Szokatlan módon segíti Emilia Clarke az agyvérzés túlélőit

A színésznő a Trónok harca forgatása alatt két agyvérzésen is átesett, ezért támogatja rendszeresen a sorstársait. 

A The New Yorker magazin hasábjain osztotta meg a hírt rajongóival Emilia Clarke 2019-ben, hogy a Tórnok harca forgatása közben két agyi aneurizmája miatt műtéten kellett átesnie. Miután beszélt az állapotáról, Clarke megalapította a SameYou nevű szervezetet, amely az agysérülésen és agyvérzésen átesett emberek felépülésének támogatásán dolgozik. A probléma óriási, és mivel az agysérülés egy láthatatlan betegség, az agysérüléssel gyakran együtt jár a szégyenérzet is. 

A színésznő ezúttal egészen új formáját választotta az adománygyűjtésnek: NFT, azaz nem helyettesíthető tokent bocsájt árverésre, hogy a befolyt összeggel segítse az agyvérzésből lábadozó sorstársait. A SameYou a Deepak Chopra által alapított, társadalmi jótékonysági célokat szolgáló Seva.Love NFT-platformmal fogott össze, hogy elárverezze a 2016-os Emmy-díjátadón Clarke által viselt Atelier Versace-láncos ruha egy NFT-jét, valamint magát a valódi ruhát. Steven Sebring fotós 2D-s, 3D-s és hologramos képeket készített a ruháról.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Steven Sebring (@stevensebring) által megosztott bejegyzés

Még egy agyvérzés gyógyulását bemutató, élményszerű elmetérkép is készült Clarke szavainak hanganyagával, valamint a ruha limitált példányszámú digitális változata, amelyet egy avatár viselhet a metaverzumban. Most Clarke még többet mond a digitális eszközökről, a vörös szőnyegről és az igazság kimondásának fontosságáról.

Elle: Ez egy igazán érdekes és egyedi megközelítése az adománygyűjtésnek. Miért döntöttek az NFT mellett?

Emilia Clarke: Elolvastam az összes cikket, meghallgattam az összes podcastot, és még mindig nem értettem, hogy mi az az NFT. Aztán kezdem nagy vonalakban megérteni, hogy online éljük az életünket. Minden olyan hihetetlenül virtuálissá válik. Az egyes IP-kre helyezett értékekkel az emberek rájöttek, hogy ezen a téren pénzt lehet keresni.

Mindig is meg akartam tartani a fontos ruhákat - a vörös szőnyeges dolgokat. Minden jelmezem megvan minden produkciómból, amiben valaha is szerepeltem, hogy elárverezhessem őket. De egy árverés olyan sokba kerül, aztán jött a Covid, és az ember belegondol, hogy mi a legjobb módja az adománygyűjtésnek? Vágjunk bele, csináljunk valamit virtuálisan!

Elle: Miért pont ez a ruha volt a megfelelő ehhez a kezdeményezéshez?

E.C.: Ez egy nagyon fontos Emmy-díjátadó volt. Nagyon élénken emlékszem az egész folyamatra, ahogyan felkészültem rá. Épp akkor hunyt el az apám, és velem volt az anyám. Nagyon szép pillanat volt egy nagyon sötét időszakban. Őszintén szólva, azt hiszem, ez volt az első alkalom, amikor felvettem egy ruhát, és erősnek, hatalmasnak éreztem magam.

Elle: Mit tanultál az agysérülésekről azoktól az emberektől, akikkel a szervezeten keresztül találkoztál?

E.C.:A legnagyobb dolog, amit megtanultam, az az, hogy hatalmas skála van az agysérülés következményei között: van olyan ember, mint én, aki tud járni és beszélni, de a fél agyam gyakorlatilag hiányzik, de van, aki lebénul, és az ő rehabilitációs útja sokkal meredekebb.

De a hatás hasonló, amelyet még a legkisebb agysérülés is kiválthat. Az önbizalom hiánya, ami megváltoztatja az információ befogadásának módját. Átalakítja azt, ahogyan magadat látod, ahogyan másokkal viselkedsz. A saját magadról alkotott képed alapkövei egyszerűen darabokra szakadnak. És ez volt az egyik legnagyobb dolog, ami folyamatosan kiáltott felém.

Elle: A The New Yorkerben megjelent történeted nagyon szép volt, és azt hiszem, az emberek sokat merítettek belőle.

E.C.:Köszönöm. Soha nem akartam elmondani senkinek. De rájöttem, hogy nem tudok jót tenni, ha nem állok ki és nem mondom el, hogy mi történt. Soha, de soha, de soha nem akartam egy szomorú történet lenni. Nem. Ki akartam adni magamból és valami jót akartam csinálni.

Elle: Ha továbbra is nyíltan beszélsz róla, és projekteket támogatsz, akkor valószínűleg könnyebb lesz egy rendezőnek is azt mondani, hogy igen, Emiliával ez történt, de folytatta a munkát, úgyhogy válasszuk őt a szerepre.

E.C.: Ebben bízom, az biztos. Hasznos volt számomra, hogy sokat beszéltem az állapotomról. Azt hiszem, mentálisan is nehezebb lett volna, ha nem kényszerültem volna arra, hogy hangosan kimondjam a dolgokat, és nehéz beszélgetéseket folytassak, mert ezek csak könnyebbé válnak. Egyre könnyebbek lesznek.

Forrás: Elle