Az élet olykor elvesz, de ad is: mondjuk egy öreg és romos, kicsi parasztházat a Tokaji borvidéken. Tóth Tímea örökségére nagy kaland várt: sok-sok bontás, majd minimális és autentikus felújítás, amely során az enteriőrök szép etno részletekbe bújtak. A legfontosabb pedig, hogy megmenekülve az enyészettől a család egy újabb generációjának menedékévé válhattak a falai.

Tímea enteriőrtervezőként antik népi kiegészítőket is gyűjt – a szőttesektől a bútorokig, a tálaktól a mázas cserepekig. „Néha azt sem tudom, mi mire való, de így is mélyen megérint egy-egy tárgy aprólékos kidolgozottsága. Örülök, hogy ezek a tárgyaim otthonra leltek itt.” Ilyen a saroktéka a hálószobában, vagy az étkezőasztal mögötti falon a hatalmas eszköz, amit arra használtak valamikor, hogy a kalászokból kinyerjék a magokat. Tímea szereti az esetlegességet, a paraszti logikát, a leleményes részleteket. A hálószobai sápadt rózsaszín szekrénykéjét például egy egyszerű, szögszerű kallantyúval lehet bezárni – ezek a részletek nyűgözik le. 

Naturális anyagok, autentikus tárgyak és a helyi kő használata őrzi a hely nyers, hiteles, őszinte esztétikáját. A teljes megújulás a minimális intervenció elvével párosult: „Egy falat bontottunk le a nagyobb étkezőkonyha javára és egy aprócska fürdőnek emeltünk egy másikat. Csak ott cseréltünk burkolatot és nyílászárót, ahol azok menthetetlenek voltak. A konyhapult egy sarokra épül rá, szó szerint, téglából és betonból. A vízmelegítőt és a vezetékeket eltüntettük a szem elől. A konyhapult felett és a két fürdőben bontott csempéket használtunk.” A legnagyobb változást a házikó oldalához tapasztott egykori gazdasági helyiség átalakítása hozta: mára egy napsütötte, déli fekvésű, tágas és világos hálószoba, amely egy kis törődést és persze egy nagy új ablakot kívánt. Tímea azt mondja, számára az képvisel valódi értéket, ami nem akar többnek látszani, mint ami – ez a parasztház pedig kitűnően példázza ezt.