A második a komplexitás – az egyszerű válasz sosem elég nekik, mindig van egy újabb kérdés, ami újabb kérdéseket szül. És van egy bizonyos sürgető érzés a cselekvésre: ha egy tehetséges elmerül valamiben, akkor azt teljes szenvedéllyel teszi.

Mit tehetnek a szülők, ha azt gondolják, hogy a gyerekük tehetséges?

– Semmiképp se várjanak a teszttel, még akkor sem, ha úgy érzik, hogy a dolgok jól mennek, és csak néha vannak rossz tapasztalatai a gyereknek a mássága miatt a kapcsolataiban, az osztálytársaival, a tanáraival vagy a világgal. Először is meg kell mutatnunk, hogy értjük a kétségeit és a rá irányuló figyelem miatti szenvedését, ugyanakkor ne ösztönözzük a passzivitást és az engedelmességet, a beilleszkedést mindenáron, inkább bátorítsuk őket arra, hogy keressék meg azokat a területeket, azokat a közösségeket, ahol önmaguk lehetnek.

Forrás: ELLE