A női életutaktól és az emancipáció történetétől a plasztikai sebészeten át az önrendelkezés kérdéséig számos izgalmas témát járnak körül Budapest aktuális kiállításai.
Három tárlatot ajánlunk, amelyek különböző korszakokon és művészeti megközelítéseken keresztül vizsgálják a női lét társadalmi és kulturális összefüggéseit.
A 20. század elején a művészi pálya korántsem kínált egyenlő lehetőségeket a nők és a férfiak számára. A képzőművészeti oktatáshoz való hozzáférés, a kiállítási lehetőségek és a szakmai elismerés terén egyaránt jelentős akadályokkal kellett szembenézniük a női alkotóknak, akiknek munkásságát gyakran leértékelő nézőpontból, hivatás helyett afféle kedvtelésként kezelték a kor férfi művészei, kritikusai és közönsége. Azoknak, akik az ellenszél ellenére mégis elhivatottan alkottak, az utókor sem feltétlenül szolgáltatott igazságot: számos életmű feledésbe merült, a hagyatékokat értéktelennek ítélték, a művek elkallódtak vagy megsemmisültek, és sokan önálló kiállítási lehetőséghez sem jutottak. Mindez olyan meghatározó alkotókkal is megtörtént, akik új kifejezésmódokat kerestek, bekapcsolódtak a modern művészeti irányzatokba, és sajátos látásmódjukkal gazdagították a magyar képzőművészetet.
Miért ismerünk olyan kevés női alkotót a 20. század első feléből, és milyen szerepet játszottak a modern magyar képzőművészet alakulásában? A Magyar Nemzeti Galéria Elhivatottak című kiállítása hatvan művész több mint 130 alkotásán keresztül mutatja be a korszak női alkotóinak sokszínű világát.
Az Elhivatottak – Magyar képzőművésznők a 20. század első felében című tárlat ezekre a teljesítményekre irányítja a figyelmet, miközben arra is rávilágít, hogyan merülhettek feledésbe egykor elismert művészek. A látogatók többek között Ferenczy Noémi, Dénes Valéria, Anna Margit, Gedő Ilka, Lesznai Anna és Schaár Erzsébet munkáival találkozhatnak, de számos kevésbé ismert alkotó művei is helyet kaptak a válogatásban. A kiállítás központi rendezőelve a térfoglalás, amely egyszerre utal a nők társadalmi, intézményi és művészeti mozgásterének bővülésére. A tizenöt tematikus egység azt vizsgálja, miként léptek ki az alkotók a hagyományosan számukra kijelölt szerepekből, hogyan hódítottak meg új műfajokat, és milyen módon jelent meg mindez művészetükben. A modern nagyváros, a táj, az akt, az anyaság és az önarckép ábrázolásai mellett az avantgárd kísérletezés is hangsúlyos szerepet kap.
A válogatás több különleges művet is tartogat. Paczka-Wagner Kornélia közel négy méter széles, Mítosz című festménye restaurálását követően most először látható a nagyközönség számára, Kövesházi Kalmár Elza Leányakt című szobra pedig rekonstruált szecessziós talapzatán kapott helyet. Több művész most először szerepel a Galéria kiállítótereiben, a tárlathoz pedig tárlatvezetések és változatos kísérőprogramok is kapcsolódnak.
Helyszín: Magyar Nemzeti Galéria
Látogatható: 2027. február 14-ig
Az önkifejezés szabadsága és a társadalmi elvárásoknak való megfelelés közötti határ korántsem egyértelmű. Januško Klaudia Késem alatt című kiállítása a plasztikai sebészet és a videójátékok világán keresztül vizsgálja a női test alakíthatóságát, a szépségideálokat és az önrendelkezés ellentmondásait. A videójátékokban néhány kattintással megváltoztathatjuk karakterünk külsejét: új arcot, testalkatot vagy éppen tökéletesnek vélt arányokat választhatunk. A valóságban a szépészeti beavatkozások kínálnak hasonló lehetőségeket, ám a változtatás szabadsága korántsem független attól, hogy a társadalom milyen testeket tart kívánatosnak. Vajon valóban a saját vágyainkat követjük, amikor változtatunk a külsőnkön, vagy olyan elvárásoknak igyekszünk megfelelni, amelyeket észrevétlenül tettünk magunkévá?
Ezeket a kérdéseket járja körül Januško Klaudia Késem alatt című egyéni kiállítása a Kassák Múzeumban. A fiatal képzőművész munkásságában régóta meghatározó szerepet játszanak a videójátékok idealizált, gyakran szexualizált női karakterei, amelyeknek egyszerre használja fel és kérdőjelezi meg a vizuális világát. Legújabb munkáiban a virtuális testek alakíthatóságát a plasztikai sebészet eszközeivel és a fizikai test sérülékenységével kapcsolja össze. A kiállítótér műtőre emlékeztető, színpadszerű környezetté alakul, ahol a látogató egyszerre érezheti magát kívülálló szemlélőnek és lehetséges páciensnek. A műtőtálakból videójáték-karakterek monológjai hallatszanak, miközben a virtuális világ újrakezdhető életei a valódi test öregedésével és halandóságával kerülnek szembe.
A kiállítás címében rejlő kettősség különösen izgalmas: nem mindegy, hogy valaki kés alatt fekszik, vagy maga tartja kezében a kést. Januško fanyar humorral és egyszerre vonzó, illetve nyugtalanító képi világgal mutat rá arra, hogy az önalakítás lehet a szabadság eszköze, de a társadalmi normákhoz való alkalmazkodás formája is. A tárlat a 2025-ös Kassák kortárs művészeti díjhoz kapcsolódva valósult meg, amelynek Januško Klaudia volt a nyertese.
Helyszín: Kassák Múzeum, Budapest, Fő tér 1.
Látogatható: 2027. február 7-ig.
A nemek közötti egyenlőségért folytatott küzdelem korántsem tekinthető lezártnak, a feminizmus kérdései pedig ma is éppolyan aktuálisak, mint évtizedekkel ezelőtt. Az Osztrák Kulturális Fórum Why „We Should All Be Feminists” című, november 25-én nyíló kiállítása osztrák és magyar képzőművészek munkáin keresztül vizsgálja a társadalmi nemi szerepeket, a hatalmi viszonyokat és az önrendelkezés kérdéseit.
2012-ben Chimamanda Ngozi Adichie nigériai író és aktivista We Should All Be Feminists című TED-előadásában amellett érvelt, hogy a nemek közötti egyenlőség nem kizárólag női ügy, hanem az egész társadalom közös érdeke. Miközben az elmúlt évtizedekben jelentős előrelépések történtek a női jogok területén, a hagyományos nemi szerepekhez való visszatérés igénye, a női önrendelkezés korlátozása és a továbbélő társadalmi egyenlőtlenségek azt mutatják, hogy az emancipáció korántsem befejezett folyamat.
Adichie gondolataiból indul ki a Why „We Should All Be Feminists” című csoportos kiállítás, amely a kortárs képzőművészet eszközeivel közelít a feminizmus legfontosabb kérdéseihez. A bemutatott alkotások a női test ábrázolásától és az identitás alakításától a patriarchális hatalmi rendszerek működésén át a történelmi emlékezetig számos témát érintenek. Közös bennük, hogy a személyes tapasztalatokat szélesebb társadalmi összefüggésbe helyezik, megmutatva, miként befolyásolják életünket a sokszor természetesnek tekintett elvárások és hierarchiák. A tárlaton különböző generációkhoz tartozó osztrák és magyar alkotók munkái találkoznak. A kiállítók között szerepel többek között Drozdik Orshi, Eperjesi Ágnes, Fajgerné Dudás Andrea, Januško Klaudia, Katharina Cibulka, Florentina Pakosta és Margot Pilz. Eltérő művészi megközelítéseik a feminista művészet sokszínűségére is rávilágítanak.
A Sabine Fellner és Popovics Viktória kurátori koncepciója alapján megvalósuló kiállítás az Orange the World, a nők elleni erőszak felszámolásáért indított nemzetközi kampányhoz kapcsolódik. Alapvető felvetése, hogy a feminizmus nem a nők és férfiak szembeállításáról, hanem az egyenlő jogok, a szabadság és az önrendelkezés lehetőségéről szól.
Helyszín: Osztrák Kulturális Fórum, Budapest, Benczúr utca 16.
Látogatható: 2026. november 26. – 2027. február 12.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!