Quantcast

Harrassment

Hogyan reagálj, ha utcai zaklatásnak vagy szemtanúja?

Hogyan reagálj, ha utcai zaklatásnak vagy szemtanúja?
© Yazgi Bayram/Getty Images

A francia Nők Alapítványának elnöke, Anne-Cécile Mailfert ad hasznos tanácsokat az Elle olvasóinak arról, hogyan tudnak kockázat nélkül közbeavatkozni, ha utcai zaklatás szemtanúivá válnak.

Franciaországban a nők 81%-a esett áldozatul szexuális zaklatásnak nyilvános helyen, ám mindössze 20%-uk számolt be arról, hogy segítséget kapott volna bárkitől. Az utcai zaklatás a világjárvány idején sem tűnt el: a L’Oréal Paris és az Ipsos közös nemzetközi felmérése is megerősítette azt, hogy a probléma nagyon is aktuális. Az egészségügyi válság kirobbanása óta minden ötödik nő nyilatkozott úgy, hogy legalább egyszer utcai zaklatás áldozatává vált – a 35 év alatti nők körében pedig már minden harmadik élt át hasonlót. A megkérdezett francia nők 41%-a állítja, hogy kevésbé érzi magát biztonságban a nyilvános helyeken, és 71%-uk kifejezetten kerül bizonyos helyeket. De mit tehetünk, ha azt látjuk, hogy valakit nyilvános helyen zaklatnak? Többek közt erre a kérdésre ad választ Anne-Cécile Mailfert, a Nők Alapítványának elnöke, akik a Stand up! program keretében indítottak képzéseket a nyilvános helyeken történő szexuális zaklatás ellen.

Elle: Utcai zaklatás esetén milyen hatása van egy harmadik fél beavatkozásának?

Anne-Cécile Mailfert: Az utcai zaklatás nyilvános cselekmény. Legtöbbször vannak szemtanúk, de az esetek 80%-ában nem reagálnak. Pedig az ő fellépésük döntő lehet mind a helyzet megelőzésében, mielőtt a zaklatás nyomasztóvá válik, mind pedig utána, hogy az áldozat ne érezze magát egyedül, hanem körülvegye és megerősítse őt a tanúk jelenléte.

Elle: Ahhoz, hogy reagálni tudjunk, először is fel kell ismernünk az utcai zaklatást. Hogyan szúrhatjuk ki a problémás helyzeteket?

A.C.M.: Figyelemmel kell lennünk az áldozat viselkedésére. Az utcai zaklatás során gyorsan felismerjük, ha egy nő kellemetlen helyzetben van: feszültté válik, visszahúzódik, elkezdi lesütni a szemét, húzogatni a szoknyáját, keresi a körülötte lévő emberek tekintetét. Ha ezeket a jeleket küldi, az azt jelenti, hogy bajban van. 

Elle: Amikor ilyen helyzetnek vagyunk tanúi, nagyon gyakran, még ha szeretnénk is cselekedni, megakadunk. Mi is történik pontosan?

A.C.M.: Az esetek többségében a szemtanúk nem tudják, hogyan reagáljanak. Félnek attól, hogy rontanak a helyzeten, hogy rosszul kezelik azt, vagy hogy maguk is áldozattá válnak. Ha a tanú nő, akkor olyan pillanatokat élhet át újra, amelyek talán rossz emlékeket ébresztenek bene, és nehéz lesz számára, hogy tudja, mit tegyen. Gyakran előfordul, hogy a jelenetet látók hazamennek, és bűntudatot éreznek, amiért nem tettek semmit.

Elle: A szemtanúk reakciójának segítésére a Stand up! program kifejlesztett egy speciális módszert. Mit lehet tudni erről?     

A.C.M.: A képzés során elmélyítjük azt az 5 mechanizmust, amelyet akkor szükséges alkalmazni, ha utcai zaklatás szemtanúi vagyunk. Először is, el tudjuk terelni a figyelmet. Ha látjuk, hogy az áldozat kényelmetlenül érzi magát, közbeléphetünk, például az idő megkérdezésével. Arról van szó, hogy megszakítjuk a légkört, ami kialakul, felrobbantva azt a kis buborékot, amiben az elkövető és az áldozat van. A szemtanú ezzel lehetővé teszi az áldozat számára, hogy kiszabaduljon a szorításból, amely hatalmába keríti.

Ha nem érezzük jól magunkat ezzel az eszközzel, akkor „delegálhatunk” is. Ez arról szól, hogy keresünk egy olyan személyt, aki egyfajta tekintélyt képvisel, és megkérjük, hogy avatkozzon közbe.

Lehetünk „vezetők” is – bár nem mindenki érzi magát kellemesen ebben a szerepben, de jól működik. Ilyenkor megkérhetjük a zaklatót, hogy hagyja abba, amit csinál. A lényeg nem a konfrontációban való részvétel, hanem az, hogy a zaklató rájöjjön, nincs egyedül, és mások is látták őt.

Mindenekelőtt pedig nagyon fontos, hogy párbeszédet folytassunk az áldozattal, és úgy nyugtassuk meg, ahogyan egy barátunkkal is tennénk.

Elle: Akár dokumentálhatjuk is a jelenetet?

A.C.M.: Ezzel nagyon óvatosan kell bánni. Amikor lefilmezzük vagy bármilyen módon rögzítjük a jelenetet, diszkrétnek kell lennünk. Aztán figyelni kell arra, hogy mit fogunk csinálni ezzel a felvétellel. Nagyon fontos, hogy nem szabad közzétenni a közösségi oldalakon, mert nem ismerjük az áldozat helyzetét. Lehet, hogy van egy féltékeny férje, aki nem bírja elviselni, hogy a felesége késő este a metróban van, lehet, hogy szabálytalan helyzetben van stb. Másrészt, ha az áldozat már egyedül van, ne habozzunk felkeresni őt és elmondani neki, hogy lefilmeztük, ami történt, és elküldhetjük neki a felvételt, ha a rendőrségre vagy máshová akar menni, hogy feljelentse a zaklatót. A dokumentálás azt jelenti: gondoskodunk arról, hogy olyan bizonyítékokat rögzítsünk, amelyek hasznosak lehetnek az áldozat számára. 

Elle: A kijárási korlátozások nem teszik nehézkessé az öt módszer alkalmazását?

A.C.M.: A kijárási korlátozások nem vetettek véget az utcai zaklatásnak, de megnehezítik a dolgokat, mert a nap bizonyos időszakaiban kevesebb szemtanú lehet az utcán. A kijárási tilalom miatt talán néhány módszer nem lesz kivitelezhető, míg mások igen. Elképzelhető például, hogy több rendőr lesz az utcán, akiknek „delegálhatunk”. Minden eszköz a személyiségünktől és a körülöttünk mozgósítható erőforrásoktól függ. És ha nem járunk sikerrel, akkor sincs baj: nem kell bűntudatot éreznünk. Mindenki annyit tesz, amennyit tud, a saját tempójában. A lényeg, hogy láttuk, hogy ez a helyzet nem megfelelő, és megpróbáltunk tenni valamit. 

Elle: A program elindítása óta több mint 150 ezer ember tanult meg reagálni az utcai zaklatásra. Milyen visszajelzések érkeztek a képzésen részt vevő emberektől?

A.C.M.: A visszajelzések igazán pozitívak, mert ez egy nagyon gyakorlatias képzés, amely kulcsrakész eszközöket nyújt. Segít jobban megérteni, hogy mi az utcai zaklatás, és általában véve mi a nők elleni erőszak. Az emberek azt mondják a képzésről, hogy most már tudnak tenni valamit azért, hogy ez megváltozzon, és ez nagyon fontos. Nemcsak a problémákat látjuk, hanem megoldásokat is javaslunk a dolgok jobbá tételére.

Forrás: Elle