Ebben a házban a kert is szoba – öt zöld tér nyitja meg az otthont a természet felé

Az egyik oldalon erdő öleli körbe, távolabb hegyek rajzolódnak az ég elé, az üvegfalakon túl pedig újabb és újabb kertek bukkannak fel. Van, amelyik a hálószobákhoz tartozik, egy másik a medencét öleli körbe, megint más a játék, a mozgás vagy éppen a csendes visszavonulás helyszíne. 

Ebben a West Vancouverben álló családi otthonban néha nehéz pontosan megmondani, hol ér véget a ház, és hol kezdődik a kert – és éppen ez volt a cél. A Burgers Architecture egy négytagú család számára tervezett házában a természet nem háttér, hanem az alaprajz egyik legfontosabb eleme: öt különböző zöld tér kapcsolódik a mindennapi élethez, mintha valóban újabb szobái lennének az otthonnak.

Ahol először a tájjal találkozunk

A ház British Columbiában, West Vancouver keleti szélén, a Capilano River fölött áll. Déli oldalán erdő húzódik, így már a helyszín is kijelölte az építészet egyik legfontosabb feladatát: olyan otthont kellett létrehozni, ami nem akarja túlkiabálni a körülötte lévő tájat.
Cedric Burgers, a Burgers Architecture vezető építésze szerint az épület formájának kiindulópontját a kőből épült, nyeregtetős európai parasztházak jelentették. Ezt az ismerős archetípust azonban a kanadai nyugati part kortárs építészetének nyelvére fordították át.
A ház így nem egyetlen hatalmas tömbként jelenik meg. Három egyszerű, nyeregtetős pavilonból áll, amiket a kő és a fém karakteres használata fog össze. A pavilonok egy védett belső udvart rajzolnak körbe, miközben az épület sziluettje szándékosan tiszta és visszafogott marad. Nem a háznak kell uralnia a látványt: az erdő, az ég és a kert maradhat a főszereplő.
Talán ezért nevezi Burgers a projektet egyszerűen a kertek házának.

Öt kert, öt különböző történet

A ház körüli tájat nem egyetlen nagy kertként kezelték. A pavilonok között és körül öt különböző karakterű kültéri tér jött létre, amik mindegyike a családi élet más pillanatához kapcsolódik.
A házhoz érkezőt buja bejárati kert fogadja. Beljebb haladva a központi udvarban megjelenik a medence, míg a hálószobák mellett virágoskert teremt csendesebb, intimebb világot. Északon szobrok és egy boccapálya kapott helyet – a bocce hagyományos olasz golyójáték –, a sportkert pedig a mozgásé és a játéké.
A tájépítészeti koncepció Paul Sangha Creative munkája, a végleges tájtervezést és annak kivitelezését pedig a Skookum Landscapes végezte.
Az öt kertet nem érdemes egyszerűen funkciójuk szerint sorolni. Sokkal érdekesebb az, ahogy az építészet részévé válnak. Az egyik kert fogad, egy másik elcsendesít, a következő összehozza a családot. Ugyanazokat a szerepeket veszik fel, amiket hagyományosan a belső helyiségektől várnánk.
A kert itt valóban egy újabb szoba – csak éppen nincs mennyezete.

A nappalinak sem feltétlenül kell négy fal

Talán sehol sem érzékelhető ez annyira, mint a szabadtéri pavilonban. Nem egyszerűen egy tetővel fedett teraszról van szó, hanem teljes értékű kültéri lakótérről.
A magas nyeregtető alatt szoborszerű kandalló áll, körülötte alacsony, kényelmes bútorok teremtenek helyet a hosszú beszélgetésekhez. A kandalló mögött azonban nem következik újabb fal: a tér teljesen nyitott marad az erdő és a kertek felé.
Egy belső nappali térélményét kapjuk úgy, hogy közben hallani lehet a szelet, érezni az időjárás változását, és szinte karnyújtásnyira marad a természet.
A szabadtéri élethez teljes kültéri konyha is kapcsolódik, beépített grillel és nagy előkészítő felületekkel. Nem kizárólag látványos nyári partikra tervezték: egy egyszerű családi vacsorának ugyanúgy helyet kell találnia itt, mint egy nagyobb társaságnak.

Az üvegfalak mögött folytatódik a kert

Odabent sem szakad meg ez a kapcsolat. A padlótól mennyezetig érő, nagyméretű nyílásokon keresztül a kert szinte folyamatosan jelen van a belső terekben.
A hatalmas eltolható üvegfelületeknek ráadásul nem csak esztétikai szerepük van. Az építész szerint úgy alakították ki őket, hogy segítsék a természetes keresztszellőzést: amikor az időjárás engedi, a levegő áthaladhat a házon.
A belső és külső terek találkozását mély tetőkinyúlások teszik még finomabbá. Nyáron árnyékot adnak a kültéri lakótereknek, hűvösebb, csapadékosabb időben pedig védett átmenetet teremtenek ház és kert között.
Az egyik homlokzaton függőleges fekete lamellák szűrik a fényt és óvják a privát szférát. Ahogy a nap jár az égen, a lamellák árnyékai is elmozdulnak, így ugyanaz a tér reggel, délben és késő délután egészen más arcot mutathat.
Ebben a házban próbálták teljesen kizárni az időjárást, inkább kontrollált módon közelebb engedték a ház belső tereihez.

Hatalmas alapterület, mégis vannak benne helyek, ahová vissza lehet húzódni

Az épület mérete első hallásra egészen másfajta építészetet sejtet. A fő lakószint körülbelül 836 négyzetméter, ehhez további 186 négyzetméter pince kapcsolódik.
A hálószobai szárnyban három hálószoba és a szülői lakosztály található, a medence mellett pedig külön vendéglakrészt alakítottak ki.
Ekkora alapterület könnyen személytelenné válhatna, a három pavilonra bontott épület azonban kisebb léptékű világokat hoz létre. Hol nagy közösségi tér nyílik meg, hol egy kert kerül egészen közel, máshol pedig lehetőség van arra, hogy valaki eltűnjön egy csendesebb sarokban.
Ez a változtathatóság fontos része volt a tervezésnek. A háznak nem egyetlen előre meghatározott életformát kellett kiszolgálnia. A családi élet egyik pillanatban kitágulhat a kert, a medence és a közösségi terek felé, máskor pedig összehúzódhat egy kisebb, intimebb helyiségbe.

A kandalló körül találkozik újra a család

A belsőépítészetet jegyző Sophie Burke Design számára is a mindennapi használhatóság volt az egyik kiindulópont.
A ház központjában nagyvonalú, nyitott közösségi terek sorakoznak, amiket egy monumentális, kétoldalas kandalló fog össze. A mély kanapékon nem nehéz elképzelni egy hosszú estét, az étkező nagyobb társaságot is képes befogadni, a médiaszobában pedig akár tízen is kényelmesen helyet foglalhatnak.
A konyhát szintén együtt töltött időre tervezték. Nagy munkafelületek, dupla mosogató és bőséges tárolóhely segíti, hogy egyszerre többen főzhessenek, és egy nagyobb vendégség se forgassa fel a ház működését.
A beépített könyvespolcokon könyvek és személyes gyűjtemények kaptak helyet. Apró, de fontos gesztus egy ekkora házban: emlékeztet arra, hogy itt nem egy tökéletesen beállított enteriőrt akartak létrehozni, hanem olyan helyet, amit idővel egyre inkább birtokba vehetnek a benne élők.

Két tinédzser és egy kölyökkutya a luxusházban

Egy ilyen otthont könnyű lenne érinthetetlen luxusként elképzelni. Csakhogy a hétköznapok itt is hétköznapok: a házat két tinédzserrel élő család számára tervezték, és a tervezés idején egy kölyökkutya is része lett az életüknek.
Ez pedig az anyagválasztást is befolyásolta.

A tulajdonosok visszafogott, természetes tónusokat szerettek volna erős fekete hangsúlyokkal. A Sophie Burke Design ezt meleg fákkal, texturált kővel, finoman kidolgozott fémrészletekkel és puha textilekkel rétegezte, de közben a tartósságra is figyeltek. Foltálló anyagok, átgondolt tárolók és okosotthon-funkciók kerültek a házba, hogy a kifinomult enteriőrnek ne kelljen állandóan védekeznie az élet ellen.
A tervezők egyik legfontosabb gondolata éppen az volt, hogy a luxusnak nemcsak jól kell mutatnia a fotókon – fontos, hogy használni is lehessen.
A kanapéra le lehessen ülni, a konyhában lehessen együtt főzni, a polcokra újabb könyvek kerülhessenek, és ne történjen tragédia, ha néhány sáros mancs egyszer átszalad a szobán.

Halk színek között a táj lesz a legerősebb árnyalat

Az épület külső anyagpalettája tudatosan szűk: természetes kő, cink, üveg és fehér vakolat határozza meg. Bent ugyanez a visszafogottság folytatódik meleg fával, texturált kőfelületekkel és finom fémrészletekkel.
A színpaletta szinte szándékosan halk. Nincsenek egymással versengő erős árnyalatok; az anyagok felülete, a fa erezete, a kő struktúrája és a textilek puhasága ad mélységet a tereknek.
Ennek következménye a látvány legszebb része: amikor az üvegfalakon túl megjelenik az erdő, valójában a táj válik a ház legerősebb színévé.
Tavasszal és nyáron zöld tölti meg az ablakokat, más fényt kapnak a helyiségek egy borús napon, és megint mást, amikor alacsonyan jár a nap. A visszafogott enteriőr nem akarja felülírni ezeket a változásokat, inkább hátteret ad nekik.

Egy ház, ami együtt változik a kerttel

Talán ez magyarázza legjobban, miért nem pusztán látványos építészeti gesztus az öt kert.
A  virágoskert más hangulatot teremt a hálószobák mellett, mint a medencés udvar a ház közepén. A sportkert megtelik mozgással, míg a szoborkert és a boccapálya egy másfajta ritmust ad az északi oldalnak. Estére pedig a kandallós kültéri pavilon válhat a társasági élet központjává.
Az épület eközben ugyanaz marad, a körülötte lévő világ azonban folyamatosan változik. Más lehet egy esős reggelen, amikor az erdő fölött párás a levegő, más egy nyári délutánon, amikor kitárulnak az üvegfalak, és megint más este, amikor fellobban a tűz a kültéri pavilon kandallójában.
A Burgers Architecture háza talán éppen ezért hat a méretei ellenére is meglepően emberinek. Nem egyetlen monumentális teret próbál minden pillanatban megmutatni, hanem lehetőséget ad arra, hogy a család hol együtt legyen, hol külön, hol bent, hol pedig szinte észrevétlenül kiköltözzön a természetbe.

Építészet: Burgers Architecture Instagram @burgersarchitecture
Interior design: Sophie Burke Design Instagram @sophieburkedesign 
Kivitelezés: E2 Homes Instagram @e2homesltd
Tájtervezés: Skookum Landscapes Instagram @skookumlandscapes
Fotó: Ema Peter Photography Instagram @emaphotographi
Production: Karine Monié Instagram @karinemonie