Stefanovics Angéla - Saját univerzum

Vicces történetek, sötét árnyalatokkal.

Nem, nem szoktam szerepet visszaadni. Legfeljebb megijedek a feladattól, hogy hogyan lehet mondjuk egy öregasszonyt hitelesen, mégis a valóságtól kicsit elemelten eljátszani. Gyerekkoromban egy időben mi is nagyon szegények voltunk, hárman éltünk egy fűtetlen, egyszobás, fürdőszoba nélküli albérletben, szóval van valamennyi élményem erről az életről, miközben nyilván rengeteg olyan szerepet is eljátszik egy színész, amihez személyesen semmi köze.

Az említettek különben nagyon hálás karakterek, Béla (Pintér – a szerk.) például nekem írta szerintem a legjobb jelenetet a Titkainkban, amikor Ferike bemutatkozik a presszóban.

Ilyen nem volt szerintem, de tényleg osztottak már rám több gyerekszerepet. Ez alkati adottság, ami azért lassan kezd megszűnni, már én sem vagyok olyan fiatal. Mondjuk Ferike mellett maradt még egy kiskorúszerepem, a Pesti Színház Mikve című előadásában is egy tizenkét éves kislányt alakítok.

A kedvence. Nyitott, barátkozó, központi személyiség. A fő bohóckodó.

Elég korán elkezdtem színházzal foglalkozni, dráma tagozatos középiskolába jártam, ezalatt ismerkedtem meg két barátommal, Kálmánchelyi Zoltánnal és Végh Zsolttal, akikkel kisfilmeket kezdtünk forgatni. Valójában mellettük kezdett formálódni a saját stílusom, ez az abszurd humorral és infantilizmussal kevert drámaiság. Miután elvégeztem a színművészetit, gyakorlatilag kőszínházban tanultam meg a szakmát: tíz éven át voltam a Budapesti Kamaraszínház tagja, és dolgoztam más budapesti színházakban is. Aztán egy szerencse folytán Pintér Béla meghívott a Kaisers TV, Ungarn című darabjába.

Hát neki is.

Ez nem személyeskedő harc, mindig csak az ügy érdekében próbáljuk megértetni a másikkal magunkat. De szerintem én különösebben nem is szoktam vitatkozni, legfeljebb csak elmondom a véleményemet. Az alternatív színház világában egyébként is sokkal inkább partnerként kezeljük egymást, ahol a munka közös alkotás, míg a kőszínház sokkal fegyelmezettebb közeg.

A saját munkámét jól, de a reklámszerepem második évada óta van egy ügynököm, a nagyobb munkáknál ő jár el helyettem, mert nekem nincs kedvem forgatási napokról tárgyalni, vagy konfrontálódni mondjuk a pénz miatt.

Nagyon is praktikus ember vagyok, főleg a háztartás vezetésében. Szerintem nagyon jó családanya is lennék, megszervezném mindenkinek az életét. A háztartási munkát már nem szeretem annyira, mosogatni kimondottan utálok. A rendetlenség nem zavar, de a koszt nem bírom elviselni.

A méreteimet biztosan, apukám 155, anyukám 150 centi magas. Négyéves koromtól a nevelőapám nevelt, igaz, ő is sportolt. Én mindenesetre nem szeretek versenyezni, de mindig jártam valamilyen edzésre, művészi tornára, karatéra, és futottam is. Mostanában főleg jógázom.

(...)

szöveg: Patakfalvi Dóra

A cikket teljes terjedelmében az ELLE magazin 2017. decemberi számában olvashatjátko!