Amikor a Dunakanyarban tett kirándulásaik erős kötődéssé alakultak a vidék természeti értékei iránt, Haberland Anita és családja úgy döntött: szó szerint hegyeket mozgatnak meg azért, hogy itt valósítsák meg álmaik hétvégi házát. Bár Anitának stylistként minden napja kreatív pörgésben zajlik, hasonlóan a férjéhez, időt és energiát nem sajnálva dolgoztak azon, hogy tenerifei inspirációjukat egy művészi erőt sugárzó házról átültessék ide, Nagymarosra. 

„Mindenhol volt valami szépség, könyvek, relikviák, csak úgy sugárzott belőle a művészet iránti rajongás. Mi is hasonlóra vágytunk.” Ennek az élménynek az eredménye, hogy korábban aukciókon, külföldi utazások és kiállítások alkalmával vásárolt alkotások és Szász Endre tányérjai  látványos kollázsba rendezve díszítik a nappali falát. Anita azt mondja, hogy a színpaletta is hamarabb megvolt már, mint a ház tervei. A terrakotta és a zöld variációit vitték végig a falakon, bútorokon, villanykapcsolókon és kiegészítőkön, a látványt a Dunára utaló kék színfoltok élénkítik. Anitáék jó érzékkel kerülték el a kliséket, mégis bőven megmerítkeznek az enteriőrök a víz, az erdők és nádasok hangulatában. Az egyensúlyteremtést a látszóbetonra bízták, amely szürke nyers kontraszttal emeli ki a természetes tónusokat. Mindezt az idillt két hosszú, építkezéssel telt időszak előzte meg. Gyorsan kiderült ugyanis, hogy a munkagépeknek leküzdhetetlen akadályt jelent a meredek telek. Így a hegyet megmozgató munka alapvetően kézi erővel folyt. 

A klinkertéglás ház két szintjét, minden helyiségét úgy tájolták, hogy a folyó látványát a lehető legteljesebben befogadhassák. Még csak nemrég vette birtokába a család a házat, de a neve már a kapun díszeleg: Luna, mert megunhatatlan innen kémlelni az eget, követni az égitestek járását a lassan hömpölygő Duna fölött.