Erősödő női hangok - Fábián Janka

A #többnőtazirodalomba kampány zsűritagja

Fábián Janka: Más szemmel nézzük a világot

ELLE: Női irodalom. Létező kategória?

Sokan vallják, hogy irodalom csak egy van, és bizonyos szempontból igazuk is van, hiszen miért is osztanánk fel ezt a művészeti ágat különféle önkényes kategóriákra? Másrészt viszont igenis létezik női irodalom, és ez nyilván fel is tűnik, hiszen akkor nem merülne fel ez a kérdés. Mint ahogyan például gyermekirodalom is egyértelműen van – amit azonban nagyrészt felnőttek írnak, felnőttek is olvashatnak, és ezt sokszor örömmel meg is teszik. Nem vagyunk egyformák, férfiak és nők, más szemmel nézzük a világot, és néha más dolgokat tartunk fontosnak, vagy más az értékrendünk.

fotó: Zsólyomi Norbert

ELLE: Egyáltalán: milyen összefüggésben releváns, hogy nő egy adott mű szerzője?

Erre a kérdésre talán egy személyes élménnyel tudok válaszolni. Tőlem olvasótalálkozókon gyakran megkérdezik, miért van az, hogy a regényeim főhősei nők. Én pedig mindig meglepődöm ezen a kérdésen, hiszen számomra ez természetes: mivel én is nő vagyok, sokkal könnyebben bújok bele egy női karakter bőrébe, és számomra magától értetődik, hogy a történeteimet elsősorban női szemszögből ábrázolom. Emellett azonban vannak nagyon erős férfi karaktereim is, akikkel szintén tudok azonosulni, de eddig még eszembe sem jutott, hogy egy férfi legyen a főszereplőm. Ez még akár változhat is a jövőben, ki tudja, egyelőre viszont ez a helyzet.

ELLE: Női írónak lenni mennyiben hendikepes ma Magyarországon?

Egyre kevésbé az. Én legalábbis egyáltalán nem érzem hátránynak a női mivoltomat – sokkal nagyobb hendikep volt az, hogy teljesen ismeretlenül érkezve próbáltam annak idején kiadót találni. Bár az is igaz, hogy az „írónő” címkét az utóbbi években kissé elcsépelték, és olyan asszociációk kapcsolódnak hozzá, amik egyáltalán nincsenek ínyemre. Így aztán sokkal jobban szeretem, ha csak egyszerűen írónak titulálnak. A nevemből úgyis kiderül, hogy nő vagyok, nem kell ezt túlragozni.

ELLE: Az irodalmi Nobel-díj történetében alig 13 százalék, a Man Booker-díj esetében 30 százalék volt a női nyertesek aránya. Valós állapotot tükröznek a statisztikák?

Én nem ismertem ezeket a statisztikákat, de van egy olyan érzésem, hogy az utóbbi években, évtizedekben ez a tendencia kezd megváltozni. Persze, szerintem kapja az az alkotó a díjakat, aki a legjobb, függetlenül attól, hogy milyen nemű.

ELLE: Javasolna pozitív diszkriminációt a női szerzőkkel szemben a díjazás vagy akár a könyvkiadás terén?

A fenti válaszom alapján: nem. Semmiféle diszkriminációnak nem vagyok a híve, sem negatívnak, sem pozitívnak. Nem szeretnék olyan sanda gyanúval átvenni egy díjat, hogy ezt csak azért kaptam, mivel nő vagyok, és éppen javítani kellett a statisztikán, noha voltak, vannak nálam sokkal jobbak is.

ELLE: „Elmenekültek a pasik, nyugodtan beszélhetünk a hüvelygombáról” – mondja a háziasszony a reklámban. Előfordulhat, hogy bizonyos irodalmi témáknak kizárólag női a célcsoportja?

Á, szerintem ilyen nincs. Különben is, a reklámokban ez talán így van, de a valóságban eléggé életszerűtlen, hogy barátnők egymás között ilyesmikről csevegnek. Beszédtémák között egyébként előfordulhatnak tabuk, de ha valami jól van megírva, akkor azt bárki élvezettel olvashatja. A férfiak is olvashatnak akár hüvelygombáról vagy a tizennyolcadik századi divatról, a nők fociról vagy várostromról, vagy bármiről, miért is ne?

ELLE: Tolsztoj a szerelmes nőkről, Esterházy az édesanyákról írt – többek között – mély ismerettel. Ha női szemszögből akarunk tisztán látni férfi ügyben, kiket olvassunk?

Szerintem bármelyik női írót, aki mélyen ismeri a nőket – ő bizonyára a férfiakat is mélyen ismeri, hiszen ez azt jelenti, hogy általában az embereket ismeri, és tudja is őket ábrázolni.