Amanda Seyfried: "Bátornak kell lennem"

A Mamma Mia! 2 sztárja elárulta, mit tart igazán fontosnak az életében.

Amanda Seyfried megtanult nemet mondani. Első, áttörést jelentő szerepe, a Bajos csajok szerdánként kizárólag rózsaszínt hordó Karenje után most, tizenöt évvel később elkezdett kiállni magáért. Ezt az újonnan megtalált magabiztosságot részben az anyaságnak tulajdonítja (tavaly márciusban született meg a kislánya), részben pedig a #Time’sUp és a #MeToo mozgalmaknak. „Egy kicsit több hátszelet érzek magam mögött” – mondja, miközben leülünk a Claridges egyik rejtett kis sarkában –, már amennyire egy Seyfriedhez hasonló nő el tud rejtőzni, ha fekete farmert és kevéssé feltűnő pulóvert hord. „Most már van egy kislányom, bátornak kell lennem. Mert ha megteszem, akkor érdemes volt rászánnom az időt. Akkor tisztelni fognak.”

Ez az önbizalom nagyon hasznosnak bizonyult, amikor újra kellett tárgyalnia a szerződése feltételeit Sophie szerepére a Mamma Mia! folytatásában. Azt hihetnénk, minden idők 73. legnagyobb bevételt hozó filmjének sztárja vörös szőnyegen sétált végig, de nem. „Fura, de a stúdió keményen küzdött a pénzügyi megállapodás során – meséli. – Abból az alapállásból tárgyaltak velem, hogy ha nem tetszik, majd keresnek helyettem mást. Sőt, az egyikük ki is mondta ezt. Keresnek helyettem valaki mást? Én nem számítok? Tényleg? Csak azért, mert nő vagyok?”

Aztán Amanda megtudta, mekkora összeget ajánlottak Dominic Coopernek, aki a filmbeli partnerét játssza. „Azt hittem, megüt a guta! Azt mondtam, hát nem, fiúk, ezt még egyszer nem csináljátok meg velem! Többé nem fogom be a számat! Dom valóban csodálatos színész. De ez akkor sem fair! A Mamma Mia!-ért a 10 százalékát kaptam annak, amit a partneremnek adtak. Egy olyan filmben, amiben ő valóban egy kicsit ismertebb volt nálam, de nem igazán ismert.”

Ebben a pillanatban egy négyfős család lép oda az asztalunkhoz, de kiderül, nem rajongók, hanem Seyfried ügynöke

a férjével és a gyerekeikkel. A színésznő bemutat minket egymásnak, majd így szól az ügynökéhez, Evelynhez:

– Dühös leszel rám!

– Miért? – csodálkozik Evelyn.

– Mert a bérszakadékról beszélek!

Evelyn pókerarcot vág, majd elindul várost nézni a családjával. Seyfried pedig elárulja, a fizetésük közötti különbségről csak egy évvel a Mamma Mia! bemutatása után értesült, amikor Cooper (akivel akkoriban együtt jártak, majd három közös év után szakítottak) mintegy „véletlenül” elárulta neki. „Ez nem a stúdió hibája, egyszerűen így mennek a dolgok” – fogalmaz. Akkor kinek a hibája? A hollywoodi megcsontosodott kultúrának? „Alapvetően mindenki a lehető legkisebb kiadásra és a lehető legnagyobb nyereségre vágyik. Nem hibáztatom őket. A rendszert hibáztatom, amely már olyan régóta változatlan. Miért félünk többet kérni? Honnan ered ez a félelem? Nem tudom. De a Mamma Mia! 2 esetében úgy éreztem, oké, azt állítjátok, le tudtok cserélni, én viszont nem hiszek nektek. Kiállok magamért, és addig fogom ismételgetni, hogy nem, nem, amíg el nem érem, amit akarok.”

Vajon a nők erejének korát éljük Hollywoodban? „Abszolút. Az emberek nem félnek. A #Time’sUp és a #MeToo mozgalmak mind arról szólnak, hogy erőt érezzünk magunkban kimondani az igazságot, és ne tartsunk a következményektől. Arról van szó, hogy meg akarod őrizni a munkádat, az egészségedet és a hírnevedet. Most már mindezeket megtarthatod, gondoskodhatsz róla, hogy senki mást se hallgattassanak el, ne hozzák kényelmetlen helyzetbe, és ne bánjanak vele erőszakosan.”

(...)