Eredetileg műszaki hibának indult – végül ez lett a penthouse legkülönlegesebb részlete

Van valami különös azokban a terekben, amik első pillantásra nem tökéletesek. Ahol egy fal enyhén ível, egy sarok váratlanul megtörik, vagy egy részlet nem pontosan úgy működik, ahogy azt eredetileg elképzelték. Mert néha éppen ezekből a kis bizonytalanságokból születnek a legemlékezetesebb otthonok. 

Ennek a háromszintes penthouse-nak a története is így kezdődött. Egy nyolcvanas évekbeli lakásként, a maga félköríves ablakaival, szokatlan formáival és kissé elfeledett karakterével. A végeredmény ma már egy másik világot idéz – pedig mindez Torontó  belvárosának lüktető közegében található.

Amikor a múltat nem eltüntetni akarják

A régi lakások felújításánál sokszor ugyanaz történik: eltűnnek a furcsa részletek, kiegyenesednek a falak, és lassan minden olyan lesz, mintha ugyanabból a sablonból készült volna. Ennél a penthouse-nál azonban egészen más szemlélet érvényesült. A tervezők nem problémaként tekintettek az eredeti építészeti elemekre, hanem lehetőségként.

Az enyhén ívelt falak, a félköríves nyílások és a játékosabb nyolcvanas évekbeli formák ugyanis ritmust vittek a térbe. Nem akarták letagadni a lakás múltját, inkább továbbgondolták. A régi és az új között így nem konfliktus alakult ki, hanem párbeszéd. A végeredmény egyszerre őrzi a lakás eredeti karakterét és vált kortárs enteriőrré.

Bali nyugalma és a városi ritmus ugyanabban a térben

A lakás tulajdonosai harmincas éveikben járó kreatív szakemberek, akik sokat utaznak, és fontos számukra, hogy az otthonuk ne pusztán szép legyen, hanem érzéseket és emlékeket is közvetítsen. A tervezés során ezért nem egyetlen stílushoz ragaszkodtak. A tér inkább különböző helyek hangulatából kezdett összeállni.

Mély mézszínű faárnyalatok, mohazöld tónusok, terrakotta felületek, törtfehér textúrák és természetes anyagok kapcsolódnak egymáshoz. A tervezők Arizona földszíneiből, Bali nyugodt világából és egy lazább kaliforniai életérzésből merítettek inspirációt. Mindez azonban nem válik túl dekoratívvá vagy erőltetetté. Inkább olyan érzést kelt, mintha a térnek saját ritmusa lenne.

A különböző szintek között haladva ráadásul a lakás hangulata is fokozatosan változik. A közös terek világosabbak és nyitottabbak, míg a privát részek egyre inkább kuckós, befelé forduló hangulatot kapnak.

A dzsungel feeling nem a növényeknél kezdődik

A lakás egyik legerősebb eleme nem egy különleges bútor vagy egy látványos dekoráció lett. A karaktert sokkal inkább a rétegek adják. A tervezők merészen használtak különböző anyagokat, tapétákat és felületeket, amik szinte észrevétlenül épülnek egymásra.

Egyes helyiségekben a tapéta a falról egészen a mennyezetig fut tovább, máshol a travertin, a parafa vagy a zöld árnyalatú márványok hoznak természetes mélységet a térbe. A sok különböző textúra ellenére a lakás mégsem válik túlzsúfolttá. Éppen ellenkezőleg: a különböző rétegek együtt puhábbá és melegebbé teszik az összhatást.

Eredetileg problémát jelentett – végül karakter lett belőle

És itt érkezünk el ahhoz a részlethez, amely végül a lakás egyik legerősebb elemévé vált.

A felújítás során váratlan műszaki és gépészeti problémák jelentkeztek. A fürdőszobában és több más ponton olyan új dobozolásokra és szerkezeti elemekre volt szükség, amiket a legtöbben valószínűleg igyekeztek volna eltüntetni vagy láthatatlanná tenni. A tervezők azonban nem elrejteni próbálták ezeket a kényszermegoldásokat. Inkább új szerepet adtak nekik.

Az egyenes, technikai formák helyett lágy ívek jelentek meg. Azok a részletek, amik eredetileg pusztán műszaki szükségszerűséget jelentettek, lassan a lakás karakterének részévé váltak. A végeredmény annyira természetesnek hat, mintha mindig is így tervezték volna. Pedig valójában éppen az ellenkezője történt.

Amikor egy lakás nemcsak szép, hanem emlékezetes is

A mai lakberendezésben egyre kevésbé az a kérdés, milyen stílusba sorolható egy otthon. Sokkal inkább az, milyen érzést hagy maga után. Ez a penthouse valószínűleg ezért működik ennyire jól. Nem egyszerűen látványos vagy gondosan összeállított. Van benne valami nehezen megfogható nyugalom.

Valami, ami miatt néhány perc után már kevésbé figyelünk a bútorokra, a színekre vagy a részletekre, és inkább az válik hangsúlyossá, milyen érzés benne lenni.

Talán végül nem is a műszaki hiba lett a történet legérdekesebb része. Hanem az, hogy nem próbálták eltüntetni.

Az otthonosság és az egzotikum ritkán működik együtt – itt mégis sikerült

Talán a lakás egyik legnehezebben megfogható erőssége éppen a színek és a minták használata. Mert a földszínek, a terrakotta árnyalatok, a mohazöld tónusok vagy a mély mézszínű faanyagok önmagukban nem számítanak különösebben szokatlannak. Itt azonban egymás mellé kerülve teljesen más történetet kezdenek mesélni. A melegebb, otthonos színek mellett megjelennek azok a részletek is, amik távoli utazások emlékét idézik: a merészebb tapéták, a természetes textúrák, a dzsungelszerű rétegzettség és a kissé eklektikus, mégis kifinomult hangulat. Könnyű lett volna túlzásba vinni ezt az irányt, de a tér végig megőrzi az egyensúlyát. Nem tematikus enteriőrnek hat, és nem próbál Bali-másolat lenni. Inkább azt az érzést kelti, mintha különböző helyek emlékei finoman egymásra rétegződtek volna egyetlen otthonban.

Interior design: Dvira Interiors  Instagram @dvirainteriors

Photos interior spaces: Lauren Miller Instagram @lomillerphoto

Production: Karine Monié Instagram @karinemonie