Mit olvas most? - Dragomán György

Meglessük az ELLE kedvenceinek könyvespolcát!

Az utóbbi években W. G. Sebald vált az egyik legkedvesebb írómmá, az írásai valahol félúton vannak az esszé és a regény között. Néha fotókat is beékel a szövegbe, nagyon elegánsan, szépen és mégis személyesen, húsbavágó fájdalommal ír az európai kultúráról, és arról, hogy mit jelentett nekünk ebből a szempontból a huszadik század. Nagyon jó volt elolvasni tőle a Kivándoroltakat, vagy a Szaturnusz gyűrűit, és most végre megjelent az egyik legfontosabb kötete, a Légiháború és irodalom, itt a második világháború okozta pusztítással próbál még egyszer utoljára őszintén szembenézni. Nagyon sokat lehet tanulni tőle a veszteségről, és arról, hogy ezt hogy dolgozza fel vagy próbálja feldolgozni a művelt elme.

Nagyon örülök annak is, hogy már Cormac McCarthy határvidék-trilógiájának mindegyik kötete megjelent magyarul. Számomra ő a legfontosabb élő amerikai szerző, biblikus-romantikus westernjeinek nyelve senki máséhoz nem hasonlítható - egyszer azt mondtam róla, hogy olyan, mintha Tom Waits Bodor Ádámot olvasna a vadnyugaton. A legfrissebb magyar könyve A síkság városai az ötvenes években játszódik, és a hagyományos cowboy életforma utolsó pillanatait mutatja be egy gyönyörű szerelmi történeten keresztül: egy cowboy menthetetlenül beleszeret egy mexikói prostituált lányba. Az a jó ebben a regényben, hogy önmagában is működik, de utána szinte biztosan kezünkbe vesszük a trilógia két másik darabját, az Átkelést és a Vad lovakat is.

Az utóbbi években minden erőmet felemésztette a harmadik regényem, a Máglya befejezése. Ilyenkor kevesebb magyar irodalmat olvasok, sok a pótolnivaló elmaradásom. Most éppen Kun Árpád Boldog Észak című regényét olvasom, nagyon érdekes látni, hogy az ő világában hogyan szövi át a mindennapokat a varázslás.

Rovatfotó: Getty Images