"Nővér vagyok és büszke vagyok rá!" – Hogyan küzdik le az egészségügyi dolgozók a koronavírus okozta szorongást?

2020. március 23.

13 perc olvasás

egészségügy kórház koronavírus nővér orvos segítség

"Nővér vagyok és büszke vagyok rá!" – Hogyan küzdik le az egészségügyi dolgozók a koronavírus okozta szorongást?

"Aggódunk, hogy megfertőzzük a családunkat, a gyerekeinket és a betegeinket. De a legfantasztikusabb nőkkel dolgozom együtt és mi vagyunk egymás legnagyobb támaszai.”

Ahogy a világ azon dolgozik, hogy megakadályozza az új koronavírus terjedését, azok az emberek vannak kitéve a leginkább a veszélynek és a fertőzésnek, akik a járvány enyhüléséért küzdenek: az egészségügyi dolgozók. A rendíthetetlen nővérek, orvosok, mentősök és ápolók a válság közepén folyamatosan olyan szituációkkal szembesülnek, mint a védőfelszerelés és más készletek hiánya, melyekben kockára teszik a saját életüket. Sokan közülük egyre inkább aggódnak, hogy nem csak magukat, hanem a családjukat és másokat is megfertőzhetnek.

Az ELLE nyolc, az amerikai egészségügyben dolgozó nővel beszélt a jövőt érintő félelmeikről és hogy hogyan tartanak össze, hogy életeket mentsenek.

Nancy G., mentős hadnagy

„A munkahelyen új szabályokat vezettek be, melyek arra szolgálnak, hogy minimalizálják azoknak a számát, akikkel a munkánk során kapcsolatba kerülünk. Állandó emberhiánnyal küzdünk és ez az új vírus végletekig kimeríti az erőforrásainkat. Nagyon remélem, hogy az emberek otthon maradnak, és önkéntes karanténba vonulnak, hogy szükségtelenül ne tegyenek ki minket fertőzésveszélynek. A betegeink mentegetőztek, amiért a járvány alatt felhívták a 911-es segélyhívót, de egyáltalán nem kellene. Az emberek továbbra is megsérülnek, szívinfarktus kapnak, és mi fel vagyunk készülve, hogy ott legyünk, ahogy eddig mindig és a jövőben is. Ilyen időkben mindig különösen büszke vagyok arra, amit csinálok. A munkatársaim hihetetlenül különlegesek. Nem keresünk sokat és a munka néha iszonyatosan nehéz. Kifejlesztettünk néhány módszert, hogy kezelni tudjuk a helyzetet és van egy macskánk is az állomáson, ha érzelmi támogatásra van szükségünk."

Ashley Citron, nővér

„A legnagyobb aggodalmam a munkahelyemen az ismeretlen. Egyre világosabb, hogy igazából fogalmunk sincs, mi jön még, vagy mi a legjobb módja annak, hogy ezt a helyzetet kezelni tudjuk. A munkám egy része, hogy készen álljak bármire, ami bejön az ajtón és általában ez az, amit szeretek ebben. De ez a szituáció valódi félelmet és aggodalmat teremtett minden egyes alkalommal, amikor a kórházajtók kinyílnak. Amikor a sürgősségi osztályon, triage beosztásban dolgozom (beteg osztályozási rendszer) én vagyok az első, aki egy potenciális COVID-19 vírussal fertőzött beteggel találkozik és hamarosan nem lesz elég maszk, hogy megvédjen engem, vagy a betegeket a vírustól. Miközben a lakosság otthon ül és TikTok videókat néz, a munkatársaim és én folyamatosan ki vagyunk téve a vírusfertőzésnek. Szeretnénk, ha továbbra is képesek lennénk bejönni dolgozni és biztosítani az ellátást, amire kétségbeesetten szükség van, de a megfelelő védőfelszerelés nélkül nem garantálható, hogy képesek leszünk rá. Aggódunk a betegeinkért, akik lehet, hogy nem kapják meg a megfelelő szintű ellátást, amire szükségük lenne a korlátozott erőforrások miatt és féltjük a családtagjainkat, akik veszélyben vannak, hogy elkapják a vírust, csak azért, mert velük élünk. Félünk magunk miatt, a ledolgozandó kötelező óraszámok, a vezetőség felkészültségének teljes hiánya, a foghíjas készletek miatt, melyek rendelkezésre állnak megvédjenek minket, de legfőképpen attól, hogy mi is betegek leszünk. Nem veszem félvállról a munkám és mostani rendkívül nehéz időkben is eszembe jut, hogy mindenekelőtt miért is választottam ezt. Továbbra is bejövök dolgozni a veszély és az ismeretlen ellenére, mert a betegeknek szükségük van valakire, aki törődik velük, és ez a valaki én vagyok."

Shelby Kubicki, orvos

„Mind a saját, mind a betegek biztonsága érdekében egyértelműen hatalmas aggodalomra ad okot, hogy ki lehetünk téve a COVID-19 vírusnak. Ha találkozom egy fertőzött beteggel és nem teszem meg a megfelelő óvintézkedéseket, továbbadhatom a többi betegemnek, még akkor is, ha nem mutatkoznak a tünetek. Még ha a legtöbb súlyos eset eddig az időseket érintette, vagy azokat, akiknek valamilyen más meglévő betegsége is volt, vannak olyan beszámolók, mely szerint fiatal, egészséges emberek is megfertőződtek a COVID-19 vírussal és intenzív osztályra kerültek. Sajnos ez mindig ott van a gondolataimban. Jelenleg minden látogatás tilos és csak bizonyos bejáratok vannak nyitva, hogy korlátozzák a kórház be- és kijövő forgalmát. A fantasztikus munkatársaim segítségével jutok túl ezen a megerőltető időszakon. Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen segítőkész és briliáns emberek mellett dolgozhatok ebben a helyzetben. Kollégáim és én rendszeresen beszélünk egymással. Figyelünk egymásra és megosztjuk a legfrissebb információkat. Megosztunk azokat is, melyek segítenek, hogy észnél maradjunk, mint a továbbra is nyitva tartó éttermek listája, helyek ahol kedvezményesen vásárolhatnak az egészségügyi dolgozók, és online edzés órák. Több okból kifolyólag is nehéz időszak most kórházban dolgozni, de ahogy minden munkánál, itt is a kollégák jelentik a hatalmas különbséget.”

Ali, szociális munkás egy egészségügyi klinikán

„Tegnap, mialatt a legtöbb ember Philadelphiában, ahol élek, otthon maradt – én dolgozni mentem. Bizarr érzés volt. A metrón csak egészségügyi dolgozók utaztak. Egyértelmű a szolidaritás közöttünk. Anélkül, hogy bármit is mondanánk, olyan érzés volt, hogy mi mind együtt vagyunk ebben a helyzetben. A munkahelyen az emberek rendkívüli módon aggódtak és féltek. Teszteltünk néhány embert az új koronavírusra a klinikán, ami mindenkit aggodalommal töltött el a saját egészsége miatt, és hogy a helyzet milyen rosszra fordulhat még. Az óriási aggodalom mellett még el kell látnunk a többi beteget is és foglalkozni azokkal, akiknek napi szintű egészségügyi problémáik vannak. Találkoztam olyan beteggel, aki mentális problémákkal küzdött, biztosítási problémája volt, vagy hajléktalanként egy szállón húzta meg magát. Megpróbálni más problémákkal is foglalkozni és felismerni, hogy a legtöbb ember, akinek segítünk nem lesz képes önkéntes karanténba vonulni, vagy segítséget kérni, hogy megkapja, amire szüksége van, nagyon nehéz és iszonyúan kimerítő fizikailag és szellemileg egyaránt. Amikor délután öt órakor befejeztem a munkát, a várost hivatalosan is lezárták. Nagyon csendes volt odakint. Rémisztő volt, mintha a dolgok nem lennének ugyan olyanok még nagyon hosszú ideig. Szerencsés vagyok, hogy otthonról is tudok most dolgozni, de aggódom a kollégáim miatt. Bűntudatom van, amiért itthon vagyok. De mindent megteszek, hogy a kanapéról is segítsek. Mégis, a helyzet nyugtalanító.”

Kristin, orvosi esetkezelő

„Egy HIV klinikán dolgozom, a betegeink nagy része hajléktalan és nagyon alacsony a jövedelmük. Sokan több helyről is kapnak segítséget. Mivel a nem létfontosságú szolgáltatásokat bezárták, minket hívnak az emberek. Folyamatosan csörög a telefonom és emberek kérnek segítséget élelmiszer beszerzési lehetőségek, szállás vagy munkanélküli segély ügyében, mert elküldték az állásukból, életükben először. Túlterheltek vagyunk, de ezt a munkát el kell végezni. Ha nem jövök be dolgozni, valaki talán nem fogja tudni, hova kell menni ételcsomagért, vagy hogy hol tud aludni ma este. Mivel olyan emberekkel foglalkozom, akik HIV pozitívak, a legnagyobb aggodalmam, hogy az egyik betegem megfertőződhet. Próbálunk annyi orvosi, mentális és szociális időpontot telefonon megtartani, amennyit csak tudunk. Ami az óvintézkedéseket illeti, mindent napjában többször is letörlünk, rengeteget mosunk kezet és betartjuk a megfelelő távolságot. Amikor nem dolgozom, akkor pedig otthon maradok. A munkahelyen a csapatom megszokta, hogy problémás páciensekkel kell foglalkozni, ezért úgy gondolom, hogy remekül bírjuk a nyomást. Csodálatos látni, mennyire kedves és hálás mindenki egymással. Felkészültünk mindenre és remek érzés, hogy részesei lehetünk ennek. Személy szerint én nem aggódom, hogy elkaphatom a vírust, de aggódom, hogy valakinek esetleg továbbadhatom, aki sokkal sebezhetőbb. Aggódom, hogy milyen hatással lesz mind ez az alacsony jövedelmű emberekre, a szolgáltatóipari dolgozókra és a gazdaságra. Ennek a hatása sokakat fog tönkretenni, ami nagyon aggaszt.”

*Emily, szívkatéterezésre előkészítő nővér

„Ezen a képen a régi egységem látszik, ami a Cath Lab mellett van, ahol most dolgozom. Az összes COVID-19 vírussal fertőzött és lehetséges beteg ezekben a körülöttünk lévő egységekben kapott elhelyezést. Ugyan azt a folyosót használjuk és útjaink keresztezik egymást. Van már számos olyan betegünk, akik itt lettek betegek és most vizsgálják az esetet. Mostanáig a mi egységünkbe még nem érkezett COVID-19 vírussal fertőzött beteg, de meg fog történni. Az egész teljesen szürreális. Jelenleg egy Airbnb szálláson lakom, mert aggódom a családom és a közösségem miatt. Én egészséges vagyok, ha megkapom a vírust, rendben leszek. Azonban nem mehetek haza a családomhoz. A férjemnek múlt csütörtökön mondták meg, hogy rákos és holnap lesz az első időpontja az onkológusnál. Tudjuk, hogy tumort találtak nála, az egész testében. A biztosításunk elutasította a korábbi tesztet, ezért neki kellett elmennie és megcsináltatnia. Úgy döntöttem, hogy külön leszek a férjemtől és a lányomtól. Nem tehetem meg, hogy nem dolgozom. És nem akarom megbetegíteni. A munkahelyen sokaknak van otthon beteg hozzátartozója és ez rendkívül nagy szorongást okoz. Úgy próbálunk ezen segíteni, hogy sokat viccelődünk, meghallgatjuk és támogatjuk egymást. Úgy érzem hatalmas kiváltság, hogy nővérként dolgozhatok, és fantasztikus csapat vesz körül.”

*Annie, ápolónő

„Aggódom, hogy az embereket félreinformálják olyan politikai szereplők, akik nem az egészségügyben dolgoznak. Aggódom, hogy olyan emberek jönnek a sürgősségi osztályra, akiknek már pozitív lett a COVID-19 tesztjük és bejönnek olyan problémával, mint a hátfájás. Ez teljesen független a vírustól és a biztonságunkat veszélyezteti. Megkérjük az embereket, hogy maradjanak otthon, hogy a körülöttük élőket megvédjék. Nincsen végtelen számú tesztünk. Úgy érzem, hogy azzal a felszereléssel, amit kaptunk biztos, én is elkapom a vírust. Nem nagyon értem, hogy miért nem kapjuk meg a védőfelszerelést. Ha őszinte akarok lenni, nem érzem úgy, hogy nem vagyok olyan biztonságban, mint amilyenben lehetnék. De ez lehet csak az én aggodalmam. Végül azért szoktunk viccelődni is. Minden reggel összejövünk a nővérekkel, hogy több információt szerezzünk és hogy feldobjuk a hangulatot. Nincs olyan nap, hogy ne úgy menjek dolgozni, hogy azt halljam ’A mai nap jó nap lesz’ vagy ’Ha segítségre van szükséged, csak szólj’. Támogatjuk egymást. Ezért szeretem a munkámat. Szeretném megvédeni a szeretteimet és az összes betegemet. Azt akarom, hogy a világ korrekt információt kapjon, hogy ne legyen globális, tömeges pánikhangulat. Nővér vagyok és büszke vagyok rá! Ez most nagyon fontos, mert ez nem különbözik attól az együttérzéstől, amit én is mindig kaptam.”

Kim Tucker, nővér

„Állapotos kismamákra és kisbabákra vigyázok, ezért a legnagyobb aggodalmam a munkahelyen, hogy veszélyeztetett csoporttal foglalkozom. A kórházban átcsoportosítottak a személyzetből pár embert, hogy végezzen szűréseket a kórházba érkező embereken a bejáratnál és a sürgősségi osztályon, kitéve őket a fertőzés még nagyobb veszélyének. Mi egy speciális egység vagyunk és nem minden nővér tudja, hogyan kell gondoskodni egy terhes, vagy egy szülő nőről. Mi a terhes nők sürgősségi osztálya vagyunk és aggódom, hogy végül mindannyian megkapjuk a vírust és nem leszünk majd képesek dolgozni. Akkor ki fog majd gondoskodni a betegeinkről? De tovább kell folytatnunk. A betegeink tőlünk függnek, és ha most tanultam bármit is, az az, hogy ilyen időkben nem lehetek önző. A betegeink számítanak ránk, hogy így is a lehető legjobb ellátást kapják, és hogy úgy viselkedjünk, mint ha semmi nem változott volna meg, annak ellenére, hogy minden más lett. A betegeinknek szükségük van ránk most jobban, mint bármikor a kórházban, mert most korlátozottak a támogatások. Most a ’Mi mind együtt vagyunk ebben a helyzetben’ gondolkodásmód jellemez minket és elfogadtuk, hogy egy bizonyos ponton elkapjuk a vírust. Aggódunk, hogy megfertőzzük a családunkat, a gyerekeinket és a betegeinket. De a legfantasztikusabb nőkkel dolgozom együtt és mi vagyunk egymás legnagyobb támaszai.” *Néhány nevet megváltoztattunk, hogy megvédjük az egészségügyi dolgozók személyazonosságát.