Hétköznapi tárgyak, és ami mögöttük van

Mindennap elmegyünk mellettük, pedig órákig beszélhetnénk róluk

Tükröm, tükröm

Összetört tükör: bajt jelent. Lányoknál azt, hogy hét évig nem mennek férjhez. A tükör előtt tilos gyertyát gyújtani, mert átjárnak rajta a szellemek. A hálószobába tett tükör pedig rossz álmokat hoz. Viszont ha az ajtóval szembe tesszük, akkor a rossz szellemek megriadnak saját képüktől és nem tudnak bejönni a házba.

Már az ősi társadalmakban is különös jelentéseket tulajdonítottak a tükröknek, de mindenekelőtt tisztelték őket. Ami a tükörben megjelent nekik, az nem a visszavert fény volt, hanem egy varázslat, egy szellem arca. Ezért lehetett félelmetes tárgy: benne lakott egy egyébként alvó alak. Amíg mi manapság csak egyszerűen a saját vonásainkat figyeljük a tükörképünkön, addig az ősi korokban a rossz szellemek előbukkanásának lehetőségét látták benne. Varázseszköz volt, szellemidéző szerszám, ami elmondta nekik a jövőt.

Százszorszépnek lenni a hajkefétől

Régi mondás szerint, ha százszor húzzuk végig hajunkon a hajkefét, akkor dús és fényes lesz a hajunk. Sok évvel ezelőtt a kisasszonyoknak kellett ezt reggelente megtenniük, de állítólag csak azért, mert akkoriban a nők nem mosták a hajukat, csak kéthavonta. A kefével pedig valamennyire tisztán tudták tartani. Mi már szerencsére nem számolunk…

Felvenni a hajnal piros köpenyét

Nem is gondolnánk, hogy mit okozunk azzal, ha valamilyen piros ruhadarab van rajtunk. A babonák szerint ezzel minden bajt elűzünk magunktól. A piros szín részben vallási indíttatású, részben a pogány időkből ránk maradt hagyomány. Volt olyan falu, ahol úgy vélték, hogy elűzi a bajt, a betegséget és a rossz szemű embereket (ők az összenőtt szemöldökű és kancsal emberek voltak), ezért a kisgyermek nyakára piros szalagot kötöttek vagy piros gyöngysort akasztottak. A piros az élet és az öröm színe.

Az elhintett bosszúság

Mindenkivel előfordult már, hogy egy hangulatos családi ebédnél véletlenül kiborította a sót. Ilyenkor a legtöbben aggódni kezdünk, hogy veszekedés lesz a családban. Mert ugyebár így tartja a babona. Onnan ered, hogy a sóbányák kezdetben királyi birtokok voltak. A só kitermelését, elosztását és értékesítését az államhatalom központilag irányította.  Így abból meglehetősen kevés volt és ezért óvatosan bántak vele. Nagy bosszúság volt, ha kiborult. Egy egyszerűbb magyarázat szerint: viták alkalmával az asztalra csaptak, így a sótartó általában kiborult. Innen vette át a köztudat azt, hogy ha kiborul a só, akkor annak a veszekedéshez van köze.