A legtöbb barátságot a féltékenység öli meg.
Legyünk őszinték: minden ember érzett már élete során irigységet vagy féltékenység olyan emberek iránt is, akik közel állnak hozzá. A helyzet az, hogy muszáj ezeket a negatív érzéseket egészséges szinteken tartanunk, ha nem szeretnénk fontos barátságokat, emberi kapcsolatokat elveszíteni. Leginkább, amikor az ember rossz passzban van, nehéz végignéznie, ha a legjobb barátnője megkapta álmai munkáját vagy éppen a Nagy Ő-höz készül hozzámenni. Most azonban eláruljuk, hogy mi is az igazi oka a féltékenységnek.
Nos, a rossz hír az, hogy az irigység egy természetes állapot, aminek biológiai gyökerei vannak. Korábban Sarah Hill és David Buss Az irigység evolúciós pszichológiája című kutatásukban fejtették ki az okokat. Kiderült, hogy az irigység lehetővé teszi számunkra, hogy értékeljük pozíciónkat az erőforrásokért folyó versenyben. A társadalmi összehasonlítást azért használjuk, hogy meghatározzuk, hol tartunk, és hogyan alkalmazkodjunk.
Az önbizalomhiány szintén fontos szerepet játszik abban, hogy féltékenységet érzünk, ha a barátainknak jönnek a sikerek. Az irigység lényegében egy önkritika, mert valamilyen módon kevesebbnek érezzük magunkat, mint a másik személyt. Attól azonban óvakodunk, hogy bárkinek is beismerjük ezeket a negatív érzéseket. A pszichológusok úgy vélik, hogy ennek az az oka, hogy az irigység beismerésével még inkább rontjuk státuszunkat (és ezáltal versenyképességünket).
Nos, tudod mi az? Bizony a pletyka! A pletykálkodás minden kultúrában létezik, mint információtovábbítási mód, de valójában csak arra szolgál, hogy az emberi kapcsolatokat még bonyolultabbá tegyük. Dr. Nigel Nicholson, aki szervezeti viselkedést tanít a London Business School-ban, úgy gondolja, hogy a pletykálkodás is a státuszunk része, ugyanis segít megérteni és befolyásolni saját helyünket a közösségi hálón. A pletykálkodás egy mód arra is, hogy új "szövetségeket" kössünk. A pletykálkodás azonban nagy problémákat okoz, ha arra használjuk, hogy a másikat becsméreljük, mert nem tudunk túllépni az irigységünkön.
Az tény, hogy az érzéseinket nem tudjuk irányítani, de a viselkedésünket igen, ezért az már csak rajtunk múlik, hogyan reagálunk 1-1 szituációra. Azt is be kell látni, ha valaki igazán a barátunk és közel érezzük őt magunkhoz, akkor bizony örülni kell az ő sikereinek is. Szintén érdemes belegondolni abba, hogy valószínűleg a másik személy élete sem tökéletes, mindenkit értek csalódások, kudarcok.
Elmondható, hogy a nők esetében gyakori a féltékenykedés egymásra vagy legalábbis jobban kimutatják a másiknak. A jó hír azonban, hogy az igaz barátság esetében gyakran észre is veszi a féltékeny fél, hogy amit tesz az nem helyes, így sikerülhet elsimítani a problémákat.
Ez valami, amit mindenkinek meg kellene jegyeznie. Vannak olyan emberek, akik már a gimnáziumban megtalálták a partnert, akivel az egész életüket leakarják élni, de van olyan, aki csak a 40-es éveiben vagy később köteleződik el, mert korábban nem találta meg a megfelelő embert. Karrier szempontjából is minden ember életútja, tapasztalatai mások, éppen ezért felesleges mások sikereire féltékenykedni, irigykedni.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!