ONE LOVE – három Elle-címlap az újságosnál

Egy heteró pár, akik elvileg olyanok, mint bárki más, mégsem hasonlítanak senkire, és két olyan pár, akik épp a többséggel való egyformaságukat hangsúlyozzák. Mások testének kezdeti felfedezései, határozatlan kamaszszerelmek és felnőttkori kételyek, szexuális kiteljesedések és váratlan határátlépések, prioritásváltások és családdá érések. Hat szerelmes ember gondolatai vágyról és szeretetről.

Három különféle címlappal jelenik meg kedden az Elle szeptemberi száma, benne három páros interjúval. Ezekből idézünk mostantól három reggelen át, elsőként a Jordán Adéllal és Székely Krisztával készült beszélgetésből.

Fontos, hogy csak a nyitó oldalak különböznek, mindhárom mögött pontosan ugyanazt a tartalmat találjátok a magazinban a második oldaltól az utolsóig.

„A szexualitás egy fluid, szabad tér”

„Szenvedélyesen és mindent elsöprően szerettünk egymásba”, mondja Jordán Adél és Székely Kriszta, és bár ezt a környezetük előtt sosem titkolták, a Katona József Színház színésznője és rendezője interjúnkban mesél először a nyilvánosságnak kapcsolatuk kezdeteiről, a vágyak és vonzalmak izgalmas működéséről – és még sok minden másról.

Az ELLE előző számában már készült veletek egy beszélgetés, amiben Vandáról, a lakókocsi-építő projektetekről meséltetek. Ebben a köztetek lévő kapcsolat minőségére nem tértetek ki, mi sem feszegettük. Most mégis azt kértük, beszéljetek erről, ti pedig rövid gondolkodás után igent mondtatok. Végül is miért vállaltátok?

Jordán Adél: Művészekként mindketten folyamatosan magunkról vallunk. Az a munkánk, hogy gondolkodásra késztessük az embereket és ettől az interjútól is ugyanezt várjuk, hogy talán sikerül elgondolkodtatnunk.

Székely Kriszta: Én nyitottam már meg Pride-ot és a szégyenletes pedofil törvény ellen is azonnal felszólaltam és fogok is minden esetben, ha azt érzem, hogy a saját történetemen keresztül tudok valamit alakítani az országban zajló közbeszéd minőségén. Rendezőként nem áll távol tőlem, hogy saját nézőpontot mutassak fel. Nem ugyanaz az utunk ebben, Adél életét nem lehet ugyanide sorolni. Egy szabad, önazonos, bátor nő, akinek a kapcsolatainak a jelentős része férfiakkal zajlott, és bár az elfogadás és a szeretet melletti kiállásnak a legtermészetesebb dolognak kellene lennie, mégis úgy gondolom, hogy nem Adél feladata nyakába vennie a Magyarországon kialakult helyzet teljes súlyát. Nagyon protektívek vagyunk a magánéletünket illetően, de azt sem akartuk, hogy ez a védelem valójában valamiféle bujkálásnak adjon nemes köntöst. Sokat beszélgettünk róla, hogy hogyan védjük meg magunkat, de közben legyünk hűek az elveinkhez és álljunk ki a szeretet és a szabadság mellett.

J. A.: Sorsszerűen idén utolsóként én kerültem sorra az Alkalmaté Trupp sorozatában, amiben az osztályommal és Máté Gáborral a saját életünkből készítünk előadást. A „Jordán Adél”-ban szerettem volna megmutatni, ahogy egy felnőtt nő keresi magát és próbál különböző szerepek és minták között magára lelni. Ebbe érintőlegesen a mi kapcsolatunk is belekerült. Nem is történhetett másképpen, hiszen egy színész nem hazudhat a színpadon. Vagy legalábbis mi olyan színházban hiszünk, aminek az igazságkeresés és a személyesség az alapja. Aztán úgy döntöttünk, hogy egyetlen interjúban beszélünk a kapcsolatunkról és aztán ennyi. Ez az az interjú.

Elmesélitek, hogyan kezdődött?

J. A.: Körülbelül tizenöt éve ismerjük egymást, Kriszta rendezett már engem korábban is, de egy Csehov-darabon dolgoztunk először komolyabban együtt. Azt éreztem, milyen jó a közelében lenni, és milyen rossz elválni tőle.

Sz. K.: Velem is nagyon hasonlóan történt. Azon gondolkodtam, hogy itt ez a csodálatos ember, mindjárt vége a próbaidőszaknak, hogyan maradhatnánk ezután is egymás életében? Aztán teltek-múltak a hónapok, a teljesen egyértelmű egymásba esés ellenére nem voltunk egyszerű helyzetben. Egy társulatban dolgozunk, ami egy nagyon összetartó közösség, de természetesen ebből adódóan nagyon érzékenyen működnek benne a dinamikák. Ne érts félre, itt nem homofóbiáról beszélek, a Katona társulatában nyitott, felvilágosult emberek dolgoznak. Egyszerűen, ha két ember összejön, az bármilyen munkahelyet felbolygat, mindenki rezonál valahogy. Nem akartunk nagy turbulenciát okozni, de azt hiszem, ez csak félig sikerült. Szenvedélyesen és mindent elsöprően szerettünk egymásba, de azt is tudtam, hogy nem akarok játszmázni vagy elaprózódni a körülmények hatására. Aztán kipróbáltam, hogy milyen az, ha csak úgy odaállok valaki elé és azt mondom, hogy nagyon szeretem.

J. A.: Kriszta minden mondata erősen hatott rám, de innentől kezdve egy másik szakaszba léptünk. Ha ez nem csak egy fellángolás, akkor viszont be kell húzni a fékeket, mert gyorsan fel lehet őrölni bármit, ha azt nem a megérdemelt helyén kezeljük. Mindketten túl voltunk már kapcsolatokon és követtünk el hibákat, de pont ezek miatt az élettapasztalatok miatt hirtelen kitisztult a kép, hogy mostantól nagyon okosan és tudatosan kellene haladnunk…

Az interjú folytatását, és a másik két párral készült beszélgetést az Elle szeptemberi számában találjátok. Jó hír, hogy mostantól nem csak az újságosnál, a boltokban vagy a benzinkutakon lehet megvenni a magazint, hanem online is, ide kattintva.

Címlapfotó: Mihály Zoltán