Borgőzös divat

Életünk első fröccsös estéje óta tudjuk: ökör iszik magában, a szociális kortyolgatás viszont nemhogy kellemes, de kívánatos időtöltés. És ha divat lett az alkoholból, akkor úgy van rendjén, ha a trendre a trendteremtők is reagálnak – akik a maguk sajátos módján nyúltak a koktélpoharak után...

Életünk első fröccsös estéje óta tudjuk: ökör iszik magában, a szociális kortyolgatás viszont nemhogy kellemes, de kívánatos időtöltés. És ha divat lett az alkoholból, akkor úgy van rendjén, ha a trendre a trendteremtők is reagálnak – akik a maguk sajátos módján nyúltak a koktélpoharak után...

„A vörösbor jót tesz a szívnek!” „A whiskey valójában C-vitamin bomba...” „A fekete sör sokkal jobbat tesz, mint a világos, mert a véralvadásra jobb hatással van.” Ahogyan ezeknek a gondolatoknak az anti-újdonsága is mutatja, mára divattá vált az alkohol-diagnosztika. Minden este számos alkalmi kocsmadoktor próbálja lelkesen feltüntetni a nagy öregek (azaz a gin, a rum, a sör és a bor – kétkedőknek ajánljuk ezt a dalt okulásra) nemkáros mellékhatásait, miközben élő példaként vedelik az épp javasolt nedűt... Az igazság persze az, hogy életmód-tanácsok nélkül is trendi dolog a közös borkortyolás, divat a daj-daj és a dínom-dánom, a dizájn térnyerésével pedig egyre nagyobb öröm egy-egy formatervezett üveget bódulásig üríteni.

Ám ha akad néhány szabadnapunk és egy felesleges amerikai repülőjegyünk, ruccanjunk át kicsit, mondjuk, Manhattan bárjaiba, ahol könnyen felfedezhetjük: a tengerentúlon mára kissé árnyalódott a divat és az alkohol kapcsolata. Már a koktélkínálatban is nyilvánvalóvá válik a divaturalom: a különböző ruhadarabokról elnevezett itókáktól, mint például a Pencil Skirt („a ceruzaszoknya”), egészen az olyan vad alkotásokig, mint a Don’t Feed the Models („ne etesd a modelleket”) mindenfajta divatkotyvalékot találhatunk a pultokon! Úgy tűnik, New York koktélbárjai segítségével is üzenni akarja a világnak: igenis ő az első számú divatfőváros.

Ennek is tudhatjuk be napjaink divatcsászárainak különböző, alkohollal összefüggő projektjeit is. Nadia Arumugam, a Forbes újságírója szerint: „Az elmúlt években nagyon sok kreatív együttműködés jött létre különböző italmárkák és az haute couture legnagyobb nevei között. És miközben a divattrendek általában nem valami tartósak, ez a tendencia egyre csak erősödni tűnik.” Gondolhatunk itt Jean-Paul Gaultier és Karl Lagerfeld üvegkölteményeire ugyanúgy, mint az ökodivat jegyében készült, sörösdoboz-rostokból alkotott cipellőkre, a lényeg ugyanaz marad – a tervezők egyre inkább szeretik összeolvasztani életük két nagy szerelmét, a divatot és az alkoholt.

 És nem, az előző kijelentés cseppet sem légből kapott. A brit Elle divatszerkesztője néhány éve egy személyes hangvételű riportban számolt be arról, mennyire elemi részét alkotja az alkohol a világ összes nagy divatrendezvényének. Egy példának felhozott milánói bemutató alkalmával nem kevesebb, mint hét alkalommal nyomtak poharat a kezébe a szervezők, és mivel saját állása is ezekben az időszakokban volt a legstresszesebb, hamarosan észrevette magán, hogy egyre megszokottabban nyúl „egy üveg Rioja után egy nehéz nap végén”. Stacey Duguid nem sokkal ezek után elhatározta, igyekszik leszokni az alkoholról, és egy hipnoterapeuta huszárvágásával sikerült véget vetnie (rossz) szokásainak. Pedig sem ő, sem a körötte andalgó modellek, sem pedig a tervezők és kollégák nem voltak alkoholisták. Egyszerűen csak behódoltak az alkoholdivatnak.

És természetesen, ahogyan azt a nagyhatalmú Meryl Streep is levezette az Az ördög Pradát visel című epikus Vogue-szatírában, ami a kifutókon (és mögöttük) megjelenik, az egy idő után a pórnép életében is előkerül. Így mostanra már a mi szemünkben is egyre inkább összesimul az alkohol és a divat – egyesek például már ennek szellemében nyitnak meg vállalkozásokat (például alkoholos nevet adnak divatbutikjainak). Ez persze, érthető módon, nem kis gondot okoz a szabályozó szerveknek, akik unos-untalan próbálják rendszerezni az alkoholhoz kapcsolódó reklámokat, ám erőfeszítéseik eredményeként az úgynevezett underground marketingben viszont igencsak elterjedt a mámorító italok reklámozása. Sőt, valójában idesorolhatnánk a divatcsászárok alkoholos tervezéseit is – végülis miben több egy üveg Chanelbe öltöztetett pezsgő, mint egy rejtett termékmegjelenítés? Egyes hírességek felkaroló tevékenysége szintén idetartozhatna, már csak ha Scarlett Johansson Moët-kampányára gondolunk... Hála Istennek, vannak nála több humorérzékkel bíró celebritások is, akik máshogy hirdetik a szeszes italok hatalmát: 

Divat hát az alkohol, alkohollal dolgozni a divatvilágban szintén trendi, sőt, egyre inkább az; de nem kell azért agyonaggódni magunkat. Messze van még az a nap, mikor mindegyik divatcézár a halálba (vagy inkább a kreatívtalanságba) issza magát. Mi pedig addig is gyönyörködhetünk alkotásaikban, ha pedig egy-egy bizarrabb ruhakölteménnyel kerülünk szembe, csak kacsintsunk egymásra: „Biztos a borgőz volt a ludas...”

Kép: zoltanbiro, forbes.com

Szöveg: Almássy Noémi