Quantcast

Met

Reflektorfényben az amerikai őslakosok művészete

© Michael Loccisano/Getty Images

Az őslakos amerikai művészeteknek szeretne új teret adni Patricia Marroquin Norby, a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum első őslakos amerikai kurátora.

Milyen helye van az őslakos amerikai művészetnek a Metropolitan Művészeti Múzeumban? Mennyire látható a művészetnek az az ága, amely nem része a nyugati kultúrának? Ezek a kérdések határozzák meg Patricia Marroquin Norby, a Met első őslakos amerikai kurátorának mindennapjait. Norbyt nem érdeklik a határok, azok a választóvonalak, amelyek a tapasztalatainkat és az elménket korlátozzák, és amelyek világosan megtalálhatók a múzeumok termeiben is: történelmi/kortárs, európai/indián, művészet/dekoratív művészet és így tovább. Nem, számára csak a művészet és a szenvedély számít, amely arra készteti őt, hogy egy életen át foglalkozzon vele: „Érdekel, mi kell ahhoz, hogy valamit létrehozzunk: a fizikai és érzelmi egyensúly.”

„Szeretek olyan dolgokat látni, amelyek szorosan kapcsolódnak az esztétikai protokollokhoz, de van bennük valami új és friss is” – nyilatkozta a New York Times-nak. „Azok a generációk közötti és ökológiai ismeretek érdekelnek, amelyeket a munkámhoz tartozó tárgyak testesítenek meg.” Úgy tűnik, hogy ez a megközelítés a kulcs ahhoz, hogy új teret adjunk az őslakos amerikai művészetnek, és újragondoljuk a Methez hasonló múzeumok látogatásának élményét.  

Az 50 éves Norby a Minnesotai Egyetemen szerzett PhD fokozatot amerikai tanulmányokból, amerikai-indián történelem, művészet és vizuális kultúra szakirányon, és hamarosan megjelenik Water, Bones and Bomb című könyve, amely az új-mexikói Rio Grande-völgy környezeti kérdésekkel kapcsolatos művészeti alkotásairól szól. Mielőtt a Metropolitan Múzeumhoz került, dolgozott a chicagói Newberry könyvtárban és a New York-i Amerikai Indián Nemzeti Múzeumban is.

Eltüntette a térképeket

Norby a hagyományos mintázatok megkérdőjelezésén alapuló megközelítése egyértelműen a Met „Őslakos Amerikai művészet” szekciójából indul ki. Az a térkép, amely kezdetben fogadta a látogatókat, és kilenc őslakos amerikai kulturális területet ábrázolt (Woodlands, Plains, Plateau stb.), mostanra eltűnt. „Vannak különálló szülőföldek – magyarázza Norby, – de sokkal nagyobb változások történtek, mint amiket a térképeken meg tudunk mutatni, és különben is, a térképeket az őslakos kultúrák telepesei találták ki.”

Amellett, hogy az antikvitás és a kortársiasság mellett más témákról is igyekszik párbeszédet indítani, Norby a kiállítások technikai szempontjait is alaposan átgondolta. A falon található feliratok közül többet az őslakos közösség művészei és tudósai módosítottak vagy írtak újra, ezzel legalább részben kiküszöbölve azt a hierarchiát, amelyben a múzeumi kurátorok magyarázzák el a művészetet a látogatóknak. „Én magam is csak egy látogató vagyok itt. Nem az én dolgom mesélni egy másik közösség munkájáról, ezért fontos a még ma élőkhöz fordulni, hogy segítsenek eloszlatni a nosztalgia ködét, ami elhomályosítja a látásunkat az őslakos amerikaiakkal kapcsolatban” – mondta a New York Times-nak.

Ahogy Norby fogalmaz: „Mély dekonstrukciós munka vár ránk, hogy helyet biztosítsunk valami újnak, és elültessük az emberek fejében azt a gondolatot, hogy a kulturális helyeken eddig látottak csak egy kis részét képezik mindannak, amit felfedezhetünk. Amikor arra kérjük, hogy új perspektívákat ismerjenek meg – a nőkét, az etnikai kisebbségekét, az uralkodó kultúra peremén hagyott emberekét –, pontosan erről beszélünk.”

Forrás: Elle