Készen áll rá a japán parlament, hogy végre nyisson a nők felé?

Az Elle utánajárt, milyen történelmi okai vannak annak, hogy Japánban a nők ritkán töltenek be hatalmi pozíciót a politikában.

Doi Takako szülei azt a nem megszokott elvet követték, hogy a fiúknak és a lányoknak egyenlő lehetőségek járnak. A háború utáni Japánban a nők jellemzően előbb beiratkoztak az iskolába, majd később feladták a tanulmányaikat és gyári munkásként vállaltak munkát. Doi azonban elvégezte a jogi egyetemet és 1986-ban ő lett az első női vezető egy politikai pártnál, a szociáldemokratáknál. A dátum „Madonna Boom” néven került be a történelemkönyvekbe – ezzel az általános választójog 1946-os bevezetése után először az ázsiai országban lépéseket tettek egy demokratikusabb rendszer kiépítése felé, ami valóban megnyitotta a politikai ajtajait a nők előtt.

Csaknem fél évszázaddal később azonban a helyzet nem változott annyit, mint amit a fejlesztések után reméltek. Miközben a japán miniszterelnök Yoshihide Suga feleségével együtt a G7 csúcstalálkozón Erzsébet királynővel vacsorázott együtt, Japánnak még mindig a szexista mondatok és a macsóizmus által gerjesztett botrányokkal kell megküzdenie. Tavaly februárban Yoshiro Mori, a tokiói olimpia szervezőbizottságának elnöke benyújtotta a felmondását, miután nyilvánosan kijelentette, hogy a nők túl sokat beszélnek, ezért a több fős vezetői meeting túlságosan hosszúra nyúlna.

A jelentős gazdasági hatalommal bíró ország ezek alapján biztosan belepirulna, ha feltennénk nekik a kérdést: hogyan áll a nemek közötti egyenlőség megvalósítása? Ha a politikai pozíciót betöltők nemét nézzük, akkor Japán bizony a sor végén kullog: a 156 ország közül a 147. helyen állnak – ez az iparosított országok között a legrosszabb helyezés. Az Interparlamentáris Unió statisztikája szerint a japán parlamentben jelen lévő nők aránya mindössze 10%, ami jócskán elmarad a nemzetközi 25%-os átlagtól.

A cél egy befogadóbb rendszer kiépítése

A 2021 őszén esedékes választásokra való tekintettel a jogalkotók és a politikusok ismét javaslatot tettek egy befogadóbb rendszer kiépítésére: a párton kívüli koalíció új törvényt fontolgat, amely arra kéri a politikai pártokat, hogy állítsanak minimális számú jelöltet, akiket támogatnának a nemzeti választásokon. Ennek a 2018-ban jóváhagyott változata „önkéntes elkötelezettséget kért a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében” a pártoktól, ám kevés haszonnal járt.

A Demokrata Párt vállalja, hogy a jelöltjei 30%-a nő lesz. A kommunista párt ennél is magasabbra emelte a mércét, és azt a célt tűzte ki, hogy a tagjai 50-50%-ban nők és férfiak legyenek. A legnagyobb változás az 1955 óta szinte folyamatosan kormányon lévő Liberális Demokrata Párt részéről várható: szerintük a nők számának jelentős növekedése megerősítené, hogy az ország jó irányba halad.

Talán az új Madonna Boom küszöbén állunk? Sokan attól tartanak: az, hogy a parlamentet megnyitják a nők előtt, csupán egy hangzatos szlogen a szavazatok elnyerésére, tekintve, hogy történelmileg a nők mindig is az élen jártak az állampolgári jogok elleni küzdelemben, mind a nagyvárosokban, mind a vidéken, és a szavazók között is nagyobb arányban vannak jelen. „A szavazóink fele nő, de a parlamentben még mindig nagyon kevesen vannak – mondta a volt védelmi miniszter a Nikkei újságnak.  – Nem képviseljük az állampolgárainkat, ami a demokrácia nagy problémája.”

Hiányoznak a példaképek

A nők hatalmi pozíciókból való kirekesztésének sok és összetett oka van, és nem csak azzal a szereppel kapcsolatosak, amelyet a történelem során mindig a nők mint háztartásvezetők töltöttek be. A választási kampány támogatása például nagyon magas költségekkel jár, hiányoznak a példaképek, és egyes társadalmi normák visszatartják a nőket a megszólalástól.

2021 februárjában a hivatalban lévő párt öt nőnek engedélyezte a tanács ülésein való részvételt, feltéve, hogy egy szót sem szóltak. Természetesen a rózsaszín kvóták növelése nem fogja egyik napról a másikra kiirtani a hímsovinizmushoz kapcsolódó problémákat – Japán tehát egyelőre továbbra is olyan ország, amelyet ősz hajú férfiak irányítanak. De a demokrácia megerősödése kétségtelenül magában foglalja a nemek képviseletének javulását is.

Forrás: Elle