Gelencsér Anna: „A jó pedagógus fáradhatatlanul kíváncsi, és nemcsak oktat, hanem nevel is”

Fantasztikus nők, lenyűgöző életutak – Incredible women sorozatunkban olyan inspiráló történeteket mutatunk be, melyekből mindenki erőt meríthet. Ezúttal Gelencsér Anna iskolaalapítóval, igazgatóval beszélgettünk.

Minimum kalandvágyó a mai Magyarországon családi házas építkezésbe kezdő polgár. Panni mégis egy hatalmas iskolát teremtett a semmiből a negyedik szintig, bár nem cementből és téglából. Az intézményét elhivatottság és kitartás emelte magasba. Tulajdonképpen egy viccnek szánt kérdéssel indult a történet. Saját szavai szerint „szinte félkatonai szervezetben” szerezte első iskolai tapasztalatait a Magyar Rádió Gyermekkórusának „erősen poroszos” közegében éneklő, tehetségével a fél világot bejáró kislányként. A következő élményeket a Pázmány magyar-kommunikáció szakos hallgatójaként gyűjtötte tanítási gyakorlaton, a katedra túloldalán. Beleszeretett a pedagógiába, huszonévesen egy főiskolán kezdett oktatni, ahol hamar megdöbbentette a szkillek hiánya. „Jó képességű fiatalok nem tudtak sem önálló gondolatokkal kiállni a többiek elé, sem csapatban hatékonyan együtt dolgozni.” Közben megszületett az első gyereke, majd a következő, aztán még 30 éves kora előtt a legkisebb. Bár pontosan ugyanazt a nevelést kapták mindhárman a szüleiktől, az egyikük illett a közoktatás kockákat gyártó futószalagjára, a másik nagyon nem passzolt a rendszerbe.

A pedagógus mellett az édesanya is megtapasztalta: az általánostól a főiskoláig az állami oktatás drámai időutazás a múltba. Ekkoriban került a kezébe Vekerdy Tamás cikke, amelyben a közoktatással elégedetlen szülőket iskolaalapításra buzdítja. „Aznap este kiírtam a Facebookra poénból a kérdést: Ki alapít velem iskolát?” Olyan félezer komment érkezett, egy csapásra kiállt a tömeg a napra, és kiderült: sok az elégedetlen pedagógus, még több a csodát váró szülő. Panni nekiállt megírni a szakmai programot, kiszámolni a pénzügyi tervet, még Vekerdyhez is elment személyes tanácsokért, majd 2015 őszén egy ősfás budai villában maroknyi gyerekkel megkezdték az első tanévet. Hat évvel később a Diákszempont Általános Iskola és Gimnázium 40 alkalmazottja 300 diákot nevel egy 3500 m2-es, négyszintes belvárosi épületben. Három saját gyereke mellett életet adott egy negyediknek is.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Diákszempont Gimnázium (@diakszempontgimnazium) által megosztott bejegyzés

Miből merített erőt éveken át, és hogyan lépett át a naponta elé tornyosuló nehézségeken? „Utálom a vidámparkos hullámvasutakat, senki nem tudna felültetni ilyenre, ám az iskolával én zártam be magam egy soha meg nem álló, örökké föl és le gyorsuló-lassuló hullámvasútba, amiből számomra nincs kiszállás. Erősen személyiségformáló évek voltak, megingathatatlanul bele kellett állnom minden konfliktusba, ugyanakkor sokszor kívánt rugalmas alkalmazkodást a problémák megoldása. És kezdetben nélkülözhetetlen szerepe volt az exférjemnek is.” November táján a jövőre suliba induló gyerkőcök szülei már két kézzel gyűjtik az infókat, keresik-kutatják a legjobbnak gondolt iskolát, és bizony kevés olyan fővárosi játszótér akad, ahol 2021-ben ne hangozna el a varázslatos három betű: DSZP. Úgy hírlik, létezik egy suli, ahol mosolyognak a tanárok, boldogok a diákok, és elégedettek a szülők.

Tökéletes iskola persze nem létezik, de mégis mit mond a szakmáról egy háromgyerekes anyuka, aki harmincvalahány évesen létrehozta a manapság már túljelentkezők által ostromolt intézményt? „A jó pedagógus fáradhatatlanul kíváncsi, és nemcsak oktat, hanem nevel is. Utóbbi kevésbé tanulható. Valamint rendkívül rugalmas, nem hatalmaskodó, és fontos, hogy humora is legyen” – sorolja Panni néni, akinek a diákjai arról híresek, hogy a nyári szünetben a gyerekek 99 százalékával ellentétben ők bizony várják a vakáció végét. Mert akkor jön a suli!

A cikk eredetileg az Elle magazin 2021. decemberi lapszámában jelent meg.