Lassítsunk le egy pillanatra!

A slow mozgalomról beszélgettünk a Slow Budapest alapítóival

Mit kell tudni rólatok? Hogy jött az ötlet, hogy megalapítsátok a Slow Budapestet?

Nelli: Érettségi után költöztem Budapestre, ami akkor nagy váltást jelentett nekem. A tömegtől, az ingázástól, a zajtól eleinte sokszor kimerült voltam, úgy éreztem, elvesztettem a kontrollt. Fél évembe telt, mire tempót tudtam váltani, ami aztán olyan jól sikerült, hogy természetesnek tűnt az, hogy egyszerre két diplomát csinálok, két állásban dolgozom és három nyelvet tanulok. A főiskola után azért már látszott, hogy ez a sebesség nem tartható, egyszer csak elkezdett lázadozni a szervezetem. Fél éve, amikor a túlhajszoltságtól megroppant derékkal és kifordult bokával feküdtem otthon, olvastam először a slow mozgalomról és rájöttem, hogy ez kell nekem. Elkezdtem azon gondolkozni, hogyan tudok lelassulni, és hogyan tudnék ezzel másoknak is segíteni. Majd jött Gabi, és teljesen ismeretlenül azt mondta, hogy segít nekem.

Gabi: Szabadúszó grafikus, illusztrátor vagyok, mellette ékszereket készítek, és folyamatosan szerelembe esek különböző inspiráló kezdeményezésekkel. Megfordultam néhányszor külföldön, és azt tapasztaltam, hogy ott az emberek valahogy nyugodtabban élnek, függetlenül az anyagi helyzetüktől. Tudatosan elkezdtem keresni itthon azokat a helyeket, eseményeket, ahol úgy éreztem, hogy hasonló nyugalommal, inspiráló személyekkel találkozhatok. Így jutottam el egy előadásra, ahol Nellivel találkoztunk. Korábban már olvastam a Slow Berlin mozgalomról, amit nagyon jó koncepciónak találtam, és amikor meghallottam, hogy van egy ember, aki itthon meg akarja ezt csinálni, nem volt kérdés, hogy amiben csak tudok, segítek.

Mit takar pontosan a slow életforma?

Gabi: Visszalassulást egy élhető tempóra. Újratanulni azt a képességet, hogy rácsodálkozzunk olyan alapdolgokra, amik lehet, hogy sokunknak fel sem tűnnek. Pihenni kicsit, hiszen a pihenésnek nagyon fontos funkciója van. Az emberek többsége impulzusfüggő: mindig kell valami új, de közben nem tudunk megélni igazán semmit sem, és így ezek a dolgok nem tudnak örömet nyújtani. Ráadásul az emberek sokszor kizárólag másoknak akarnak megfelelni, ezért túlpörögetik magukat, és a saját igényeiket teljesen háttérbe szorítják. Ez nekik sem jó és a környezetüknek sem. A slow tulajdonképpen önismeret, ami tudatos tanulást igényel, és legfőképp egy belső döntés.

Nelli: A slow mozgalom azért slow mozgalom, mert amikor 1986-ban elindult a slow fooddal, akkor a fast food ellen lépett fel, aztán időközben ez a filozófia kiterjedt az életünk minden területére, és a név maradt. Nemcsak lassú tempót jelent, hanem azt, hogy mi magunk döntjük el, milyen tempóban szeretünk élni, mi a jó nekünk. Azt hiszem, az emberek sokszor félnek hátradőlni, saját magukkal tölteni egy kis időt, mert még a végén kiderülne, hogy nem jó irányba haladnak. A lényeg, hogy mindenki rátaláljon a saját tempójára. Azt látom, hogy mostanában elveszítjük azt a belső hangot, ami megmondja nekünk, hogy valami jó-e nekünk vagy sem. Kívülről várjuk a megerősítést, nem figyelünk magunkra. A slow életmód arról szól, hogy magadra figyelsz, és ettől rengeteg pozitív energia szabadul fel benned.

Mi a célotok a Slow Budapesttel?

Nelli: Elsősorban az, hogy megmutassuk, lehet másképpen is élni. Azért hoztuk létre a Slow Budapestet, hogy felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogyha hosszú távon akarnak sikeresek lenni, meg kell találniuk az egyensúlyt a mindennapokban. Meggyőzni és kritizálni nem szeretnénk senkit, hiszen a változást mindenkinek magának kell akarnia.

Milyen programjaitok vannak? Mivel próbáljátok inspirálni az embereket?

Nelli: Nyáron indultunk, és az elmúlt időszak arról szólt, hogy megmutassuk az embereknek, mi is az a slow. Jelenleg a honlapunk fejlesztés alatt van, így a Facebook oldalunkon beszélünk arról, hogy az életünk különböző területén mit jelent a lelassulás, és mindezek mellett olyan cikkeket és programokat gyűjtünk, amik aktuálisak és kapcsolódnak a slowhoz. Januárra slow főzést tervezünk a Slow Food Central Budapesttel, ami arra szolgálna, hogy megmutassuk, télen is lehet lokális alapanyagokból főzni. Nemrég a TedxYouth@Budapest konferencián is tartottam előadást, ott megkértük az embereket, hogy írják össze, kinek mit jelent a slow. Ezt szeretnénk minél több embertől begyűjteni, és abból később akár egy kiállítást rendezni.

Gabi: Terv rengeteg van, nagyon jó megjelenéseink voltak eddig. Elsősorban nem irányított slow programokat akarunk szervezni, hanem szeretnénk lehetőségeket mutatni. Kapcsolatban vagyunk különböző csoportokkal, akikkel közösen szeretnénk dolgozni a jövőben. Nagyon sok jó programlehetőség van itthon, amikre szeretnénk felhívni a figyelmet, és ami a lényeg: nem bevált slow recepteket akarunk mondani, mert ilyenek nincsenek. Azt szeretnénk megmutatni az embereknek, hogy élni nem csak egyféleképpen, rohanva lehet.

Ha úgy érzitek, lefékeznétek kicsit, Nellit (fenti fotó) és Gabit (lenti fotó) megtaláljátok itt: Slow Budapest

Képek: Slow Budapest, Szendrey Gabriella, Pogacia Photo