„Tinédzsereknek írni egyszerre szórakoztató és félelmetes”

Számos könyvet és sikersorozatot tudhat már a háta mögött, de Mindy Kaling még mindig úgy érzi, van olyan története, amit el kell mesélnie. A színésznővel, humoristával és producerrel az Elle újságírója beszélgetett jövőbeli munkáiról.

Ha hajlamos vagy a saját teljesítményedet másokéhoz hasonlítgatni, akkor jobb, ha messzire elkerülöd Mindy Kaling önéletrajzát. A The Office című sorozatban Kelly Kapoor szerepében nyújtott nagy sikerű alakítása és a The Mindy Project című saját romantikus komédiájának sikere óta eltelt években igazi írói-produceri-színésznői hatalomra tett szert Hollywoodban – mindeközben pedig három könyvet is kiadott, legutóbb a 2020-as Nothing Like I Imagined című Amazon Original Stories esszégyűjteményt. Lássuk csak, mi van még? Az Én még sosem… (Never Have I Ever) című tinidrámája a Netflix egyik legnagyobb sikertörténete; ősszel debütál a legújabb sorozata az HBO Maxon, és most készül az animációs filmek egyik legimádottabb (és vitathatatlanul félreértett) ikonjának kölcsönözni a hangját: ő lesz Vilma Dinkley a Scooby Doo-ban.

De talán nem is a munkamorálja teszi Kalingot olyan pezsgővé a televíziós világban, hanem az, hogy mágnesként vonzódik az elfeledett történetekhez. Sok ilyen sztori éppen a saját életéből bukkan fel – különleges tehetsége van ahhoz, hogy átkutassa a történelmét, és kincset találjon az esszéihez (vagy akár komplett tévéműsorokhoz). De Kaling elmondása szerint az is szenvedélyévé vált, hogy más nőkkel kapcsolatot teremtsen, összegyűjtse az ő elbeszéléseiket, és velük táplálja a történetmesélését.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Mindy Kaling (@mindykaling) által megosztott bejegyzés

Részben ez az oka annak, hogy nemrégiben a T.J. Maxx-szel közösen elindította a The Change Exchange nevű jótékonysági kampányt és levélíró programot, amely a világ minden tájáról származó nőket levelezőtársakként kapcsolja össze. Az ötlet lényege, hogy ezeknek a nőknek, akik gyakran hatalmas változásokon mennek keresztül – előléptetések, házasságok, gyerekek, költözések –, lehetőséget adjanak arra, hogy megosszák egymással a problémáikat.

Ahogy egyre több és több projektet zsebel be – köztük a várva várt Doktor Szöszi harmadik részét –, Kaling úgy véli, ezek a kapcsolatok csak még szükségesebbnek bizonyulnak majd az életében és az életművében. Az Elle újságírója a Netflixes sikersorozata harmadik évadáról és a jövőbeli munkáiról kérdezte Mindyt.

Elle: Az Én még sosem… első évada nagy sikert aratott, és a második évad fogadtatása is megerősítette, hogy a rajongók mennyire imádják ezt a sorozatot. Meglepett a reakció, vagy erre a fogadtatásra számítottál?

Mindy Kaling: Azt hiszem, mindig örülök és meglepődöm, hogy világszerte emberek tízmilliói kapcsolódnak be ebbe a történetbe, mert annyira különlegesnek tűnik. A sztori nagy vonalakban a gyerekkoromon alapul. Nyilvánvalóan a mostani időkben játszódik, de amikor az ember három indiai nőről ír egy történetet, akik különböző generációk tagjai és a bevándorlási történetük különböző pontjain élnek, akkor azt gondolja: „Nos, ez nagyon különleges. Nem tudom, hogy mennyire lesz univerzális.”

Amikor egy ilyen történet az egész világon, Bulgáriában, Ukrajnában és Brazíliában is visszhangra talál, az életerősítő. Alábecsüljük a közönséget. Hallani akarnak más emberekről a saját életükön kívül, amíg a történetek őszintének tűnnek.

A fiatal, korábban még teljesen ismeretlen Maitreyi Ramakrishnant egy nyílt castingon találtuk meg – akkor még középiskolás volt Torontóban, és alig két évvel később már a Time címlapján szerepel. Csodálatos, hogy én lehettem az a személy, aki végül kimondta: „Hű, megtaláltuk őt.”

Elle: Mi késztetett arra, hogy egy tinisorozatot csinálj?

M.K.: Igazából nem is akartam tinisorozatot csinálni. A Netflix akarta – ők olvasták mindkét könyvemet, és azt mondták, nagyon tetszett nekik az a rész, ahol a gyerekkoromról beszéltem. Tudni akarták, hogy lesz-e belőle sorozat, és ők ravaszak. Emlékszem, arra gondoltam: „Ó, ember, a tinédzserkorom. Ez nagyon intim, nagyon sebezhetőnek érzem magam, miközben elég cikis.”

Nem akartam olyasmit csinálni, ami a 90-es évek nosztalgiájára épít. Valami olyat akartam létrehozni, ami ma játszódik. Ezáltal úgy éreztem, hogy egy kicsit eltávolodtam tőle.

Elle: Most, hogy így alakult, élvezted, hogy tinédzsereknek írsz?

M.K.: Tinédzsereknek írni egyszerre szórakoztató és félelmetes, mert először is: nagyon mulandó. Rövid a figyelmük, így mire megírjuk a műsort, aztán pár hónap múlva kijön, az emberben felmerül: „Remélem, hogy frissnek tűnik.” Az utalások, a dolgok, amikért rajonganak, az alkalmazások, amiknek a megszállottjai? Nagyon kevés ember van, aki kevésbé elnéző, mint egy tinédzser, aki kiszagolja az igaztalanságot. Szóval rettentően félelmetes célcsoport, akiknek és akikről írni lehet.

Elle: Most, hogy a sorozatot hivatalosan is megújították a harmadik évadra, kíváncsi vagyok, mit szeretnél legközelebb felfedezni Devi és családja életében.

M.K.: Elvesztettem egy szülőt, és úgy gondolom, hogy a gyász bonyolult dolog, sokféle formát ölthet, és nagyon szerettük a jeleneteket Devi és az apja között, akit Sendhil Ramamurthy alakít, és aki hihetetlenül jó. Úgyhogy azt hiszem, a legjobban az izgat, hogy belemerüljek a kapcsolatukba, és abba, hogyan folytatódik a kapcsolatunk a szüleinkkel, még akkor is, amikor ők már nem élnek. Izgatottan várjuk, hogy felfedezzük ezt. Emellett Devi egy vicces karakter, aki a szíve mélyén jó, de sok szörnyű döntést hoz. Imádom látni, ahogy ezt teszi, ahogy közeledik a főiskolához, ahogy próbál jelentkezni a főiskolára, és hogy ez mit hoz ki belőle.

Elle: Hány évadot szeretnél ideális esetben a sorozatból?

M.K.: Ezen még nem gondolkodtam. Azt hiszem, hogy mivel tinédzserek és sokat érnek, eljön majd az az idő, amikor abszurd lenne, hogy még mindig középiskolában vannak. Szerintem lesz egy pont, ahol ez majd kiderül, amikor a kamera előtt látjuk őket: „Oké, most már kezd abszurd lenni.” De szerintem még mindig vannak történetek, amiket el kell mesélni.

Elle: Te leszel Vilma hangja az HBO Max egy hamarosan megjelenő felnőtt animációs vígjátékában. Mi vonzott a szerepben?

M.K.: Szinte minden más animációs figuránál – nos, nála és Harriet, a kémnél – jobban azonosulok Velmával. Imádom, hogy annyira megbecsülik a közösségében, de nem az a hagyományosan szép animációs karakter. Annyira okos, és a Scooby banda nagyra értékeli őt. Nem sokat tudunk a személyiségéről, ezért úgy éreztem, hogy nagyon gazdag karakter, akinek sok háttértörténetet kell mesélnie. Nagyon szórakoztató volt ezen a projekten dolgozni.

Elle: Mit tudsz mondani a másik készülő HBO Max sorozatodról, a „The Sex Lives of College Girls”-ről?

M.K.: Négy fiatal nőről szól, akiket véletlenszerűen osztanak be szobatársnak a főiskolán, egy kitalált keleti parti főiskolán Vermontban, az Essex College-ban. Ez egy ötvözete a sok különböző tapasztalatnak, amit én és a társalkotóm, Justin Noble átéltünk. A lányok nagyon különböznek egymástól, az első évük elején látjuk őket, amikor mindannyian nagyon ambiciózusok. Azt követhetjük, hogyan boldogulnak az órákon és a romantikus kapcsolatokban.

Elle: Hogyan jellemeznéd a műsor hangvételét az Én még sosem…-hez képest?

M.K.: Határozottan felnőttesebb, ahogy azt a műsor nevéből és a témából is sejteni lehet – mivel a szexuális életükről szól. De emellett a főiskolás fiatal nők kihívásaival is foglalkozik. Az egyetemi élet lenyűgöző; rengeteg kutatást végeztünk róla. Ez az aktivizmus melegágya, és nagyon ijesztő hely is tud lenni. Rengeteg különböző dolgot vizsgálhattunk meg, de mindezt a komédia és a sokszínűség szemszögéből akartuk megtenni, ahogy mindig is szoktam. Különböző témákat közelítettünk meg, de mindezt humorral. Izgatottan várom, hogy az emberek végre láthassák. Befejeztük a gyártást, már csak a vágáson dolgozunk, és készülünk a premierre.

Elle: Ha már a női kapcsolatokról beszélünk: miért csatlakoztál a Change Exchange programhoz? Miért vonzott a levélírás, szemben mondjuk a Zoom-hívásokkal?

M.K.: Mindig is szerettem a levélkapcsolatokat. Szeretem a kézzel írott leveleket. Azt hiszem, ez a Jane Austin-rajongó oldalam. A Change Exchange-ben az volt a csodálatos, hogy a nők kapcsolatteremtését segítette.  

Az elmúlt másfél évben rengeteg változáson mentem keresztül, és azt hiszem, nagyon nehéz elfogadni a változásokat. Ez olyasmi, amivel állandóan küszködöm: a változó testemmel, miután megszületett a második gyermekem, az elszigeteltséggel, amit a világjárvány idején éreztem. Nagyon értékesnek találtam ezt a programot.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Mindy Kaling (@mindykaling) által megosztott bejegyzés

Elle: Tekintettel arra, mennyire élvezed, hogy írásban fejezd ki magad, tervezed, hogy a tavalyi esszégyűjteményed után hamarosan újabb könyvet adj ki?

M.K.: Köszönöm a kérdést! Szeretem megírni az esszéimet. Terápiás szempontból mindig nagyon sokat kapok tőlük, és az esszék írása felfrissíti az emlékeket. Úgy érzem, néha, amikor elfoglaltak vagyunk – függetlenül attól, vannak-e gyerekeink vagy nincsenek –, úgy éljük le az életünket, hogy nincs senki, aki azt mondaná: „Hé, el kellene gondolkodnod azon, amin keresztülmentél.” Az esszéim megírása és az életem humoros szemüvegen keresztül való szemlélése igazi ajándék. Lehetővé teszi számomra, hogy visszagondoljak azokra az emlékekre, amelyek néha fájdalmasak, de egyfajta távolságtartással szemlélem őket. Szeretném ezt újra megtenni. Remélem, újra lesz rá lehetőségem.

Forrás: Elle