Miért nem Clive Owen James Bond?

Szellemes, sármos és kifinomult, igazi nők bálványa, és mindezt úgy csinálja, hogy közben a férfiak sem tartják elviselhetetlen nyálgépnek. A brit színjátszás legszebb hagyományait egyesíti magában. Játszott már szívtiprót, kérlelhetetlen akcióhőst és gondos apát, de életében a legjobb dolog, ami nem történt meg, James Bond volt.

Szellemes, sármos és kifinomult, igazi nők bálványa, és mindezt úgy csinálja, hogy közben a férfiak sem tartják elviselhetetlen nyálgépnek. A brit színjátszás legszebb hagyományait egyesíti magában. Játszott már szívtiprót, kérlelhetetlen akcióhőst és gondos apát, de életében a legjobb dolog, ami nem történt meg, James Bond volt.

Nagy kár, hogy nálunk szinte minden filmet szinkronizálnak, mert például Clive Owen humora is eredetiben jön át igazán, még akkor is, ha valaki nem tud angolul, és még úgy is, ha tudjuk, hogy szellemes mondásai nem a sajátjai, hanem a párbeszédírók agyszüleményei. Clive Owenről elhiszem, hogy a valóságban is olyan, mint egy kedves, szeretetteli és jó humorú apuka – amilyet a Trust című filmben is alakított, aki aggódik a családjáért, és bátor, sőt hősies is tud lenni a védelmükben. Egyébként meg csendben végzi a dolgát és elégedett az életével. Megpróbáltak belőle közönséges akcióhőst faragni (a Golyózápor című filmben), de a dolog nem jött be. Owen túlzottan is úriember ahhoz, hogy ilyen először lövök aztán kérdezek típusú fickókat játszassanak vele. Félreértés ne essék, nem az akciók állnak távol a karakterétől, ahogy ezt megannyi filmjében (mint például a Sin City – A bűn városa vagy A belső ember) bizonyította is, hanem az értelmetlen és önmagáért való erőszak. Igazán meglepő, hogy nem ő az aktuális James Bond, pedig ez lenne a legkézenfekvőbb választás – egy akcióhős, aki úriember. „James Bond a legjobb dolog az életben, ami nem történt meg velem. Annyit kellett bizonygatnom, hogy nem az enyém a szerep, hogy végül már senki nem hitt nekem. Ha egyszer mégis felkérnének, lehet, hogy igent mondanék, de nehéz erről így beszélni, hogy nem kértek fel.” Kiejtése és beszédmodora miatt az osztálykülönbségekre oly érzékeny hazájában is az a benyomás alakult ki róla, hogy előkelő családból származik, miközben Clive a gyerekkoráról mindössze annyit árul el, hogy „rázós” volt. Öt fiútestvér közül ő született negyedikként, ám alig múlt el 3 éves, amikor az édesapjuk, a countryénekes Jess Owen elhagyta a családot. Clive-ot és testvéreit az édesanyjuk és vasúti jegykezelő mostohaapjuk nevelte föl Coventry-ben. Amikor az iskolában jelentkezett a színjátszókörbe, a vezető tanár a következőkkel fogadta: „Mit tudhat egy ilyen kis proletár kölyök Coventryből, mint te, a színészetről?!” Nos, ha akkor nem is tudott még sokat, de megtanulta. 1990-re már a brit színjátszás egyik legígéretesebb ifjú tehetségeként tartották számon. Több filmes és televíziós sikert is a háta mögött tudhatott, amikor elvállalta a Takard el a szemem férfi főszerepét, ami ha időszakosan is, de derékba törte a karrierjét. A filmben egy fiatal férfit alakít, aki nem csak plátói szerelembe esik a saját nővérével. Ez a szerepválasztás egy csapásra széttörte a róla kialakított helyes, kedves, jól nevelt, kissé félénk fiú képét, és Owen sok szakmailag kecsegtető és pénzes szerződéstől esett el. Maradt neki a színpad, ahol viszont továbbra is gőzerővel építette a karrierjét. A filmes szakmában hét évre van szükség a felejtéshez és a megbocsátáshoz, és nem történt ez másként Owen esetében sem. 1998-ban leforgatta a Krupié című filmet, amit a britek ugyan még negligáltak, de Amerikában óriási sikert aratott. És innentől kezdve nem volt megállás. Azóta már tulajdonképpen az összes szép hollywoodi színésznő előfordult az oldalán: Julianne Moore, Julia Roberts (kétszer is), Jennifer Aniston, Keira Knightley, Naomi Watts, Monica Bellucci, Natalie Portman, Angelina Jolie – hogy csak a legismertebbeket említsük. És mindenkit lenyűgözött. Julia Roberts, akivel a 2004-es Közelebb című filmben és a 2009-es Kettős játékban is együtt forgatott, nemrég így fogalmazott Owennel kapcsolatban: “Minden színésznek, akit csak ismerek, Clive az egyik nagy kedvence. Még George Clooney is rajong érte. Mert angol, mert kizárólag a tehetségének köszönheti sikereit, és mert őt nem rántotta magával celebvilág. Az emberek azért szeretik, amit csinál.” Angelina Jolie (2003, Határok nélkül) számára pedig egészen más miatt marad emlékezetese. „Amikor azt mondtam neki, hogy nagyon szexisnek találom, úgy elkezdett nevetni, hogy leesett a székről” – emlékszik vissza a színésznő. Nem, Owen nem az a beképzelt fajta. “Néhány évvel ezelőtt beszálltam Glasgowban egy taxiba – meséli –, amit az a csendes és mogorva fajta sofőr vezetett. Azt mondja nekem: ’Maga az a színész, ugye? Magát azért fizetik, hogy hazudjon, nem igaz? Mert a színész az mind ilyen: profi hazudozók.’ Nagyon nagy hatással volt rám, amit mondott, elég sokat gondolkoztam rajta. De aztán rájöttem, hogy éppen ellenkezőleg van: a színészet lehetőség, hogy elmondjuk az igazat. És én ezt igyekszem tenni mindenben, amit csinálok. Akár tetszik valamelyik filmem, akár nem, én azt szeretném, ha hinnének nekem. Nem azt akarom, hogy csodáljanak vagy a nagyszerűségemért dicsérjenek, sokkal inkább azt akarom, hogy higgyenek nekem.”

Clive Owen teljes portréja és a hozzá tartozó interjú az Elle Man legújabb lapszámában olvasható.