Nem, a pihenéshez társuló bűntudat nincs rendben.
Neked is ismerős az érzés, amikor végre lenne egy szabad délutánod, de néhány perc pihenés után már azon gondolkodsz, mit kellene még elintézni? Rendrakás, munka, edzés, bevásárlás, és mire észbe kapsz, az eredetileg üres idő újra tele van feladatokkal. Önmagában persze az aktív életmóddal nincs semmi baj, ugyanakkor a pszichológusok szerint, ha a pihenést csak a bűntudat miatt rövidíted le, az nincs rendben.
miért érzünk egyáltalán bűntudatot?
Szürreális kicsit, de az évek során megtanuljuk összekapcsolni a produktivitást a hasznosság érzésével, míg a pihenéshez a haszontalanságot társítjuk. Emiatt még akkor is megjelenhet a bűntudat, ha amúgy minden fontos feladatunkkal végeztünk. A pszichológusok ezt szabadidős bűntudatnak nevezik, ez az a kellemetlen érzés, amikor valaki azért nem tud kikapcsolódni, mert közben azt gondolja, valami értelmesebbet kellene csinálnia. Isabel Hernández, az Universidad Europea de Andalucía pszichológiai tanszékének vezetője szerint ráadásul ez idővel egyfajta elkerülő stratégiává is válhat, a sok teendő ugyanis abban segíthet, hogy ne kelljen szembenézni bizonyos kellemetlen gondolatokkal vagy érzésekkel, hiszen amíg elfoglaltak vagyunk kevesebb tér jut arra, hogy előjöjjenek a félelmek, bizonytalanságok vagy más nehéz érzelmek.
Ettől viszont ezek még a problémák nem oldódnak meg, csak háttérbe szorulnak.
Hernández persze arról is beszélt, hogy óriási a különbség az egészséges ambíció és toxikus produktivitás között. Az előbbi mögött kíváncsiság, fejlődési vágy vagy belső motiváció áll, ám utóbbi esetében a teljesítés már nem választás kérdése, inkább egyfajta kényszeres szükséglet, amitől az érintett a saját önértékelését teszi függővé.
A szakértő szerint amúgy a közösségi média sokat ronthat azok helyzetén, akik életében felüti a fejét a szabadidős szorongás. Amikor ugyanis folyamatosan mások eredményeit, rutinjait és látványos sikereit látjuk, könnyen jöhet az az érzés, hogy mi nem teszünk eleget, holott valószínűleg csak nem látjuk a másik tevékenysége mögötti kimerültséget.
A pszichológiai regenerációhoz szükség van olyan időszakokra, amikor valóban leválunk a feladatainkról. Hernández szerint ezt érdemes fokozatosan gyakorolni: nem kell egyik napról a másikra teljesen üres délutánokat betervezni, először elég lehet néhány rövidebb időszakot hagyni cél és teljesítendő feladat nélkül, és megfigyelni, milyen érzések jelennek meg közben. A cél nem az, hogy azonnal megszüntessük a kellemetlenséget, inkább csak az, hogy ne töltsük ki rögtön újabb teendőkkel az üres pillanatokat.
A legfontosabb pedig talán az, hogy a pihenést ne jutalomként kezeljük. Nem kell kiérdemelni azzal, hogy előtte eleget dolgoztunk, hiszen a regeneráció alapvető szükséglet. Ha pedig a leállás rendszeresen erős szorongást vagy bűntudatot vált ki, és ez már a mindennapi életet is befolyásolja, érdemes szakemberrel dolgozni rajta.
(via)
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!