Lily Cole: „A környezet ügyei mindig társadalmi ügyek“

Exkluzív interjú a 15 éve a társadalmi igazságosságért küzdő topmodellel

Lily Cole mindenben penge, amibe belekezd. Modell, színész, dokumentumfilm-rendező, kitüntetéssel végezte el a Cambridge-i egyetemet, tervező, üzletasszony, anya, könyvbolt-tulajdonos és hamarosan megjelenik az első könyve. 15 éve szenvedélyesen támogatja a Környezeti Igazságosság Alapítvány (Environmental Justice Foundation) és a WWF erőfeszítéseit. Júliusban megjelenő könyve, a Who Cares Wins (kb. Aki törődik, nyer) olyan szerteágazó témákkal foglalkozik, mint a fast fashion és a nemi egyenlőtlenségek. A célja, hogy cselekvésre ösztönözzön a világunkért, de optimizmussal.

Szenvedélyes környezetvédő vagyok, de a divatiparral is szoros a kapcsolatom, így nem meglepő, hogy az EJF kampányai, melyek az ágazat problematikus oldalával veszik fel a harcot (többek közt az üzbegisztáni gyapottermesztéssel), megszólítottak engem. Azóta több, a klímaválsághoz kapcsolódó ügyön dolgoztam velük, például próbálom előtérbe hozni a klímamenekültek helyzetét, és arra is igyekszem felhívni a figyelmet, hogy bizonyos alapanyagokért, mint például a luxuskrémekben használt szkvalén, cápákat ölnek meg.

Minden iparnak, a divatnak és a többinek is, felelőssége tudatosan és tevőlegesen csökkenteni az ökológiai lábnyomát és a gyártás negatív hatásait. Mindig lenyűgözött az EJF intelligens nézőpontja, ami rávilágít arra, hogy a globális kihívások nagy részét olyan termékek és azok ellátási lánca okozza, melyekről a vásárlók nem is tudnak. Értékelem, hogy az EJF az alternatív megoldásokra fókuszál, és ahogy a társadalmi igazságosság és a környezetvédelem bonyolult metszetében dolgoznak. A környezet ügyei mindig társadalmi ügyek.

Az EJF abban hisz, hogy a környezeti biztonság alapvető emberi jog. Olyanokkal és olyanokért működik, akik a környezetpusztítás frontvonalában állnak, hogy kinyomozzák, dokumentálják és nyilvánosságra hozzák a környezeti és emberi jogi visszaéléseket. A jelenlegi kampányok az óceánokra, a klímaválságra, a fenntartható divatra és a világ erdőinek védelmére összpontosítanak.

Az alapítvány munkája feltárta, hogy az illegális halászat világszerte milyen szisztematikus pusztítást jelent a tengeri ökoszisztémára, ráadásul ehhez gyakran sokkoló emberi jogi abúzus is társul. A megszerzett bizonyítékokkal sikerült lépésekre bírni kormányokat, ipari szereplőket és a közvéleményt is.

Az EJF igyekszik felerősíteni azoknak az embereknek a hangját is, akik a klímaváltozás miatt kényszerültek elhagyni az otthonukat, és elérni a politikai vezetőknél, hogy megvédjék a klímemenekültek emberi jogait, ugyanis  ezek az emberek egyelőre még nem kapnak hivatalos menekültstátuszt.

View this post on Instagram

Speaking with a hero! I met w Sir David to learn about his new Netflix show One Planet ~ link in bio for the interview ~ & watch the show if you can, it’s beautiful & moving & timely

A post shared by L I L Y C O L E (@lilycole) on Apr 5, 2019 at 4:22pm PDT

Lily Cole David Attenborough-val

Rengeteg jó példát láttam: az EJF számára organikus pamutból készült, karbonsemleges póló ellátási lánca, a The Body Shop shea vajas termékei, melyek alapanyagát észak-ghánai, falusi nők készítik kézzel, vagy az amazóniai vadgumi. A WWF-fel dolgoztam együtt egy projekten, ennek részeként amazóniai vadgumi felhasználásával készülő termékeket fejlesztettünk: tornacipőket, melyeket a Veja gyártott le, egy estélyi ruhát Vivienne Westwooddal, aminek a fűzője készült vadgumiból, és egy saját ékszerkollekciót. A legendás aktivista, Chico Mendes példáját követtük, aki az őserdő védelmére tette fel az életét, és ez összekapcsolódott a vadgumi-csapolók jogaiért való harccal. Ő találta ki és valósította meg a „kitermelő rezervátumokat”, olyan védett területeit az őserdőnek, ahonnan a helyi közösségek kinyerhetik maguknak a megélhetésüket biztosító nyersanyagot.

Emellett lenyűgöz a World Land Trust arra vonatkozó stratégiája is, hogy megvédjék a vadvilági folyosókat és azokat a kisebb földterületeket, amelyek összekötik az elefántok és tigrisek természetes migrációs útvonalait Indiában.

Rendkívüli látni a változást. Amikor 15 éve elkezdtem együttműködni az EJF-fel, ez a téma még a partvonalra szorult. A környezetvédelmi megoldásokról szóló könyvemet három éve kezdtem el írni, és ennyi idő alatt akkorára nőttek az akciók és a téma a köztudatban, mint egy óriási hullám. Persze ebben szerepe volt a fokozódó klímaválságnak: a szokatlan időjárás, a klímamenekültek növekvő száma, az ENSZ szervezeteinek rémisztő beszámolói a krízis sürgető kérdéseiről, és a biodiverzitás veszteségei – ezen nincs mit ünnepelni. De inspiráló látni, hogyan nőttek ki a földből új mozgalmak – például amit gyerekek és elszánt aktivisták vezetnek –, és végre politikusok és nagyvállalatok is elkezdtek kézzelfogható vállalásokat tenni. A diskurzus már nem elég a környezetvédelmi ügyekről, a kormányoknak, a vállalatoknak és az embereknek cselekedniük kell, hogy megoldjuk ezeket. A beszéd ideje lejárt.

View this post on Instagram

Had the arctic on my mind a lot this week... wore an arctic map to the Vanity Fair climate change dinner, spent time with arctic ice thanks to @studioolafureliasson ‘s Ice Watch, meanwhile #COP24 is happening in Poland. Hoping and praying for wisdom and progress from there...

A post shared by L I L Y C O L E (@lilycole) on Dec 15, 2018 at 7:26am PST

Egy klímaügyi eseményre egy olyan ruhát viselt, ami az Északi-sarkkört ábrázolja

Sürgősen a valóban fenntartható gazdaság felé kell elmozdulnunk, ami világszerte a környezetet helyezi a középpontjába. Sok ötletem van: széndioxid-felárat vetnénk ki a szennyező cégekre, és megszüntetnénk a részvényesek elsőbbségét, tehát a vállalatok jogilag felelősséggel tartoznának minden, a környezettel kapcsolatban érdekelt félnek a helyi közösségektől kezdve az alkalmazottakok át a vásárlókig, nem csak a részvényeseiknek.

Forradalmat szeretnék a természethez való hozzáállásunkban. Átirányítanám a mezőgazdasági támogatásokat, hogy kifizessék a gazdáknak az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, a regeneratív mezőgazdaságra koncentrálnék, illetve újra elvadítanánk nagy földterületeket, mert a természet képes meggyógyítani magát. A természet mindenre nyújt megoldást, amire ebben a krízisben szükségünk lehet: egyszerűen csak tisztelnünk kell és megerősítenünk őt.

A Green New Dealt is támogatom: az elektromos közlekedést, az épületek szigetelésének fejlesztését, a megújulóenergia-kapacitások növelését. Muszáj megvalósulnia a Green New Dealnek valamilyen formában.

A globális felmelegedés előrehaladott állapotban van, ezért el kell gondolkodnunk azon, hogyan fogunk adaptálódni, és együttérzéssel kell fogadnunk azokat az embereket, akik egyre növekvő számban, a klímaváltozás miatt menekülnek el a lakhelyükről. 2019 első felében kétszer annyi embert űztek el az extrém időjárási körülmények, mint amennyit a háborúk és erőszak, ennek ellenére mégsincs nemzetközileg elismerve a klímaválság menekültjeinek a jogi státusza, és biztosítások sem vonatkoznak rájuk. Ennek változnia kell.

A környezetvédelmet túl sokszor költségként festik le, pedig valójában rengeteget spórolnánk vele, arról nem is beszélve, hogy a tényleges túlélésünk múlik a kollektív környezeti biztonságon. És talán arra is rájönnénk, hogy ha újra tisztelettel állnánk a természethez, az valóban boldogabb és egészségesebb társadalmakat eredményezne.

Szöveg: Virginie Dolata, Georgina Johnston-Watt, fordítás: Kiss Imola