Quantcast

Black Widow

A Fekete Özvegy erősebb, mint valaha

A Fekete Özvegy erősebb, mint valaha
© Walt Disney Studios - Marvel Stu / Collection ChristopheL via AFP

A komplex karakterű hősnő végre méltó figyelmet kapott a Marvel franchise részeként.

Van egy emlékezetes mondat a Bosszúállókban, amit a Fekete Özvegy mond a bebörtönzött Lokinak: „Van bőven a rovásomon, törleszteni szeretnék.” Valószínűleg ez a leghelytállóbb kijelentés arra vonatkozóan, hogy ki is volt, és kivé próbál kétségbeesetten válni ez a Scarlett Johansson által alakított karakter.

Vasemberrel vagy Űrlorddal ellentétben Natasha Romanoff keveset és fátyolos hangon megszólaló szuperhős, ami tökéletesen bemutatja a kém hősi narratíváját – amit a múltban elkövetett hibák miatti vezeklés motivál. Abban a tíz évben, mióta Johansson része a Marvel-moziverzumnak, hét filmben szerepelt, de mindig csak másod-, harmad- vagy negyedhegedűsként jelent meg a férfi hősök mellett, akiknek sokkal mélyebb karaktert és jellemfejlődést biztosítottak.

De most, Johansson első önálló Marvel-filmje, a magyarországi mozikban jelenleg is vetített Fekete Özvegy végre fókuszba helyezi Natasha morális adósságait. Korábbi barátok és régi ellenségek elől menekülve Nat újra felfedez egy összeesküvést, amelyről azt hitte, évekkel ezelőtt meghiúsította, valamint helyre kell hoznia megromlott kapcsolatokat, hogy megmentse a világot, és tiszta lappal indulhasson.

Ennek a filmnek nemcsak az volt a feladata, hogy megadja Johanssonnak a régóta esedékes főszerepet, hanem át kellett hidalnia a szakadékot az Amerika Kapitány: Polgárháború végén megjelenő Natasha, és a hős között, aki a Bosszúállók: Végjátékban feláldozza magát, hogy megmentse legjobb barátját (és az univerzumot).

Így Cate Shortland rendező és stábja elfogadta a kihívást, hogy újradefiniálja, ki is a korábban Fekete Özvegyként ismert bosszúálló valójában. „Scarlett tisztelte a karaktert – mondja Shortland az Elle-nek. – Nehéz dolgokról akart beszélni, mint a szexualizáció. Mi pedig elindultunk az úton, hogy megtudjuk, kicsoda Natasha mint emberi lény.”

Amikor Natasha Romanoffot először bemutatják a Vasember 2-ben, alteregójaként, a látszólag szerény közjegyző Natalie Rushmanként jelenik meg, akit Tony Stark (Robert Downey Jr.) asszisztenseként akar alkalmazni, főleg azért, mert szexi. „Akarok egyet” – mondja Pepper Pottsnak (Gwyneth Paltrow), mintha a nő csak egy élettelen tárgy lenne, amit kizárólag az ő személyes élvezetére terveztek.

Természetesen Natasha pont ezt akarja elérni, a milliárdos playboy pedig hamar rájön, hogy vigyáznia kell, mit kíván, amikor Natasha Fekete Özvegyként újra bemutatkozik egy olyan jelentben, ahol a kamera a fenekére tapad, miközben felé és Nick Fury (Samuel L. Jackson) felé sétál egy étteremben.

A filmnek, amely Natashát épphogy többnek mutatja egy kétdimenziós, karaktert és érzelmeket nélkülöző harcoslánynál, legfőbb jellemzője a hiperszexualizáció. Olyan nőnek mutatja, akit az egyik férfi eszközként használ, hogy egy másik cselekményét előrevigye, aki Tony és Happy Hogan (akit a rendező Jon Favreau játszik) szexista beszólásainak táptalajává válik anélkül, hogy valaha is megkérdőjelezné a hozzáállásukat, és aki rohadt szexinek tűnik, miközben a lábai között megfojtja a pasikat.

Ez a fajta, női akcióhősöknél gyakran alkalmazott technika szexuális szimbolizációt hív életre. És egy olyan végzet asszonya karakterhez, mint Natasha, ez tökéletesen passzol. Shortland sem akarta Natasha szexiségét semmissé tenni – csupán átkeretezni. „Imádok szép nőket filmezni; szeretem a női testet, és ahogy a nők mozognak – magyarázza. – A cél az volt, hogy Johansson birtokolja a saját szexualitását, és ne valaki más. Akartam őt eroticizálni, de a saját feltételeink szerint.”

Majd folytatja: „Natasha szexualitása lényegében pont amiatt veszélyes, ahogy kívánjuk őt. Le akartam ezt csupaszítani, és azt éreztetni, hogy ez a védekezés egy formája, az ő pajzsa. És ha egy nő viseli ezt a pajzsot, azalatt bizalmatlanság lapul, mert nem fedheti fel a valódi énjét. Tehát része a személyiségének, de nem ez határozza meg.”

A Fekete Özvegy egyik írója, Eric Pearson – akinek a nevéhez fűződik többek között a Carter ügynök és a Thor: Ragnarök is – szerint az önálló film végre rákényszeríti a hőst, hogy szembenézzen a múltjával. „Natasha kissé rövidlátón úgy gondolkodik, hogy ’oké, most minél több jót fogok tenni, hogy a mennybe kerülhessek’ – mondja az Elle-nek. – Ez azonban nem a megfelelő módszer, hogy előbbre jussunk, és fejlődjön a személyiségünk. A film szembesíti őt élete néhány rossz döntésével, amiket annak érdekében hozott, hogy jobb ember lehessen.”

Nem biztos, hogy a Fekete Özvegy lesz Natasha Romanoff utolsó megjelenése a Marvel-moziverzumban, de a film lehetőséget biztosított Johanssonnak, hogy elbúcsúzzon a maga módján. Egy korábbi interjújában ezt meg is erősítette. „Nem tervezek többet Natashaként visszatérni. Elégedett vagyok a filmmel, jó módja volt a Marvel-identitásom lezárásának.”

És ez így is van. A Fekete Özvegy újra megerősíti Natasha jellemének legjobb részeit, újradefiniálja az eddig inkább kétdimenziós karaktert, és hozzáfűz néhány új szálat, hogy megerősítse egy imádott bosszúálló összetett vonzerejét, és bebetonozza örökségét a Marvel egyik ikonikus hőseként.

Forrás: Elle