„A kelet-közép-európai márkák izgalmasak a világ divatközönsége számára”

Interjú a a Société Fashion Accelerator Program tervezőivel – 1. rész

A Société Fashion Accelerator Program egy közép-európai divattervezőket segítő, business fókuszú mentorprogram, melyben idén hat márka - Bodymaps, Grandpa, Jiri Kalfar, Kata Szegedi, Laformela és Tomcsanyi – vehet részt a régióból. A tervezőkkel beszélgettünk.

GRANDPA

Nem könnyű meghatározni az időpontot, inkább természetes folyamat volt. Először ugyan közgazdászként végeztem, és csak az után jelentkeztem a budapesti Mod’artba, majd a párizsi központban is eltöltöttem egy évet. Ennek már hét éve. De a kreatív munka és a tervezés gyerekkorom óta része az életemnek. Megvalósítani egy kollekciót rendkívül lelkesítő érzés. Mint egy örökké tartó mese, az alkotás végtelen lehetőségével.

Olyan férfiak között nőttem fel, akiknek ugyan különböző volt az ízlésük, de mindegyiküknek jó érzéke volt az öltözködéshez. Erős karaktereiket elnézve a stílusuk nyomot hagyott bennem. És meg kell említenem az édesapám garázsműhelyét is, mint inspirációs forrást. Ezt a szürreális világot, mely olyan mélyen képes kifejezni egy férfi energiáját a maga nyers részleteivel a zajokban, szagokban, színekben, formákban és szennyeződésekben. Mindent egyebvéve, az a célom, hogy ne csupán ruhákat, hanem egy olyan szférát tervezzek fivéreknek, apáknak, nagyapáknak, ami állandó marad időn és generációkon keresztül.

A fantasztikus GRANDPA férfi egy allűrmentes világban élő, előre gondolkodó, szabad, kortalan generáció tagja.

Egy részről egy itteni márka nagyon egzotikus lehet a nyugati divatvilág számára, különösen, ha képes megtartani valamit a régió hatásából. Más részről, mivel ezekben az országokban hiányzik a stabil divatkultúra, nyilván nehezebb nagy ismertséget szerezni akár itt, akár külföldön.

Az egyik fő cél mindenképpen az, hogy a GRANDPA nemzetközileg ismert és elismert márka legyen.

Mindenképpen! A kelet-közép európai országoknak megvannak a maguk apró jellegzetességei, amik érdekesek a világ divatértő közönsége számára.

KATA SZEGEDI

Egy nagyon korai időszakban, már hatévesen felfedeztem, hogy ez az, amit igazán szeretnék csinálni. Folyton ruhákat rajzoltam, és anyukám mondta, hogy divattervezőnek kéne lennem. Így kezdődött.

A kortárs művészet, az építészet, az utcai öltözékek, a városi élet a legfőbbek. Nem véletlen, hogy minden szezonban valamely képzőművész munkájához kapcsolódunk. A patrnerem, Dani és én egyaránt imádunk utazni és új helyszíneket felfedezni, ezek az élmények aztán hozzáadódnak a tervezési folyamathoz.

Magabiztos, kíváncsi, nyitott gondolkodású, kortalan, szereti az ellentéteket és az őszinteséget.

Azt hiszem, ez még mindig nagyon vonzó és misztikus a külföldiek számára, akik szívesen fedeznek fel új márkákat ebből a régióból. Ezért is történhetett meg, hogy a 2018 tavasz-nyári kollekciónkat a Helsinki divathéten mutathattuk be, a szervezők a Vogue olasz kiadásában láttak meg minket, és úgy gondolták, pont mi kellünk nekik!

Szeretnénk bekerülni néhány vezető áruházba és online butikba világszerte.

Amíg nem túlságosan erőltetett, addig szerintem fontos, hogy egyes részletekben megjelenjen a kulturális örökségünk, másfelől viszont úgy gondolom, hogy egy divatmárka hosszú távon úgy tudja igazán érdekessé tenni magát, ha az inspirációk és történetek izgalmas elegyét hozza létre.

TOMCSANYI

17 éves voltam, Amerikában jártam gimnáziumba, ahol nem volt kötelező minden tantárgyat felvenni, ezért az órarendem nagy részét festés, rajzolás és szobrászat töltötte ki. Nagyon élveztem, és akkor már tudtam, hogy szeretném, ha a mindennapjaimat kitöltené a művészet. Aztán amikor az egyetemre felvételiztem, még az volt bennem, hogy lakástextileket szeretnék tervezni, majd nem volt elég a síkban való gondolkodás, és inkább a ruhatervezés felé fordultam.

Fő inspirációm a kelet-európai poszt-szocialista időszak vizuális, öltözködési és tárgykultúrája, kollekcióimban mindig ennek az időszaknak valamely elemét értelmezem újra és helyezem a mai modern divat kontextusába.

Elképzelt vásárlóm egy nagyvárosi nő, aki nyitott az újra, szeret utazni, érdekli a művészet, a gasztronómia, és a kulturális élet úgy általában. Fontos neki a karrierje, a saját céljai, de ugyanakkor a család is, és az élet feladatai között lazán és céltudatosan lavírozik. A fast fashion márkákkal szemben az őszintébb, fenntarthatóbb, egyedi designer darabokat keresi, van saját stílusa és nem a tömeggel halad.

Itthon könnyebb márkaismertséget elérni, mert kisebb a piac, viszont kevésbé fizetőképesek a vásárlók. Külföldön nagyon költséges és nehezebb márkaismertséget elérni, mert a piac nagyon telített és nap mint nap születnek új márkák, viszont a vásárlók kevésbé árérzékenyek.

Hosszabb távú terveim közé tartozik egy magyar piacra tervezett kollekció és kiegészítők bevezetése, multibrand concept store-unk, a The Garden Studio kínálatának bővítése, a bolt felújítása, valamint fő külföldi piacainkon, Kínában és Japánban a márkaismertség növelése.

Mivel az egész márkám erre az inspirációs forrásra épül, így azt kell mondanom, nagyon is lehetséges és életképes dolog a kelet-közép európai kulturális örökség megjelenítése egy kortárs divatmárkán keresztül. Itthon ugyanis egy kollektív emlékezetet frissít fel, mára a múlt megszépült és bájossá váltak azok a dolgok, amiket régen esetleg utáltunk. A külföldiek számára pedig ez egy nagyon érdekes, egzotikus világ, ami a mai divat konformálódásában üde színfoltot képvisel.

BODYMAPS

Mindig is erről ábrándoztam, de mint komoly terv, csak elég későn fogalmazódott meg bennem – aztán jelentkeztem a Képzőművészeti Egyetem Divat szakára. Spontán döntés volt.

Folyamatosan inspirál a múlt – bizonyos módon nagyon szentimentális ember vagyok, szeretek visszatekinteni, különösen azokra az időkre, amikor sokat kísérleteztem. a 2018 tavasz-nyári kollekciót a 60-70-es évek színes, vicces időszaka ihlette.

Van, hogy magam árulom a fürdőruháinkat a kis varsói boltunkban, úgyhogy pontosan tudom, kik a klienseink. És nekik tervezek – sok közöttük a szuper inspiráló fiatal nő, gyakran fiatal anyukák, akiknek fantasztikusan szervezett az életük és nagyon boldogok. Ez mindig lenyűgöz.

Az Internet úgy lekicsinyítette a világot, hogy nem hinném, hogy olyan nagy különbség lenne magában a tervezési folyamatban – attól függetlenül, hogy hol élsz. De az ipar más. És ez egyben előny és hátrány. A jó oldala az, hogy most formálódik – legalábbis Lengyelországban – a piac ezekben a pillanatokban alakul és professzionalizálódik, és ebben részt lehet venni. De ugyanakkor szper kreatívnak kell lenned, és nem kapsz ezüst tálcán válaszokat a kérdéseidre.

Egy csomó nagyon izgalmas terméket fogunk bevezetni – és remélem, hogy hamarosan. A hosszú távú terv az, hogy a globális piacra terjesszük az eladásainkat.

Engem nagyon is isnpirál a lengyel örökség. Még vintage lengyel nyaralós képeket is gyűjtünk, hogy ihletet merítsünk belőlük (a website-unkon találtok is erről egy galériát #bodymapsmemories hashtag alatt. Nagyon különlegesek, főleg, ha belegondolunk, hogy nem sok minden volt elérhető a 60, 70 és 80as években Lengyelországban, és az embereknek muszáj volt feltalálni magukat. Végül pedig – és azt hiszem, a divatban az a legfontosabb, hogy személyes legyen – az örökség bennünk él.

JIRI KALFAR

Elégé későn és spontán módon történt a felismerés. Nem tanultam iskolában a divattervezést. Képzett balettáncos vagyok. Akkoriban New Yorkban éltem, és haza akartam jönni Prágába. Modellkedtem, de ez nem elégített ki. A balettnak köszönhetően tökéletesen ismertem az emberi testet, és a divat mindig nagyon izgatott. 23 éves voltam, és 8 évet addigra külföldön töltöttem. Mindig is kreatívan gondolkodtam és végül szerettem volna mindazt az inspirációt, amit addig gyűjtöttem, valamilyen kézzel fogható produktumba önteni. Úgy döntöttem, készítek egy divatkollekciót, órákat vettem, megtanultam a mesterség alapjait. A Prágai Divathéten be is mutattam a kollekciót, és kedvező visszajelzéseket kaptam rá. Sok idő, tapasztalat és elkötelezettség kellett hozzá, hogy teljességében meg tudjam érteni, merre szeretném vezetni a márkát, de úgy vélem, designernek lenni azt jelenti, hogy az ember folyamatosan kihívások elé állítja magát. Folyamatosan fejlődni kell.

Minden egyszerre. Néha egészen eláraszt az ihlet, és túl sok. Sosem tudok csupán egyetlen forrásból inspirálódni, bohém vagyok, lélekben egy utazó nomád. Szeretem az operát, de a rockzenét is. A múltba tekintek és elképzelem, milyen lesz a jövő. Követem a politikát, de Dosztojevszkijt olvasok. Ez érdekel, a sokféleség, egyedül a minimalizmus untat. A élet ahhoz egyszerűen túl rövid!

Erős, egyedi, hatásos. Azt szeretném, hogy a többi ember kicsit tartson tőlük, mert ki tudnak emelkedni a tömegből. A szerepüktől. Amiért ki tudják fejezni magukat. A ruhák kéz a kézben járnak a személyiségükkel, nem vesznek el belőle. Azt szeretném, ha a klienseim nem elbújnának a ruhák mögé, hanem csak fokoznák a karakterességüket.

Milyen előnyökkel és hátrányokkal jár ma kelet-közép-európai designernek lenni?

Nehéz megmondani. Sokkal kozmopolitább társadalomban élünk most. Különösen prágaiként, amiről azt mondják, a határon áll Kelet és Nyugat között, Európainak vallom magam. Kijevben és Londonban is bemutattam a kollekciót. Nincsenek is olyan messze egymástól. De közben mégis érezni a különbséget abban, hogyan látnak téged ezen a két helyen. Ukrajnában gyakran nyugatinak tekintik a cseheket, a britek meg azt mondják, kelet-európai vagy. Számomra ez nem jelent semmit. És azon kívül, hogy a világ sokkal nyitottabb, mint régen, a digitális korban élünk, ahol az internet mindenhol és mindenben felnyitotta a határokat.

Fejlődni és keményen dolgozni. Nagyon ambiciózus ember vagyok, úgyhogy a csillagos ég a határ.

LAFORMELA

Cseh, illetve szlovák kisvárosból származunk, a liberec-i egyetemen ismertük meg egymást. Ezek a tények tükröződnek a kollekcióinkban. Emlékeket idéz: a ’90-es évek iránti nosztalgiát, a színek sokféleségét. Mivel mindig is valami mást, specifikusat és eddig ismeretlent akartunk létrehozni, elkezdtük a saját projektünket, a LAFORMELÁt.

A szülővárosaink, a gyerekkorunk, a természet. Szeretjük a sportos és funkcionális ruhákat, amikhez szívesen kapcsolunk némi elegáns bájt.

Olyasvalaki, aki szeret művészi környezetben dolgozni – modell, színész, zenész, vagy épp képzőművész hallgató.

Fontos megérteni a saját hazánk, illetve Európa divatkultúráját, és profitálni belőle. Csehországban egykor nagyon erős volt a textilipar, és nagy örömmel veszünk részt az újraélesztésében. Nem lesz rövid út. A vásárlókat mindig nehéz meggyőzni a termékedről és annak kvalitásairól, ahogy a befektetőket is. Az előny az, hogy a konkurencia kisebb, és bármelyikünk lehet az első, aki igazán nagy sikereket ér el nemzetközi szinten.

A víziónk az, hogy a generációnk első cseh-szlovák független divatmárkája legyünk, és szeretnénk, ha nemzetközi porondon is ismernék és várásolnák a ruháinkat. El akarjuk vinni az emberekhez az általunk alkotott divatot az egész világon, és a független, saját véleménnyel bíró életstílust hirdetni.

Mit gondoltok, milyen módon jelenhet meg a kelet-közép-európai kulturális örökség, identitás egy mai divatmárkánál? Van-e erre szükség egyáltalán?

Bizonyosan nagyon fontos, hogy megjelenítsük az örökségünket és azt, hogy hogyan látjuk a külvilágot. Építeni az alapjainkra, és közben követni, mi történik a divatvilágban. A divatot lehet és kell is folyamatosan használni, mint kommunikációs eszközt a kultúrák között.