Erősödő női hangok - Rácz Zsuzsa

A #többnőtazirodalomba pályázat zsűritagja

Rácz Zsuzsa: Holdfénynél és napvilágnál
ELLE: Milyen összefüggésben releváns, hogy nő egy adott mű szerzője?

Hogy van-e jelentősége, hogy egy adott kort, a sorsokat és történeteket férfiszempontból vagy nőiből vizsgáljuk?

ELLE: Női írónak lenni mennyiben hendikepes ma Magyarországon?

Írónak lenni az. Szinte gyomorszájon vágott, amikor Esterházy Péter az egyik utolsó megjelent interjújában arról beszélt, hogy mennyire kemény meló írónak lenni, és hogy

fotó: Zsólyomi Norbert

ELLE: Az irodalmi Nobel-díj történetében alig 13 százalék, a Man Booker-díj esetében 30 százalék volt a női nyertesek aránya. Valós állapotot tükröznek a statisztikák?

Szerintem éppen egy történelmi pillanatot élünk. Miután a Gutenberg-galaxis finoman szólva megremegett, az internet soha nem látott demokratikus hozzáférést biztosított a nők számára is, így mára virágoznak például a női szerzők által vezetett blogok. Éppen ahhoz az áttöréshez tudnám ezt hasonlítani, mint amikor a 19. század végén a nők körében elterjedő írásbeliséggel együtt rengeteg női író tűnt fel. Ma az online világban a nők tömegével kezdik megmutatni magukat és az érzéseiket – és az írásaiknak ehhez még csak nem is kell irodalminak lenniük. Bár erre is van példa: Szaniszló Judit, Péterfy-Novák Éva és Gerle Éva is bloggerként indultak, ma pedig irodalmi értékű köteteik vannak.

ELLE: Javasolna pozitív diszkriminációt a női szerzőkkel szemben a díjazás vagy akár a könyvkiadás terén?

Nem tudom, milyen más eszköz lehetne arra, hogy inspiráljuk a nőket, hogy merjenek írni és merjék megmutatni magukat. A svédeknél más területeken például egészen jól működik a pozitív diszkrimináció, ahogy

ELLE: „Elmenekültek a pasik, nyugodtan beszélhetünk a hüvelygombáról” – mondja a háziasszony a reklámban. Előfordulhat, hogy bizonyos irodalmi témáknak kizárólag női a célcsoportja?

Már maga a felvetés, ami ebben a reklámban elhangzik, bántóan sztereotipikus, lekezelő, szexista: miért feltételezi bárki, hogy ha férfiak nincsenek jelen, akkor a nők automatikusan a hüvelygombáról beszélnek, nem pedig az inflációról, mondjuk? Szerintem minden téma érdekes, amellyel nőként – és persze férfiként is – a különböző életszakaszaidban és szerepeidben azonosulni tudsz, a párkapcsolati útkereséstől a házasságon át a gyerekvállalásig. Természetesen ezek napos és árnyoldalainak hiteles bemutatásával, mert a női létnek ezek a nem idealizálható toposzai nagyon kevéssé jelennek meg az irodalomban, hiszen beszédtémaként is tabu a többség. Az én olvasóim például nagyon szeretik azt a szemléletemet, hogy nehéz vagy kínos helyzetekről, tabutémákról a beledöglés helyett úgy írok, hogy tudok röhögni magamon – és így ők is magukon. És én is keresem a hasonlóan könnyed hangú, (ön)ironikus női irodalmat, amit az irodalomkritika egyszerűen csak chick litnek nevez – én pedig innen üzenem neki, hogy kapja be!

ELLE: Tolsztoj a szerelmes nőkről, Esterházy az édesanyákról írt – többek között – mély ismerettel. Ha női szemszögből akarunk tisztán látni férfi ügyben, kiket olvassunk?

Mondjuk Nick Hornbyt, akinek nagyon is érzékeny férfialakjai vannak. Valószínűleg ő is egy feminin lelkületű pasi, ahogy oly sok író az. Szerintem az empátia és az analitikus gondolkodás teszi a legtöbb szerzőt jó íróvá.