Az ELLE Magyarország csapata már a kezdetektől azt vallja: a sokszínűség gyönyörködtet! Ennek jegyében különleges meglepetéssel készülünk az idei Budapest Pride-ra, melynek kulisszatitkairól Holoda Péter táncművésszel és Lajos Attila divattervezővel beszélgettünk.
Hazai indulása óta az ELLE aktív támogatója az LMBTQ-közösségnek, a magazin hasábjain rendszeresen foglalkozunk érzékenyítő témákkal, a magyar magazinok közül elsőként szerepelt nálunk transznemű címlapsztár, a tavalyi melegellenes törvényre reagálva pedig három szerelmespárral a borítón üzentük meg a világnak, hogy egyféle szerelem létezik, és nem számít, milyen nemű emberek között szövődik.
Épp ezért fontosnak tartottuk, hogy a szerkesztőség a pandémia után visszatérő Budapest Pride-on is felhívja a figyelmet arra, hogy a sokszínűség gyönyörködtet. Így született meg az ELLE Pride Bride projekt ötlete, amelyhez Holoda Péter balettművészt és rúdtáncost, valamint Lajos Attila divattervezőt, az Atelier Lajos márka alapítóját kértük fel közreműködőként.
A szombati felvonulásra Attila egy kézzel festett, hat méter hosszú, szivárványszínű haute couture estélyi ruhát tervez, amelyben Péter ad majd elő egy különleges sétáló performanszot a pride felvonulói között.
„A szabad szerelem jegyében egy hippi menyasszony alakja jelent meg előttem, ez volt a kiindulási pont. Egy olyan esküvői ruhát képzeltem el a számára, amit mintha egy szivárványszínekkel teli festékes vödörbe mártottak volna”
– árulta el Attila, aki számára a Pride Bride ruha a szabadságot, a free spiritet és az egyenlőséget szimbolizálja.
A nemrégiben debütált Atelier Lajos esküvőiruha-márka megálmodójaként az extravagáns stílus és az alkalmi ruhák mindig is közel álltak Attila szívéhez, ráadásul a táncos produkciókból is gyakran merít inspirációt, így örömmel mondott igent az ELLE felkérésére.
„Mindig is érdekeltek a fűzők és az, hogyan lehet a testet alakítani, optikailag formálni. A táncosokra is szeretek fűzőt adni, mert egyfajta tartást biztosít, ami a mozdulataikban is visszaköszön. Ugyanakkor úgy kellett megtervezni a ruhát, hogy ne egy 18. századi fűző legyen az alapja, amiben se megmozdulni, se levegőt venni nem lehet. Így végül egy könnyű, pamuttüll elasztikus fűzőre került rá a 6 méteres uszály – kíváncsi leszek, hogy ez a hatalmas anyagtömeg milyen mozgásra ösztönzi majd a viselőjét.”
A Frenák Pál társulatával a fél világot beutazó, majd később a rúdtánc világában szintén nemzetközi sikereket elért táncművész Holoda Péter a Budapest Pride-ra tervezett performanszához a színpadi múltjából merített ihletet.
„Olyan koncepció született meg a fejemben, ahol séta közben, csak karmozdulatokat végezve formálok meg érzéseket. Nagyon inspiráló számomra Pina Bausch művészete – amikor kiderült, hogy egy hatalmas, szivárványos ruha lesz rajtam, egyből az jutott eszembe, ő hogyan használta a táncosait a színpadon. A koreográfiáinak mély jelentése van, ebből szeretnék egy kicsit átadni én is szombaton.”
A sokszínűséget és a folyamatosan változó emberi természetet szimbolizáló szivárványszínű ruhát fókuszba állító előadással Péter szeretné elérni, hogy az emberek együttműködőbbek legyenek és jobban egymásra tudjanak fókuszálni.
„A világban mindig is voltak bizonyos ellentétek, amelyek határvonalán súrlódás alakul ki, ennek következtében hatalmas energiák tudnak felszabadulni. Ha ezt a súrlódást, ezt a provokációt ítéletalkotás nélkül olyan jó célokra használjuk, ami a társadalmat segíti, az szuper dolog. Nehéz, de izgalmas feladat is egyben.”
Bár korábban nem találkoztak, Attila és Péter rögtön megtalálta a közös hangot, és a próbák során az is kiderült, mennyi közös van bennük. Mindössze pár hónap különbséggel, de mindketten a rendszerváltás után, 1990-ben születtek és olyan környezetben nevelkedtek, ahol a másság felvállalása kicsit sem volt még elterjedt.
„A szüleim alapvetően támogatóak voltak, de egészen felnőtt koromig nem beszéltünk erről a témáról. Egy kis faluban, a kilencvenes években ez tabunak számított. Pedig számomra ez mindig is természetes volt, már óvodás koromban sem értettem, hogy miért a fiú öltözőbe kell mennem, amikor én a lányokkal akartam lenni, mert ezt éreztem belül. Nagyon örültem volna, ha fiatalként egy ilyen eseményre ki tudok menni édesanyámmal” – meséli Péter.
Hasonló tapasztalatai vannak Attilának is, aki szintén vidéken nőtt fel a kilencvenes években: „Művész osztályba jártam, mégis sokáig elnyomtam magamban ezt az oldalamat, mert úgy éreztem, ez a helyes. A környezetemben nem volt előttem példa, egyszer-egyszer lehetett csak hallani arról, hogy valaki meleg, de erre bűnként tekintettek. Akkoriban nagyon messze volt tőlünk egy pride felvonulás gondolata is, pedig úgy gondolom, ez nemcsak a fiataloknak, de a családjuknak is segíthet ráébredni arra, hogy másnak lenni nem megvetendő dolog, hanem teljesen természetes.”
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!