Mi a baj a „Kisfiú vagy kislány?” bulikkal?

A családi kötődést és a sztereotípiákat egyaránt erősíthetik

Ha jártál az Instagramon az elmúlt évben – és nem csak arcápolási tippeket és a gördeszkázó kutyákat nézel rajta  - akkor valószínűleg belefutottál már egy-egy „gender reveal party” képeibe. Ezek olyan bulik, ahol az anyukája hasában növekvő bébi nemét a szülők felfedik az ismerőseik, rokonaik előtt.

Az új bulialkalomhoz máris kötődik néhány hagyomány: például az, hogy kipukkasztanak egy hatalmas lufit, amiből vagy rózsaszín, vagy kék konfetti lő ki, vagy az, hogy felvágnak egy sütit, amiből rózsaszín vagy kék töltelék folyik ki, elárulva, fiú vagy lány lesz a kisbaba.

Ám a like-okért, megosztásokért és bekövetésekért folyó versengés egyre teátrálisabb megoldásokhoz vezetett. Kék vagy rózsaszín füstöt okádó motorkipufogók, tűzijátékok, és tetkók – Mamától Papának, vagy fordítva.

Egy floridai szülői pár egyenesen Bill Murray-t hívta el attrakciónak a bejelentésre, ami egy golfpályán játszódott. Mikor Murray ellőtte a golflabdát ütőjével, kék por szállt fel, a tömeg felkiáltott: „Fiú!”, a színész pedig eléggé zavarba jött az egész felhajtás láttán. Furcsa egy hangulat!

A közösségi média egész működését tekintve, ezek a trükkök a felszínen eléggé ártalmatlannak tűnnek, de ha belegondolunk az LGBTQ+ közösség egyre fejlődő láthatóságába és abba, hogy egyébként a legújabb kori közgondolkodás igyekszik tartózkodni attól, hogy fekete-fehéren lássa a dolgokat, biztos, hogy a „kisfiú vagy kislány?” bulik valóban nem ártalmasak?

Az ELLE újságírója számos szülővel és babát váró párral beszélgetett róla, mi a véleményük erről a jelenségről.

A kék vs. rózsaszín bulik védelmében

Sokan gondolják, hogy ezeknek a buliknak igenis megvan a maguk jótékony hatása. Először is, elbűvölik az embereket, másodszor, sokkal jobb időtöltés a szülőknek egy ilyen parti előkészítésén munkálkodni, mint a tévé előtt ülni pizzát zabálva.

„Szerintem teljesen jó” – mondja Barbara, két kisfiú 38 éves anyukája. „Két fajta ember van, azok, akik mindkét nemnek egyformán örülnek, és azok, akik egyértelműen az egyik nemnek szurkolnak, szóval minden, ami a kisbaba nemének felfedését ünneppé, izgalmas és pozitív pillanattá teszi, az jó”.

Amanda, egy 36 éves anyuka a lufis megoldás mellett döntött, miután egy csomó példát látott rá online. „Mivel valószínű volt, hogy nem lesz már több gyerekünk, úgy gondoltuk, szép lenne megosztani ezt a momentumot a szeretteinkkel”.

„Nagyon élveztük” – folytatja – „És mindig jó összehozni a társaságot egy különleges alkalomra. Az ultrahangon úgyis kiderült volna, de így megtudni, fiú lesz, vagy lány, nekünk is sokkal szórakoztatóbb volt”.

„Sokan ellenzik, hogy az ilyesmi megjelenjen a közösségi média felületeken” – mondja Barbara. „Lehet, hogy egyesek tényleg csak bizonygatni akarják másoknak, milyen kreatívak és ötletesek, de engem nem igazán érdekel, mi a motiváció, ha közben jól érzik magukat. Ha valaki felgyújt egy szívet vagy kipukkaszt egy lufit, és az szép emlék lesz, hát hajrá!”

Kell-e tudnunk egyáltalán, fiú lesz vagy lány?

Tíz évvel ezelőtt, ha arról kérdeztük a leendő szülőket, mi lesz a gyerek neme, a legtöbben azt válaszolták: „nem érdekes, a lényeg, hogy egészséges legyen”.

Ami – ebben talán egyetértünk – egészségesebb hozzáállás volt az új élethez. A „Boldogok vagyunk, hogy egyáltalán lesz gyerekünk” sokkal jobb, mint az „egy kicsit csalódottak vagyunk, hogy lány”.

A kötődés igazi sztárkifejezés lett a nevelésben, mindenki akarja és azt szeretné, ha a férfiak is részesülnének belőle.

Jonathan Ives, a Birmingham Egyetem professzora például abból kiindulva, hogy az apák sokszor kizárva érezték magukat a terhesség és szülés, születés folyamatából, azt kezdte el tanulmányozni, milyen módokon kapcsolódhatnak a férfiak a babákhoz, amíg még a méhben vannak és rögtön a szülés után. Egy csomó apa útját követte, és odafigyelt olyan dolgokra, mint hogy az egészségügyi dolgozók mennyire beszélgetnek velük az érzéseikről, vagy hogy a szülőszobában ők is magukhoz ölelhetik-e az újszülöttet.

És mindabból, amire Dr. Ives ráirányította a nagyítóját, az derült ki, hogy a legfontosabb dolog, ami segít a férfiaknak kapcsolódni – Ives kutatásában csak férfiak szerepeltek, de az eredmények vonatkoztathatók a terhességet nem hordozó partnerre az azonos nemű kapcsolatokban, vagy mindkét szülőre egy béranyás szülésnél – az volt, amikor kiderült a gyerek neme.

Így a partnerek hamarabb élték át a szülőség érzetét, mivel a babát könnyebben tudták egy teljes kis személyiségnek elképzelni a méhben.

„Mivel nem én hordtam ki a gyerekünket, féltem, hogy baj lesz a kötődéssel” – mondja Hanna, akinek nemrég született meg a kisbabája partnerével, Johannával.

"Sőt, nagyon is tartottam ettől. Igazából az elejétől szorongást okozott, sőt még most is van bennem ilyesmi. Úgy döntöttünk, hogy ha lehet, Johi szoptasson, úgyhogy tudtam, hogy ebben például Johi biztosan megtalálja a kötődést, míg én nem”.

„Szerintem amikor kiderült a neme, az egész sokkal valóságosabbá vált” – mondja. „És mi nem mondtuk el senkinek. Én valahogy jobban be tudtam vonódni, a része lenni ennek az egésznek. Nagyon nehéz volt elviselni, hogy ez egy titok, viszont attól, hogy csak mi tudjuk a gyerek nemét, valahogy nekem is helyet adott.

Hanna ugyanakkor azt is elmondta, nem a nem kiderülése volt a legmeghatározóbb pillanat a kötődés szempontjából.

"Egy reggel, a terhesség késői szakaszában, JohI összegömbölyödve aludt, és a hasunk egymáshoz ért. Alex szinte odabukfencezett a hasamhoz, és ez annyira intim volt, mint semmi más előtte – hogy felém mozog!"

Nem mindenki tűri lazán az egyre emelkedő nyomást, amit a nemet feltáró röntgen közeledése jelent. Kim, egy 32 éves újságíró, aki z első gyerekét várja, azt gondolja, talán túlságosan komolyan vettük Ives professzor tanításait.

"Az emberek már szinte rögeszmések” – mondja. „Azt éreztették velem, hogy csalódást okozok, mert nem akarom tudni a gyerekem nemét. Én nem éreztem fontosnak”.

Nyilvánvalóan fontos, hogy mindkét szülő tudjon kapcsolódni a gyerekhez már a születés előtt, de úgy tűnik, ez nem feltétlenül azon múlik, tudják-e, mi a gyerek neme.

A „Fiú vagy lány?” bulik a bébibiznisz zsebét tömik

„Szerintem ezek a kisbabák nemét felfedő bulik az egyébként is hatalmasra duzzadt babaipart tömik tovább pénzzel” – mondja Friderika, egy 31 éves táplálkozástudományi szakember.

Friderika véleménye szerint, ha csak beírjuk a Google keresőbe, hogy „gender reveal party”, már özönlenek is a témához kapcsolódó holmik, a „kezdőcsomagok”-tól a „hollywoodi stílusú fényfeliratig”. Ha belegondolunk, valóban végtelen kereskedelmi távlatok nyílnak egy új szokás bevezetésével. Ez aztán a jövedelmező üzletág!

„Kicsit olyan, mint az esküvőbiznisz” – jegyzi meg. „Ahol a trükkös gyártók minden árujukra plusz százalékot tesznek, ami „esküvői”, mert azt úgyis megfizetik az emberek. A bébibiznisz még rosszabb is eggyel, mert az olyan időszakban tapos az emberek gyenge pontjaira, amikor amúgy sincsenek könnyű helyzetben”.

„Az igazság az, hogy egy pici újszülöttnek nem sok mindenre van szüksége a szülein kívül, de a bébiipar ezt máshogy állítja be. Nagy kórházi táska kell, nem mindegy, mit viszel a szülőszobára, kell egy kényelmes párna, megfelelő hordozó, takaró, babakocsi, gyerekülés... Ezek piacosított szükségletek. Úgyhogy, ha ehhez még hozzávesszük a tejfakasztó, babaváró és „kisfiú vagy kislány” bulikat, azzal már végleg hatalmas anyagi nyomást helyezünk a szülőkre”.

Kétváltozós egyenlet?

Az üzletláncok rózsaszín és kék konfettiágyúkat árulnak, és ebből még több bevételhez jutnak, ami viszont ennél is súlyosabb, az az, hogy az ipar vezetői a kétváltozós nemi kategorizálásból húznak hasznot – amiből egyszer már elindultunk egy megértőbb irányba.

A Google bevásárlós linkjei után a legkiemeltebb cikk egy bizonyos „Kalauz a tökéletes „kisfiú vagy kislány?” bulihoz” a Pampers weboldalán.

A Pampers oldalán kattintgatva – egy kép alatt, amin két cupcake látható, igen, kitaláltátok, egy rózsaszín és egy kék – egy csomó tippet találunk, mire fűzzük fel a bulit, mint például: ’csokor vagy csokornyakkendő’, ’kalózok vagy hableányok’, ’gól vagy glamúr’. Ha nem érted, mi ezzel a gond, elmondjuk.

Nem az ELLE az egyetlen lap, amely igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy nem csak „lány” és „fiú” létezik a nemeket tekintve, és azon is fáradozunk, hogy a társadalmi nemet és a biológiai nemet különválasszuk és megszabaduljlunk az idejétmúlt sztereotípiáktól.

Például, végre az emberek elkezdik elfogadni, hogy a fiúk nem feltétlenül kékben járnak, macsók, agresszív sportolók, verekednek és apaként alig vesznek részt a saját kisbabájuk ellátásában.

„A ’fiú vagy lány’ bulik a nemekhez kötött szülőséget támogatják” – mondja Ronit, egy 29 éves lelkipásztor és egy gyerekes anya”.

„A fiam nemi szervei nem árulnak el sokat arról, milyen ember lesz. A nemi szerepekhez kötött nevelés bekorlátozza a gyerekeket, különösen a lányokat (akiknek hableányoknak és balettáncosoknak kell lenniük). De a patriarchális hozzáállás a fiúkat is megbéníthatja, én nem akarom, hogy a fiam úgy érezze, muszáj fociznia vagy nem mutathatja ki az érzéseit” – folytatja.

„Nem tervezem gendersemlegesen felnevelni a gyerekem” – mondja Kim, az újságíró, „de úgy gondolom, az emberek kicsit lazábban is hozzáállhatnának ehhez az egész gender kérdéshez. A kisbabák egyszerűen csak kisbabák”.

Ha a közeli jövőben egyszercsak egy „tűzoltó vagy háziasszony” buliban találod magad, lehet, hogy érdemes új barátokat keresned, de a téma sokkal fontosabb, mint hogy mire épül egy nemfeltáró buli. Az ilyen eseményekkel nem csak a biológiai nemet ünnepeljük, hanem a tradicionális, megfakult és ma már érvénytelen nemi szerepeket.

Bulizni mindannyian szeretünk – de tényleg, szívesen, bármikor – és az is szuper, ha a kisbabák érkezését pozitív hangulatban, családunkkal körülvéve ünnepeljük, de ahogy Ronit és Kim kiemelik,  az, hogy szeretetünkkel akarjuk őket körbevenni, talán azt is magával vonja, hogy megóvjuk őket a káros sztereotípiáktól, amit mások akarnak rájuk kényszeríteni, már olyan pici korban, amikor még szinte az orrukig sem látnak.