Kell egy ház az óceán partján? Itt a műalkotások versenyre kelnek a panorámával

Egy óceánparti lakásban általában a panoráma viszi a főszerepet. Ebben a floridai otthonban azonban akadnak komoly kihívói. A Jaime Hayon-, Tom Dixon- és Baccarat design darabokkal berendezett enteriőr egyszerre működik nyugodt tengerparti menedékként és személyes design galériaként. 

A Lamarc Studio feladata az volt, hogy a végtelen horizont, a műgyűjtő szenvedély és a mindennapi otthonosság ugyanabban a térben találjon egyensúlyra.
Az Atlanti-óceán partján fekvő Key Biscayne különös hely. Bár csupán néhány perc választja el Miami nyüzsgő központjától, mégis úgy érezheti magát itt az ember, mintha egy másik világba érkezett volna. A pálmafákkal szegélyezett utcák, a fehér homokos strandok és a természetvédelmi területek nyugodtabb ritmust diktálnak, mint amit a város felhőkarcolói között megszoktunk.
Ebben a környezetben található az a lakás is, amit a Lamarc Studio teljesen újragondolt. Az otthon egy különleges épületben kapott helyet: ez volt az első társasház, ami Key Biscayne szigetén felépült még 1965-ben. A felújítás során azonban nem a múlt megőrzése volt a cél, hanem egy olyan kortárs otthon létrehozása, ami egyszerre reagál a helyszín kivételes adottságaira és a tulajdonos személyiségére.

Egy otthon, ami egy személyiség köré épült

A lakás tulajdonosa egy egyedülálló nő, akinek családja régóta kötődik Miamihhoz. Ez a lakás második otthonként szolgál számára, ugyanakkor fontos családi találkozóhely is, ahol gyermekei és unokái rendszeresen összegyűlnek.
A tervezési folyamat ezért nem egy stílusirányzat meghatározásával kezdődött, hanem a tulajdonos megismerésével. Marcela Restrepo, a Lamarc Studio alapítója szerint elegáns, magabiztos és karizmatikus személyiségről van szó, akinek erős vizuális ízlése és művészet iránti érdeklődése természetes módon hatott a végeredményre.
A cél nem egy látványos bemutatólakás létrehozása volt, hanem egy olyan otthoné, amiben a tulajdonos karaktere ugyanúgy jelen van, mint a minden helyiségből látható óceán.

Nem minimalista, nem maximalista

A lakás egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy tudatosan elkerüli a két végletet.
Nem minimalista, mert tele van különleges tárgyakkal, műalkotásokkal és gyűjtői designnal. Ugyanakkor nem is maximalista, mert ezek a darabok soha nem uralják a tereket.
Marcela Restrepo ezt úgy fogalmazza meg: a projekt nem a minimalizmus és nem a maximalizmus felé mozdult el, hanem megtalálta a kettő közötti egyensúlyt. A lakás minden részlete ezt az érzékeny arányérzéket tükrözi.
A terek szellősek maradtak, a bútorozás visszafogott, a látvány mégis gazdag és rétegzett. A szem egyszerre tud megpihenni és felfedezni.

A homok színei adták az alapot

Különösen érdekes döntés volt, hogy a színek iránt rajongó tulajdonos számára végül rendkívül visszafogott építészeti hátteret alakítottak ki.
A tervezőket Key Biscayne partjainak aranyló-fehér homokja inspirálta. A meleg tölgyfa, a travertin természetes árnyalatai és a világos mészfesték-felületek olyan nyugodt alapréteget hoztak létre, ami nem akar versenyezni sem a kilátással, sem a művészeti alkotásokkal.
Éppen ez a visszafogottság teszi lehetővé, hogy a karakteres tárgyak valódi hangsúlyt kapjanak. Egy rózsaszín norvég rózsamárvány dohányzóasztal, egy különleges váza vagy egy nagyméretű festmény így nem harsány elemként jelenik meg, hanem természetes fókuszpontként.
A színek itt nem uralkodnak a téren, hanem ritmust adnak neki.

Anyagok, amik a tájat idézik

A lakás egészét tölgyfa padló köti össze, ami napfénnyel együtt különösen otthonos hangulatot ad a helyiségeknek. A felület folytonossága erősíti a tágasság érzetét, miközben vizuálisan összekapcsolja a különböző funkciókat.
A fürdőszobákban travertin jelenik meg, ami textúrájával és színvilágával a part menti homokrétegek világát idézi. A tölgy és a travertin közötti átmenet szinte észrevehetetlen, ettől az enteriőr különösen egységesnek hat.
A konyhában és a bárnál ekrü lakkozott felületek találkoznak brazil Archipiélago márvánnyal. A kő finom erezete és lágy mozgása eleganciát visz a térbe anélkül, hogy megtörné a nyugodt összképet. A világos mészfestékkel kezelt beépített bútorok pedig a napfény változásaira reagálva szinte folyamatosan új arcukat mutatják.

Ahol a művészet nem dekoráció

Sok olyan enteriőr létezik, ahol a műalkotások csupán dekorációként jelennek meg. Itt azonban egészen más szerepet kapnak.
A lakásban Jaime Hayon alkotásai, Tom Dixon lámpái, Baccarat tárgyak, kortárs művek és különleges designobjektek sorakoznak. A tárgyak mégsem hatnak gyűjteményként kiállított relikviáknak. Sokkal inkább úgy tűnik, mintha hosszú évek alatt természetes módon találtak volna egymásra.
Az étkező Baccarat Elipse csillárja, a nappali szoborszerű bútorai vagy a különleges kerámiák mind karakteres jelenléttel bírnak, mégsem uralják a helyiségeket.
A tervezők tudatosan hagytak körülöttük levegőt. Minden darabnak jut tér és figyelem, ezért a lakás nem válik zsúfolttá annak ellenére sem, hogy rendkívül gazdag részletekben.

Új alaprajz, új élet

A 180 négyzetméteres lakás eredetileg két hálószobával és két fürdőszobával rendelkezett. A tulajdonos azonban azt szerette volna, hogy az otthon kényelmesebben tudja fogadni a családtagokat is.
A felújítás során a teljes alaprajzot újraszervezték. A tervezőknek sikerült három hálószobát és három fürdőszobát kialakítaniuk úgy, hogy közben nem sérült sem a természetes fény útja, sem a tágasság érzete.
A közlekedési útvonalak egyszerűbbé váltak, a közösségi terek nyitottabbak lettek, az óceán látványa pedig szinte minden pontból jelen van.
Ez a beavatkozás jól mutatja, hogy a projekt nem csupán esztétikai átalakítás volt. Ugyanilyen fontos szerepet kapott a mindennapi használhatóság és a családi élet támogatása is.

Amikor a csend és a karakter ugyanabban a térben él

A projekt legnagyobb eredménye talán nem egy látványos bútor vagy egy különleges műalkotás. Sokkal inkább az az egyensúly, amelyet a tervezők a nyugalom és a karakter között teremtettek.
Az óceánparti panoráma természetes módon vonzza a tekintetet. Mégis akadnak pillanatok ebben a lakásban, amikor a szem inkább egy Baccarat tárgyon, egy Jaime Hayon-alkotáson vagy egy szokatlan színű márványfelületen időzik.
És talán éppen ez bizonyítja legjobban, hogy a tervezők sikerrel jártak. A panoráma itt nem háttérként szolgál a lakásnak, a lakás pedig nem próbálja túlkiabálni a panorámát. A kettő folyamatos párbeszédben áll egymással.
Ez az otthon végül nem az óceánról szól. És nem is a gyűjtői designról. Hanem arról a ritka pillanatról, amikor a visszafogottság és az önkifejezés ugyanazon a helyen találkozik.

Interior design: Lamarc Studio https://studiolamarc.com Instagram @lamarcstudio
Fotos: Mateo Soto Instagram @mateosotoph, Venjhamin Reyes Instagram @venjhaminreyes
Production: Karine Monié Instagram @karinemonie