Életre kelt tűzfalak – interjú Jankovits Barnabással, a Neopaint alkotócsoport tagjával

TűzfalRehab az Erzsébetvárosban

---

Először a szokásos vonalon, a 2-es villamos útvonalán találkoztam a munkájukkal. Már messziről kirajzolódtak a Rákóczi-híd oldalán az ismerős arcképek. „A Nemzet Színészei” című alkotásukról azonnal Kazantzakis szavai jutottak eszembe: “Ecseted és festéked van. Beléphetsz a mennyországba, ha megfested.” A NeopaintWorks alkotócsoporttal beszélgettünk.

Kik állnak a NeopaintWorks mögött?

A Neopaint Works egy öttagú baráti társaságot jelent. Négyen foglalkoznak a tervezéssel, kivitelezésessel, jómagam pedig, mint alapító, a háttérmunkákat végzem, amibe többek között beletartozik az ügyfelekkel való kapcsolattartás, sajtóanyagok publikálása, az interjúk, és weboldalak kezelése.

Ez a történet hogy kezdődött?

Gyerekkorunkat az underground kultúra határozta meg, ebből a szcénából ismertük meg haverjainkat és barátainkat. Ebben a légkörben nőttünk fel. Mindenki tevékenykedett, fejlesztette magát, vagy mint festőművész-graffitis, vagy mint grafikus, rendezvényszervező. A lényeg az volt, hogy aktívan teltek a mindennapok, mindenki kereste, hogy miben is jó, mivel akar majd a jövőben komolyabban foglalkozni. Az idő múlásával körvonalazódott, hogy kik azok, akik valóban művészi szinten űzik a dekorációs festést, és szívesen is foglalkoznak vele. Akik komolyan vették, azoknak előbb-utóbb elkezdtek jönni a felkérések, idővel egyre több megrendelésük volt. Sokáig mindenki a saját útját járta, mígnem arra gondoltunk, hogy egy csapatban, közös célokkal nagyobb dolgokat is el tudnánk érni, mint külön-külön. Így jött az ötlet, hogy hozzunk létre egy csoportot, ahol megvan mindenkinek a saját feladata, ahol együtt tudunk dolgozni adott projekteken. A banda egy része cserélődött a közel tíz év alatt, a mostani mag jó három-négy éve alakult ki és ez már a végleges formának tűnik.

2010-ben indult el „TűzfalRehab” nevű akciótok, amiben központi területen található óriási falfelületeket varázsoltok egyedivé. Honnan jött a projekt ötlete és mik a terveitek a jövőre nézve?

A csoport megalakulása óta ez volt a célunk, tudatosan erre tereltük működésünket, tehát az ötlet adott volt. Sokkal nehezebb volt a körülményeket megteremteni arra, hogy valóban ilyen méretű projektekben tudjunk gondolkozni. Két nehézség volt: az egyik, hogy Magyarországon nem volt ismert ez a fajta dekorációs festés, a tűzfalfestés. Természetesen rengetegen láttak már ilyeneket külföldön vagy a neten, de a nagy tömegek nem igazán tudtak róla, sőt a graffiti szó, mint olyan a sajtónak köszönhetően igen negatívan csengett (és cseng a mai napig). A másik nagy nehézség az indulásnál mindenképpen az volt, hogy amíg több száz beltéri és kisebb kültéri munkákkal rendelkeztünk, tűzfalfestésnek mondható referenciánk nem volt. Az egyetlen, amit tehettünk, hogy ingyen, saját ötletek alapján készítünk köztérre festményt, az önkormányzat hozzájárulásával. Így készült el a Városháza téren még a mai napig sértetlen állapotban lévő festményünk, ami egy trafóházra készült és az 1900-as évek városháza épületét ábrázolja.

A siker nem maradt el, mindenki megcsodálta, nem hitték el, hogy milyen hamar elkészült, illetve hogy senki nem firkál bele. Ez már egy kiindulópont volt arra, hogy nagyobb festményben is gondolkozzunk. Így kezdtük el szervezni a Király utcai felületet. Érdekes volt, hogy tulajdonképpen ellenzője nem volt a festésnek, ellenben olyan körülmények szóltak bele a dolgok alakulásába, mint az akkori polgármester leváltása (akivel akkor már javában egyeztettünk), majd a választások, végül a műemlékvédelem végtelennek tűnő engedélyeztetési folyamata. Összességében majd egy évig ment a harc, mire megfesthettük a felületet. A kép hat nap alatt készült el.

Számunkra is meglepő volt, hogy mekkora sikere lett és mind a mai napig sikere van. Sok helyi lakossal beszéltünk, akik hálásak voltak, hogy végre megújult a lepusztult fal, turistacsoportokat visznek fényképezni… Szóval elmondhatjuk, hogy mesébe illő az egész történet. Egy szégyenteljes felületből turistalátványosság lett, amivel igen komolyan foglalkozott a sajtó is. Ennek volt köszönhető, hogy a hetedik kerület is komolyabban kezdte venni a témát és elkezdhettük az önkormányzattal karöltve a „Tűzfalrehab az Erzsébetvárosban” elnevezésű programot.

Kreatív munka, gondos tervezés és kivitelezés. Hogyan zajlik nálatok a felkészülés és az életre hívás?

A tűzfalrahabos program miatt be van határolva, hogy hova festhetünk a Belső-Erzsébetvárosban. A helyszín eléggé meghatározza, hogy mit fessünk. Amikor az önkormányzattal megállapodtunk, megjelöltünk témákat, hogy miket festetnénk meg. Figyelembe kellett vennünk, hogy kiemelten műemlékvédelmi területről van szó, tehát nem lehet csak úgy akármit festeni. Környezetbe illő, régies témákat feldolgozó képekben gondolkoztunk (és gondolkozunk) a kerületet illetően. Ezen gondolatok mentén kezdjük el egy-egy falra az ötletelést, majd a konkrét tervezést. Az általunk jónak ítélt tervvel megkeressük először a házat, majd az ő beleegyezésük után a kerületet. Ez a folyamat most már jóval olajozottabban megy, mint az elején, hiszen az önkormányzatnál már ismernek minket, a házak képviselői pedig már látták munkáinkat, így nagy szeretettel fogadnak, örülnek a megkeresésünknek. Miután az építészosztály is elfogadja a tervet, megkezdődhet a konkrét munka. A festést megelőzően a műhelyünkben készülünk elő - ez alatt azt kell érteni, hogy magát a beméretezett grafika vázvonalait egy hordozóra vetítjük fel, majd a hordozók segítségével visszük fel a vonalakat a felületre. Miután felkerülnek a falfelületre a vázvonalak, kezdődhet a festés, ami már a lehető leghagyományosabb módon történik, ecsettel, hengerrel, színes printek alapján.

Hol kerül sor a következő tűzfalrehabilitációra?

Természetesen van új projekt a láthatáron, ami már igencsak aktuális. Szeptember végén kezdjük el a Rumbach Sebestyén utcában a Tűzfalrehab program következő festményét. Ez a 60 évvel ezelőtti londoni 6:3-as focidiadalt fogja megörökíteni egy 50 méter hosszú és közel 30 méter magas felületen. A festmény ötlete még három évvel ezelőtt jött, de mindenképpen meg akartuk várni vele a hatvanadik évfordulót. A projekt védnökének az Aranycsapat kapusát, Grosics Gyulát kértük fel, aki minden további nélkül vállalta a feladatot - ez hatalmas megtiszteltetés számunkra. Bízunk benne, hogy minden rendben lesz a festés körül és október közepén az Aranycsapat élő legendáinak társaságában tudjuk átadni a monumentális festményt.

Milyen érzés? Emberek tömege bámul nap, mint nap a falaitokra…

Erre a kérdésre roppant egyszerű a válasz: nagyon jó! Nagyszerű érzés az is, amikor magunk megyünk el egy-egy festésünk előtt. Akkor végig pörög az agyunkban, hogy tulajdonképpen elértük azt, amit akartunk, mert arról álmodtunk, hogy a belvárosban sok-sok tűzfalfestésünk legyen, és mára végül is a hetedik kerület belsejében néhány sarokra egymástól négy jelentős méretű festményünk van, amiket szeretnek az emberek.

"A Nemzet Színészei" portrésorozat és a Király utca sarkán lévő festések a kedvenceink. Számotokra melyik az eddigi legkedvesebb, melyik munkátokra vagytok a legbüszkébbek?

A fent említett okok miatt a színészes és a Király utcai fal nekünk is nagy kedvencünk. Ami talán a legnagyobb büszkeségünk, az a századfordulós körutat ábrázoló tűzfalfestmény a Continental Hotelben. Ez volt talán az eddigi legnagyobb kihívás a kép részletessége miatt. A végeredmény szerintünk nagyon jó lett…

Ha érzelmi vonalon kellene meghatároznotok: mi a célotok, mit akartok üzenni? Gondolom, hogy nem feltétlenül csak a tér megújításáról van itt szó.

Nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ezzel tudunk hivatásszerűen foglakozni. Bár a szerencse mellett rengeteg idő és energia van benne, és nem utolsósorban kitartás. Üzenni talán nem akarunk semmit, nincs konkrét mondanivalója a festményeinknek. Nem gondoljuk magunkat olyan művészembereknek (akikből nagyon sok van), akiknek több lenne az üzenetük, mint a kézzel fogható produktum. A képek megválasztásánál sem arra törekszünk, hogy saját stílusunkat mutassuk meg az embereknek, ha tetszik, ha nem. Olyan tervekben gondolkozunk mindig, aminek van értelme, háttere, és ami a legfontosabb, hogy mindenkinek szerethető legyen.

Tehát a dolog sokkal egyszerűbb ennél. Mi is itt élünk ebben a városban, ebben az országban, a mi szemünket is zavarja, hogy sok dolog azért van elhanyagolva, azért néz ki úgy, ahogy, mert senkit nem érdekel vagy nem foglalkozik vele. A tűzfalak ilyenek, amiből ráadásul rengeteg van Budapesten. A lerobbant tűzfal látványa még a legszebb környéket is - kis túlzással - putrivá tudja változtatni. Azonban ezeknek a tűzfalaknak van egy jó tulajdonságuk: kis munkával, odafigyeléssel legalább olyan vonzóvá lehet változtatni, mint amennyire rosszul nézett ki előtte. Ezt a tulajdonságot akarjuk kihasználni minél több helyen, minél több felületen. Biztosak vagyunk abban, hogy ha még jobban beindul a folyamat, akkor egyre több felület tud megújulni, amivel mindenki jól fog járni. Mert ez egy ilyen biznisz, mindenki jól jár: az önkormányzat, amiért szépül kerülete, a lakosság, amiért egy élhetőbb, barátságosabb környezetben élnek, és a turisták is, amiért ilyen különlegességekbe botolhatnak két romkocsma felfedezése közben.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!