Az offline az új online – hol ismerkedhetünk személyesen?

Tizenhat százalék: a 2020-as adatokhoz képest ennyivel esett a randiappok felhasználóinak száma. A kutatások mind ugyanazt igazolják; az online tér helyett ismét élőben szeretnénk ismerkedni. 

A Z és Y generációk 79%-a kifejezetten offline szeret kapcsolódni, sőt minden ötödik ember szívesen választ egy sportos, alkoholt mellőző közös programot első randinak. Azonban nemcsak a párunkat, de barátokat is keresünk. 30 éves korunk felett, immár távol az egyetemi évektől sokakat állít kihívás elé az új kapcsolatok kialakítása. Felnőtt éveinkre a munkánk és a családi kötelezettségek sokasága mellett kevesebb időnk jut a társas kapcsolatokra. Gyakran valójában energiánk nem marad barátkozni, emellett szégyenlősek is vagyunk, és a komfortzónánkat sem szívesen hagyjuk el. A közösségek és a baráti vagy romantikus kapcsolatok azonban csodákat tesznek velünk. Ennek tudatában kerekedtünk fel, és mentünk el barátkozni és futni Budapest két legizgalmasabb közösségi klubjába.

Budapest social clubja

Az Egy asztalnál ötletét az alapítók, Mórocz Kata és Boldog Anna hosszas baráti beszélgetései inspirálták. Kata korábban facilitátorként dolgozott, és mindig is érdekelte, hogyan lehet beszélgetéseket elősegíteni, csapatokat összehozni. Második otthonában, Lisszabonban számos társasági klubbal találkozott, ahol új embereket ismerhetett meg, mégsem találta meg magát ezekben a körökben. Ekkoriban kezdte el foglalkoztatni a téma, hogy vajon mit is keresünk valójában, milyen kapcsolódásokra vágyunk, és közben miért érezzük egyre inkább elszigetelve magunkat. Számtalan beszélgetés és kutatás után Kata arra jutott, hogy a valahova tartozást hiányoljuk leginkább a mindennapjainkban, és szeretett volna segíteni az embereknek újra kapcsolódni egymáshoz.

„Az elszigetelődés nem feltétlenül azt jelenti, hogy valaki teljesen egyedül ül egy szobában, és nincs kivel beszélgetnie. Sokaknak ilyenkor egy szomorú ember képe jelenik meg, de valójában ez egy sokkal általánosabb érzés.

A téma kapcsán mélyebb beszélgetéseket folytattam barátokkal, így elevenedtek meg a statisztikák előttem emberi történetekben, és láttam, hogy ez tényleg mindennapi élmény.  A közösségi média világában, ahol mindenkinek szuper élete van, sajnos arról sem beszélünk, hogy sokszor hiányoznak a kapcsolódások az életünkből, még akkor is, ha egyébként körbe vagyunk véve emberekkel. Az a felismerés született meg bennem, hogy valójában nem a közvetlen kapcsolatok – a család vagy a közeli barátok – hiányoznak, hanem az a régi közösségi érzés, amikor egy nagyobb hálózat vett körül minket. Régebben ez lehetett egy falusi, kisvárosi, vallási közösség, vagy hobbik, érdeklődések köré szerveződött klubok. Olyan emberek, akikkel nem vagyunk napi szinten kapcsolatban, de tudjuk, hogy ott vannak, és segítenek, ha szükség van rájuk. Ezt a megtartó hálót nagyon nehéz fenntartani egy nagyvárosi, rohanó, elfoglalt életmódban. Innen jött az ötlet, hogy talán szükség lenne egy ilyen tágabb körre, ami megadja azt a lehetőséget, hogy egy nagyobb közösségből is töltődjünk, tanuljunk, tudjuk egymást támogatni” – mondja Kata. 

Egy jó beszélgetés, egy csendes forradalom

Miután Katában megfogalmazódott egy budapesti social club gondolata, nem volt kérdés, hogy Annával közösen szeretné életre kelteni a kezdeményezést, hiszen akkor már évek óta beszélgettek erről. A lányok alapcélkitűzése az volt, hogy hidakat teremtsenek emberek között, különböző gondolkodású alanyokat hozzanak össze, és olyan mikroklímát alakítsanak ki, amelyben megtapasztalhatjuk, hogy milyen leülni egy asztalhoz valakivel, aki másként vélekedik a világról, mint mi. Egy közösség volt az álmuk, ahol értelmes beszélgetéseket lehet folytatni, tanulhatnak egymástól a résztvevők, és felismerhetik, hogy sokkal több közös van bennük, mint elsőre gondolnák.

A debütáló eseményüket március 15-re szervezték, ahol 88 ember jelent meg személyesen, és pár hét leforgása alatt ez a szám közel 200-ra duzzadt a további hétvégéken. A dátumot nem a véletlen szülte. Szerettek volna forradalmi hangulatot teremteni, hogy megmozgassák, kinyissák az embereket. A cél nem feltétlenül az volt, hogy barátságok szülessenek, hanem hogy elinduljon egy beszélgetés, az emberek lássák, hogyan él valaki, aki más szakmából, családi háttérből, élethelyzetből érkezik. Az első ígéretüknek, miszerint elindítanak valami újat, maradéktalanul eleget tettek. 

A buborékból a friss levegőre

A kezdeti események kisebb-nagyobb vacsoraasztaloknál biztosítottak lehetőséget a beszélgetéshez, amelyhez a szervezők előzetesen segítő kérdéseket, tematikákat, időkeretet adtak. Ezek a találkozások túlmutattak egy szokásos ismerkedős esten, vagy egy előre megbeszélt bulin. Kata és Anna különleges budapesti és vidéki helyszíneket választott ezekhez az alkalmakhoz, így az asztalokon néha borospoharak sorakoztak, máskor a szabad ég alatt, egy piknikkosár mellett indultak el a gondolatok.

A szervezők pár hónap leforgása alatt ráébredtek arra, hogy a kezdeményezés sokkal többről szól, mint egy asztalról. A közösség valójában egy klubbá nőtte ki magát, ahol igény van a többszöri találkozásra, és folyamatos, változatos programokra vágynak a tagok.

Így vált az Egy asztalnál Egy társasággá, amely mára körülbelül 100 főnek szervez eseményeket a borkóstolótól a kirándulásokon át a közös házibuliig. A társasági klubba folyamatos a felvétel – online jelentkezhetünk, majd egy bemutatkozó vacsorán ismerhetjük meg a többieket. Az új tagoknak nincs más dolguk, mint minimum három hónapra elköteleződni, és a tagsági díj ellenében felcsapni a közösség naptárát és a heti három-négy lehetőség közül kiválasztani a számukra leginvitálóbb programot.

„Ezek a programok elég sok gasztrofókuszú eseményt rejtenek. Az elvárások minimálisak; a lényeg, hogy gyere el és érezd jól magad. Emellett igyekszünk minél több élményalapú programot is szervezni.

Nyáron például volt számháború, nemrég lasertaget szerveztünk, ami szintén nagy sikert aratott a közösség körében.

Most éppen a trambulinozást fontolgatjuk, mert biztosak vagyunk benne, hogy az is nagyot szólna. Látszik, hogy az emberek vágynak az egyszerűségre és olyan programokra, ahol kicsit a gyermeki énjüket is kiélhetik. Nemrég például – spontán ötlettől vezérelve – órákon át közösen színeztünk egy kávézóban. A következő hétvégén egy kortárs komolyzenei koncertre megyünk, ahol szerveztünk egy beszélgetést a karmesterrel” – meséli Anna.

Közösségi vakrandi

Annak érdekében, hogy teljes képet kapjunk Budapest társasági klubjának működéséről, úgy döntöttünk, részt veszünk egy hatfős vacsorán. A pontos helyszínt és részleteket 24 órával az esemény előtt küldték el, benne az asztaltársaságunk témájával, a kapcsolódó kérdésekkel, valamint egy rövid útmutatóval. Ebben olyan hasznos tanácsokat kaptunk, mint például hogyan nyílhatunk meg, ha az alapból nehezünkre esik, vagy milyen etikett javasolt közbeszólás esetén.

Az asztalunk hangulatát („felszabadult, mélységre vágyó, otthonos”) is kijelölték, így mire elérkezett az este, izgatottan, de kicsit félve léptük át a nyolcadik kerület egyik hangulatos éttermének küszöbét. Az első kézfogások után gyorsan kiderült, hogy az új tagok bemutatkozó vacsoráinak köszönhetően ritkán fordul elő, hogy valaki teljesen idegen legyen a többiek számára. A résztvevők többsége már találkozott más eseményeken, és közösen vitatták meg, hogy hova terveznek menni jövő héten.

A kétórás vacsora alkalmával a közös témánkkal és kérdésekkel indítottunk, de a beszélgetés nagyon gyorsan szabad irányt vett. Szinte mindent érintettünk az asztaltársaságommal, amit a közeli barátaimmal is szokás. Éppen mi foglalkoztat minket, milyen hasonlóságokat mutat a magánéletünk, vagy mivel küzdünk a munkánk során. Mint megtudtam, mindenki más miatt csatlakozott a körhöz. Valaki csak szeretett volna kimozdulni otthonról, vagy elege lett az appokból és élőben akart ismerkedni, netán a saját baráti társaságával kevésbé tud programokat tervezni. 

A klub jelenleg több női taggal büszkélkedhet, de az eseményeken gyakran fele-fele a nemek aránya.

A vacsoránkon hat főből öten nők voltunk, de mint megtudtam, ez is programfüggő. Az átlagéletkor 35 év körül mozog, és bizonyos kapcsolatok már annyira elmélyültek, hogy a tagok közösen mennek nyaralni, vagy squashedzéseket szerveznek a klubon kívül. Arról, hogy van-e a közösségben már szerelmespár, sem a szervezők, sem az asztaltársaságom nem tudott konkrétumot mondani, ezzel is rámutatva, hogy a szerveződésnek nem ez a fő mozgatórugója.

House of belonging

Kata és Anna szerint a rendszeres találkozás a kulcsa annak, hogy az emberek mélyebb kapcsolódásokat tudjanak kialakítani. „A klub, amit létrehoztunk, valójában nagyon hasonlít az »I’m a Multipurpose Friend« Instagram-trendre. Olyan embereket képzelj el, akik mindig készen állnak új dolgokat kipróbálni. El akarsz menni színházba? Jövök. Futni akarsz? Oké. Menjünk kempingezni? Simán. Görkorizni szeretnél? Persze, benne vagyok. Ez a mi klubtagjainkra is jellemző. Szeretnek új impulzusokat kapni, kíváncsiak és nyitottak az új élményekre. Ezért nem is egy adott téma vagy cél köré szerveződünk. Inkább a változatosság a lényeg, de ami igazán összeköti a tagokat, az az, hogy a programok nem csupán a szórakozásról szólnak, hanem lehetőséget adnak kapcsolatok építésére.

Gyakran mondjuk is a tagoknak: a programok csak ürügyek, hogy összehozzanak benneteket.

Hiszen felnőttként már nagyon kevés olyan természetes keret van, mint mondjuk egy egyetemi közösség, ahol könnyen alakulnak ki kapcsolatok, egyszerűen azért, mert egy helyen vagytok. Mi ezt a keretet próbáltuk mesterségesen újrateremteni. A programok nem mindig olyanok, amelyekre feltétlenül egyedül elmennél, hiszen ahány tag, annyi különböző preferencia, de nem is ez a lényeg. A programjaink adják a közös emlékeket, amelyekre épülnek a kapcsolatok. Ezekből aztán bármi lehet: barátság, üzleti kapcsolat, vagy akár olyan szálak, mint amilyeneket Anna és én kialakítottunk. Ahogy egyre több közös platformon keresztül tudtunk egymásról, egyszer csak összeértek ezek a szálak, és ebből született valami tartósabb” – meséli Kata.

Running Latte Club – a futás új korszaka

Az RLC, vagyis a Running Latte Club ötlete Környei Viktória fejéből pattant ki, aki először édesanyjával, majd barátaival futott szabadidejében. Az első közösségi futást idén februárban kezdte mindössze két fővel. A tavasz beköszöntével a klub azonban gyors növekedésnek indult, mára több mint 1700 főt számlál, az eseményeken pedig 100-120 ember rója együtt a kilométereket. A program alapköve, hogy ne csak a kilométereket, hanem az embereket is összekapcsolja. 

„Elkezdett körvonalazódni bennem a gondolat, hogy szeretnék itthon egy futóklubot, ami nem a hagyományos értelemben vett sportközösséget jelenti. Tudtam, hogy több hasonló társaság is működik a városban, de ezek leginkább a fizikai edzésekre fókuszálnak. Én viszont inkább a közösségépítésre helyeztem a hangsúlyt. Hiszek abban, hogy a kávénak is van egyfajta összehozó ereje, ami kapcsolatot teremt, és úgy gondoltam, hogy nekünk, futóknak is jólesne leülni inni valamit, beszélgetni és ismerkedni” – meséli Környei Viktória.

A futóklubok az új randiappok

A klub sajátossága, hogy tagjainak 40%-a külföldi, Magyarországon dolgozó vagy itt tanuló hobbifutó. Ők különösen örültek egy angol nyelvű közösségnek, csakúgy mint azok, akik ismerkedni szerettek volna. „Egyrészt sokan a sportélmény miatt csatlakoznak, másrészt azonban sok helyről hallom, hogy nagyon nehéz ma már ismerkedni. Tudom, hogy sokan partnert keresnek, sőt számos cikk is foglalkozik ezzel a témával, miszerint a futóklubok az új randiappok. Ez is része ennek a közösségnek, hiszen már több párról is tudok, akik itt találkoztak, és ezek a kapcsolatok – akár hivatalosan, vagy félhivatalosan, de – nagyon szépen alakulnak.” A társaságban emellett már olyan erős barátságok is születtek, hogy vannak, akik rendszeresen együtt versenyeznek és közös utazást is szerveznek. 

Vikiék a futásokat szerda estére és hétvégi reggelekre szervezik. A napindító alkalmak gyakran egy kávézós találkozóval zárulnak, hogy lehetőség legyen beszélgetésre és közösségépítésre is. Esténként pedig előfordul, hogy a csapat egy bárhoz fut, vagy beiktatnak egy jógával kombinált futást. Az 5, 7 vagy akár 15 kilométeres távok végén a csapat szabadon ismerkedhet egymással, és Viki szerint nem érdemes izgulni, ha az ember nem ismer másokat, vagy úgy érzi, nincs jó kondiban.

„Először gyülekezünk, és várunk az indulásra. Az esemény elején mindig mondunk néhány szót arról, hogy hova futunk, hány kilométert teszünk meg és mi az útvonal.

Kiemeljük, hogy bármikor megállhatsz, fontos, hogy figyelj a tested jelzéseire.

Ha szükséges, sétálhatsz, vagy ha nem bírod tovább, felszállhatsz egy Mol Bubira vagy villamosra is. Sok olyan résztvevő van, aki kifejezetten szeret ismerkedni az újakkal, így tényleg nem érdemes aggódni az első program előtt.”

A futóklub mellett júliusban debütált az RLC+, amely egy havi előfizetéses rendszerben működő edzésközpontú program Jason, egy új-zélandi csapattag vezetésével. A heti egyszeri csoportos edzések általában tíz fővel zajlanak.  A kezdeményezés legfontosabb célkitűzése, hogy ösztönözze a tagokat a mozgásra egy pozitív közeg támogatásával, ahol a végén minden résztvevő boldogabban és mentálisan is kiegyensúlyozottabban térhet haza. Viki klubjába bárki csatlakozhat online, majd a programnaptárból kiválaszthatja, hol szeretné meginni új barátaival kedvenc tejeskávéját vagy éppen hűsítő fröccsét. 

Ennek a cikknek egy korábbi verziója az ELLE Festive különszámban jelent meg.