Egy szín köti össze ennek a háznak minden részletét – még a kutyáknak is jutott egy különleges hely

Vannak otthonok, amikben már az első pillanatban érezni lehet, hogy minden helyiség ugyanahhoz a történethez tartozik. Nem azért, mert mindenütt ugyanazok a bútorok, anyagok vagy árnyalatok ismétlődnek, hanem mert van egy finom vizuális fonal, ami szobáról szobára továbbvezet. 
Ebben a torontói családi házban pontosan ezt a módszert használták – miközben arra is ügyeltek, hogy a gondosan megtervezett enteriőr ne csak szép legyen, hanem kiszolgálja a valódi családi életet is.

Toronto egyik elegáns, fákkal szegélyezett városrészében, Lawrence Parkban áll a Gillian Gillies Interiors tervezte otthon. A ház klasszikus, de nem merev, színes, de nem harsány, kifinomult, mégsem bemutatótermi. Gazdag  minták és tapintható anyagok rétegződnek benne, de szinte minden szép részlet mögött van egy praktikus döntés is.

A zöld köti össze a ház különböző tereit

A ház palettájának alapját földközeli neutrális árnyalatok adják, közöttük azonban újra és újra felbukkan a zöld. Nem egyetlen pontos tónust ismételtek végig minden helyiségen: hol hangsúlyosabban, hol egy textilen, mintán vagy kisebb részleten jelenik meg. És éppen ettől működik.
A szín finom vizuális kapcsolatot teremt az eltérő karakterű terek között, közben pedig visszautal Lawrence Park lombos környezetére is. Frissességet visz a klasszikus részletek közé, és nyugalmat teremt a gazdag minták mellett.
A megoldás könnyen átvihető kisebb otthonba is. Az egységes enteriőrhöz nem feltétlenül kell minden szobát ugyanazzal a néhány tónussal berendezni. Elég lehet egyetlen szín, ami különböző formában újra és újra visszatér. Valójban nem egy színt másolunk szobáról szobára, hanem egy hangulatot viszünk tovább.

Edinburgh klasszikus építészete Torontóban is visszaköszön

A körülbelül 25 éve épült házat eredetileg úgy tervezték, hogy harmonizáljon Lawrence Park tradicionális építészetével. A környéken György-kori építészeti hatásokkal találkozhatunk.
Ez a világ Gillian Gillies számára különösen ismerős. A belsőépítész a skóciai Edinburgh-ból származik, és saját bevallása szerint a város neoklasszicista és György-kori építészete máig fontos inspiráció számára.
Torontói munkáiban természetes anyagokat, vintage és örökségdarabokat, valamint textilek és textúrák gazdag rétegeit használja. Saját tervezői filozófiáját pedig meglehetősen szerethetően foglalja össze:

„Nincs olyan, amit egy erős csésze tea és egy nagyszerű textil ne tudna helyrehozni.”

Ebben a házban a mondat második felét különösen komolyan vették.

Sok a minta, mégsem lesz belőle káosz

Már az előszobában világossá válik, hogy itt nem félnek a mintáktól. A fekete Brunschwig & Fils Les Touches tapéta mellett egyedi tervezésű, Pierre Frey textillel kárpitozott pad jelenik meg.
A formális nappaliban fűszövet tapéta ad mélységet a falaknak, miközben különböző mintás és texturált kárpitok rétegződnek egymásra. Az étkező újabb tapétát és puha mohairral kárpitozott székeket kapott, a családi nappaliban pedig ismét más minták és textilek jelennek meg.
Papíron mindez akár túl soknak is tűnhetne. A valóságban azonban a visszatérő színek, a természetes anyagok és a textúrák rokonsága összefogja a különböző rétegeket.
Ez a ház egy másik jól használható lakberendezési szabályt is megmutat: nem attól lesz harmonikus egy enteriőr, hogy kevés minta van benne. Sokkal fontosabb, hogy legyen közöttük valamilyen vizuális kapcsolat.

A tervező akkor érkezett, amikor már javában bontottak

A nyugodt végeredmény mögött meglehetősen mozgalmas kezdet áll. Gillian Gillies és csapata csak akkor kapcsolódott be a projektbe, amikor a belső bontás már folyamatban volt. A tervezők ezért ideiglenesen leállíttatták a munkálatokat, hogy előbb egészében megértsék a házat.
Felmérték a meglévő állapotot, részletes terveket és csomópontokat dolgoztak ki a kivitelezők számára, közben pedig legalább ilyen fontos feladatként megismerték a család mindennapi életét és igényeit.
A házat ugyanis nemcsak építészetileg kellett újragondolni. Négy ember, két kutya és egy nyúl életének kellett benne kényelmesen elférnie.
A földszintet kibővítették, a második szintet korszerűsítették, a helyiségek közötti kapcsolatokat pedig úgy alakították át, hogy a ház egyszerre működjön a család hétköznapjain és vendégség idején. A tervezőiroda bekapcsolódásától a befejezésig körülbelül 15 hónap telt el.
465 négyzetméter, ami kiszolgálja az igényeket  
A kétszintes ház körülbelül 465 négyzetméter, amihez további alagsori területek kapcsolódnak.
A földszinten előszoba, formális nappali, étkező, vendégmosdó, nyitott konyha, reggeliző és családi nappali, kamra, valamint mudroom, vagyis egy praktikus háztartási és közlekedőzóna kapott helyet.
Az emeleten a tágas szülői lakrészhez saját előtér, nagy hálószoba, gardrób és fürdő tartozik. A két gyerekszoba szintén saját fürdőt kapott, mellettük pedig gyerekeknek kialakított kuckó és otthoni iroda található.
A méret önmagában azonban nem tesz egy házat családbaráttá. Sokkal érdekesebb az, ahogy az egyes négyzetmétereket használatra tervezték.

A legkényesebb anyagok nem a legforgalmasabb helyekre kerültek

A tervezők olyan anyagokat választottak, amik tapintásra és látványra is gazdagok, de képesek együtt élni egy mozgalmas háztartással.
A padlón meleg tónusú, többrétegű fehér tölgy parketta fut. A kárpitok között gyapjú, pamut és len is megjelenik, de a választásnál fontos szempont volt a tisztíthatóság.
Jól látszik az anyaghasználat logikája is: a nagy igénybevételű felületekre, például a konyhába és a mudroomba strapabíró munkalapokat választottak, míg a márvány a nappali egyedi kandallókeretén és a vendégmosdó pultján jelenik meg.
Ez különösen fontos egy családi otthon tervezésénél. Nem kell lemondani a szép vagy értékes anyagokról csak azért, mert intenzíven használjuk a lakást. Inkább azt kell eldönteni, hol tudnak szépen öregedni, és hol van szükség ellenállóbb felületre.

Még a kutyák érkezését is betervezték

A ház egyik legkedvesebb részlete a mudroomban rejtőzik. Az ilyen átmeneti helyiség eleve pufferzónaként működik a kert és a lakótér között: itt lehet levenni a sáros cipőt, letenni a kabátot vagy mindazt, amit nem szeretnénk egyenesen a nappaliba vinni.
Ebben a házban azonban a család két kutyájára is gondoltak: külön kutyazuhanyt építettek a helyiségbe.
Egy esős séta vagy sáros kerti játék után így már a bejárat közelében le lehet mosni a mancsokat, mielőtt a kutyák továbbindulnának a ház többi részébe.
Elsőre apró luxusnak tűnhet, valójában azonban nagyon pontosan összefoglalja az egész projekt gondolkodását.
A tervezők nem a családot akarták átnevelni, hanem az enteriőrt tervezték meg úgy, hogy helyet adjon a családi életnek.

Az elegancia itt nem azt jelenti, hogy mindenre vigyázni kell

Gillian Gillies az otthon kívánt hangulatát relaxed elegance-ként, vagyis oldott eleganciaként határozta meg. Találó kifejezés. A zöld szobáról szobára visszatér, de soha nem válik formálissá, erőltetetté. A tapéták és textilek rétegződnek, de nem akarják túlharsogni egymást. A márvány és a finom természetes szövetek mellett pedig ott vannak a strapabíró felületek és az olyan nagyon is hétköznapi igényekre adott válaszok, mint a kutyazuhany.
Talán ettől válik igazán szerethetővé ez a nagy és kétségtelenül elegáns ház. Nem úgy tervezték, mintha az elkészülte után már semmi nem történne benne. Hanem éppen arra készült, ami utána következik. Mert egy jól megtervezett családi otthonnak nem attól kell szépnek maradnia, hogy folyton vigyázunk rá. Sokkal jobb, ha már eleve úgy tervezzük, hogy elbírja az életstílusunkat.

Interior Design: Gillian Gillies Interiors  Instagram @gilliangillies

Fotók: Virginia Macdonald Instagram @virginmacdonald

Stylist: Me&Mo Creative Instagram @_meandmo_

Production: Karine Monié Instagram @karinemonie