Pszichológusok és viselkedési szakértők szerint bizonyos minták különösen gyakran jelennek meg azoknál, akikkel nehezebb biztonságos kapcsolatot kialakítani.
A bizalom ritkán egyetlen nagy gesztuson múlik. Sokkal inkább apró, ismétlődő viselkedésekből áll össze: abból, hogy valaki tartja-e a szavát, figyelembe veszi-e mások érzéseit, vállalja-e a felelősséget a hibáiért, és mennyire következetes. Fontos persze kiemelni, hogy egyetlen tulajdonság önmagában még nem tesz senkit megbízhatatlanná, a pszichológusok szerint azonban egyes minták sokszor tűnnek fel azoknál, akik kevésbé megbízhatók.
Az egyik legegyértelműbb jel a következetlenség. Valaki rendszeresen elkésik, lemondja a programokat, nem végzi el, amit vállalt, majd újra és újra ugyanazért kér bocsánatot. Jeff Temple pszichológus szerint a megbízhatósághoz hozzátartozik, hogy valaki különböző helyzetekben is nagyjából ugyanúgy viselkedjen, ha viszont valakinél sosem lehet tudni, hogy ezúttal tartja-e a szavát, az idővel bizonytalanságot teremthet.
Elmondod, hogy egy megjegyzése rosszul esett, ő pedig azt válaszolja, hogy csak vicc volt? Vagy jelzed, hogy egy helyzet kellemetlen számodra, mégsem változtat a viselkedésén? Temple szerint egy biztonságos kapcsolatban fontos, hogy a másik ember legalább megpróbálja megérteni, milyen hatással van rád a viselkedése. Ha valaki következetesen lesöpri az érzéseidet, az az empátia és a tisztelet hiányára utalhat, egy ilyen emberben pedig lássuk be, nem egyszerű megbízni.
Nehéz megbízni abban, aki soha semmiért nem vállal felelősséget. Ha egy konfliktusban mindig a partner, a kolléga, a család vagy egyszerűen a körülmények a hibásak, az hosszabb távon megnehezítheti a problémák valódi rendezését. A szakértők szerint különösen beszédes lehet, amikor valaki egy jogos visszajelzésre azonnal visszatámad. Például ahelyett, hogy reagálna arra, amit szóvá tettünk, rögtön felsorol valamit, amit szerinte mi csináltunk rosszul. Persze önmagában ettől nem válik megbízhatatlanná valaki, de más jelekkel együtt figyelmeztető lehet.
A személyes határok nem csak a fizikai térre vonatkoznak. Ugyanúgy határ lehet az időnk, a magánéletünk vagy az is, hogy valamire nemet mondunk. Ha valaki újra és újra erőlteti a találkozást, túl közvetlenül érint meg, vagy figyelmen kívül hagyja, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat, érdemes odafigyelni. Persze a testi közelséghez való viszony kulturálisan és személyenként is eltérhet, ezért egyetlen gesztusból nem lehet messzemenő következtetést levonni, a lényeg inkább az, hogy a másik hogyan reagál, amikor jelezzük a határainkat.
Sokan szeretnek sokat beszélni, és ettől még természetesen lehetnek remek barátok. Más a helyzet, ha valaki szinte képtelen teret hagyni nekünk. Patti Wood testbeszéd-szakértő szerint érdemes megfigyelni, mi történik, amikor megosztunk egy örömhírt vagy valami nehéz dolgot. A másik meghallgat, reagál az érzéseinkre, vagy azonnal előáll egy még nagyobb sikerrel, még rosszabb történettel, és visszaveszi a beszélgetés középpontját? A tartósan egyoldalú kommunikáció idővel sokat elárulhat egy kapcsolatról, és arról mennyire megbízható valaki.
A rengeteg bók, nagy gesztus vagy drága ajándék önmagában természetesen nem jelent problémát, a szakértők szerint inkább arra érdemes figyelni, milyen érzést kelt bennünk. Ha valaki már az ismerkedés elején eláraszt figyelemmel, folyamatosan idealizál, vagy olyan intenzitással közeledik, amitől inkább feszengünk, mint jól érezzük magunkat, érdemes lassítani. Wood szerint a különbség gyakran nem magában a gesztusban, inkább annak mértékében és abban rejlik, tiszteletben tartja-e a másik a reakcióinkat.
(via)
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!