Jón Kalman Stefánsson: Izlandon nincs karácsony könyvek nélkül

A Menny és pokol trilógia szerzőjével irodalomról és ünnepekről

Nagyon nehéz és hosszú munka volt, ami közben tele voltam kétségekkel. Nem volt pontos kép a fejemben írás előtt, a folyamat alatt formálódott szinte az egész történet. A kép, amivel a könyv kezdődik, ahogy a halászok kihajóznak a tengerre, azt gondoltam, 2-3 oldal lesz és a fiút csak egy mellékszereplőnek szántam. Amikor nekiláttam a munkának száz oldal lett ez a leírás és szinte az egész történetet megváltoztatta. Írás közben elkapott egy örvény és nem eresztett, egyáltalán nem tudtam kontrollálni. Nem láttam, merre haladok, folyamatosan újabb nem várt karakterek jelentek meg a szemem előtt. Ez jól hangzik, minden leírt szó reményt adott, aztán egy hét múlva visszaolvasva rájöttem, hogy szinte a fele szemét. Az egyik legfontosabb dolog munka közben a folyamatos kételkedés, hogy folyton kérdőjelezd meg magad. Folyamatosan egyensúlyozni kell aközött, hogy higgy magadban miközben kétségeid vannak magaddal szemben. A folyamatos kételkedés a legjobb barátja minden művésznek. Amint eltűnnek a kérdőjelek magad és a munkáddal kapcsolatban, lehúzhatod a redőnyt. 

Mindig olvasó voltam, gyerekként a legjobb búvóhelyem az olvasás volt. Idővel rájöttem, hogy a könyvek egy sokkal érdekesebb hellyé varázsolják a világot, hiszen rengeteg emberi sorsot, érzést és gondolatot lehet megismerni általuk. Kitágítja a világunkat. Nem is tudom különválasztani az életet az irodalomtól, hiszen az egyik a másiktól függ és folyamatosan hatással vannak egymásra. Utálom, amikor az emberek az irodalmat és a művészeteket egy sznob allűrként kezelik. Nem értem, hogy miért beszélnek valami különleges módon a művészetekről és miért viselkednek másképp, ha művészetről van szó. Nem kell ünneplőt húznod, ha színházba mész, a farmer is rendben van. Az egyetlen dolog, amit a színházból kijövet meg kell figyelned, hogy mit kaptál az előadástól. 

Pár száz éve a lélegzetünk még a természet lélegzete volt, de mára teljesen elfelejtettük, hogy mi is a természet része vagyunk. A stressz a legjelentősebb eredménye ennek a szakításnak. A szervezetünk még nem készült fel erre a modern életre, a testünk még mindig leginkább az állatokéhoz hasonlít. Például egy jó formában lévő ember többet tud futni, mint egy ló. Ha elveszítjük a kapcsolatot a természettel, akkor a saját magunkkal való kapcsolatot is elveszítjük egy kicsit, ezért érezzük magunkat ennyire siralmasan mostanában. A természet nem valami fennkölt spirituális dolog, egészen egyszerűen egy fontos részünk, amire figyelnünk kell. A civilizáció az univerzum egyik legnagyobb csodája, de az egyik sötét oldala, hogy magunk mögött hagytuk a természetet és ezzel magunkból is ott hagytunk valamit. Van egy kutyám, aki ha fáradt, csak ledől aludni, ha szomjas, iszik, ezek a mi számunkra már mind bonyolult dolgok, amik helyett inkább elmegyünk jógázni vagy gyógyszerrel tömjük magunkat. 

Számomra az egyik legvarázslatosabb időszak a novembertől januárig tartó sötétség. Olyan, mint egy barlang, ahol biztonságban érzem magam. A karácsony örömöt hoz a gyerekeknek, a felnőtteknek pedig a stresszt, ez Izlandon sincs másképp. A második világháború alatt megszűnt mindenféle import az országban, ekkor alakult ki a szokás, hogy könyveket ajándékozunk egymásnak. Szinte egyetlen izlandi sem tudja elképzelni a karácsonyt könyvek nélkül, ilyenkor általában ötezer ember ugyanazt a könyvet olvassa az ünnepek alatt.