Szakértők is bizonyítják, hogy a kiskedvenc elvesztése során megtapasztalt gyász ugyanolyan erős - néhány esetben még erősebb is - mintha egy családtagunkat vesztettük volna el.
Egy kiskedvenc elvesztése szívszorító esemény. Lehet, hogy már hosszú évek óta hűséges társunk volt, de az is előfordulhat, hogy csupán néhány hónap után, hirtelen vesztettük el, a gyász ugyanúgy a padlóra küld. Sokaknak háziállatuk vagy háziállataik töltik be a család szerepét is, ilyenkor a szeretett lény halála még fájdalmasabb. Ha egy állatkánk idő előtt távozik - akár baleset, vagy hirtelen betegség következtében - elvesztésén kívül, meggyászoljuk az elképzelt de már soha meg nem valósuló közös jövőnket is.
Amerikában már léteznek olyan szakemberek, akik kifejezetten a kiskedvenceiket elvesztők gyászának megkönnyítésével, a veszteség érzés mentális terhének enyhítésével foglalkoznak. Ilyen például a gyászterapeutaként dolgozó Leigh Ann Gerk is;
Az ismerőseink, családtagjaink nem ugranak minden alkalommal a nyakunkba, amikor hazaérünk. Az emberi kapcsolatok rendkívül fontosak, de lássuk be sokszor igen komplikáltak is. Háziállatainkkal azonban rendkívül egyszerű viszonyt ápolunk, hiszen ők feltétel nélkül szeretnek bennünket.
Az emberek gyakran nem tudják, hogyan is forduljanak kedvencüket elvesztő társaik felé. Tanácsaik, vigasztaló mondataik sokszor inkább ellentétes hatást érnek el; vigasztalás helyett méginkább elszomorítják a gyászolót. Gondoljunk csak bele, hányszor az az emberek első reakciója egy háziállatka elvesztésére, hogy majd lesz másik. Pedig egy szeretett házikedvenc elvesztése által tátongó űrt, kevés eséllyel ír felül egy másik élőlény gyors befogadása.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!