Nők a médiában

Léteznek-e nőügyek 2020-ban? Milyen értékeket, életutakat mutatnak be a női magazinok? Hogyan képzelik el az ideális olvasót és annak problémáit?

Léteznek-e nőügyek 2020-ban? Milyen értékeket, életutakat mutatnak be a női magazinok? Hogyan képzelik  el az ideális olvasót és annak problémáit? A nagyobb, nőknek szóló online és print magazinok  főszerkesztőit  kérdezzük.

Pácsonyi Daniella, nlc.hu

Nyilvánvaló, hogy a magyar nőknek nem az a legnagyobb problémája, hogy az alapozó kellően elfedi-e a ráncokat, vagy hogy a peplum szoknya kiment-e

a divatból. A családon belüli erőszak, a válás, a szegénység, a szülés utáni munkavállalás, az egészségüggyel való folyamatos szélmalomharc, az oktatás mind olyan problémák, amelyekkel hiba lenne nem foglalkozni. Instant megoldásokat senki nem várhat egy magazintól, a mi feladatunk és felelősségünk abban van, hogy nem engedünk elsikkadni olyan témákat, amelyeket könnyebb lenne eltussolni.

Független, erős, bátor nőképet – olyan nőkét, akik megtalálták a saját helyüket és békéjüket a világban, és mindegy, hogy egyedül, férfi vagy nő mellett, egy igazgatói székben vagy otthon a gyerekekkel. Az elégedettség a kulcsszó, ítélkezés nélkül.

A kisebbségek bemutatása különösen fontos az nlc-nek, az elmúlt években számtalan nehéz sorsú családot, nőt, férfit mutattunk be. Nem számolom, hogy darabszámra hány ilyen történet jelent meg nálunk, egy biztos: több, mint bármelyik magyar női site-on az országban.

Hosszú évek kemény munkája volt, hogy az olvasók elfogadják az nlc vagányságát, szókimondóságát. 2015 óta vagyok a site főszerkesztője, és az első két év igazán harcosra sikerült. Több kutatás is bizonyította, hogy a kisgyermekes anyák körében véleményvezér site-nak számítunk, ez nagy felelősség, olyan nők tekintenek ránk hivatalos forrásként, akik nemrég lettek anyák, tele vannak kérdésekkel és kételyekkel. Pont ezért sose mernénk leírni, hogy ki és mit csináljon, egyetlen dolgot tehetünk és kell is tennünk: adjuk meg a döntés szabadságát az olvasónak azután, hogy kellően képbe helyeztük. Nagyon kevés olyan kérdés van, amiben kimondottan sarkos a véleményünk, liberális, megengedő site vagyunk, de azért akadnak olyan témák, amelyeknek az élharcosai vagyunk, ilyen például az, hogy nyíltan vállaljuk az oltáspárti álláspontunkat.

Szerencsénk van, az online magazinoknak sosem volt olyan vaskos budgetje, hogy jutott volna pár ezer forint egy alapos retusra. Mostanra pedig hitvallás lett, hogy nem szabunk új arcot, testet egérrel, nem radírozunk le ráncokat és nem faragunk le kilókat. Ebből már volt feszültségünk interjúalanyokkal, van néhány meg nem jelent interjú a fiókban, amelyeket csak azért nem publikáltunk, mert az adott alany teljesen más retust kért. Fontos, hogy valódi embereknek írunk valódi emberekről. Mi hétköznapi nőknek írunk, akiknek kevés idejük van magukra, próbálunk a divatról is ennek megfelelően beszélni.

Vékási Andrea, Nők Lapja

„Hiszem, és naponta tapasztalom is, hogy a női olvasók más jellegű témákra és témafeldolgozásra nyitottak, mint a férfiak. A nők masszív médiafogyasztók, kutatások megállapították, hogy ma már ebben megelőzzük a férfiakat: napi szinten 30 perces különbséget kapunk a nők javára. Általában kevesebb napilapot és több magazintartalmat olvasunk. Mi, nők nagyobb empátiával és érzelmesebb attitűddel választunk témákat, pl. a férfiakhoz képest nagyobb arányban kerüljük a politikai és gazdasági témákat, viszont szívesebben olvasunk emberekről, sorsokról.

A magyar nők legnagyobb problémái témájában néhány éve szerveztünk egy kutatást. Az eredmények alapján a legnagyobb gondnak az látszott, hogy a média és a közösségi média egy olyan illuzórikus nőképet közvetít, mely egyre elérhetetlenebb: 100%-osan helytállni a munkahelyen, versengeni a férfiakkal; tökéletes háztartást vezetni; izgalmas, mindig megújuló szenvedélyes párkapcsolatot építeni; mindig ápoltnak és fittnek lenni. Megtalálni a gyerekeknek a legjobb iskolát, ahol aktívan szerepet kell vállalni a közösségi munkában. Aztán persze kell 1-2 hobbi, amiben kiemelkedünk: főzzünk mesterszakácsszinten, fussuk le a maratont, fotózzunk, szerezzük meg a 2. vagy 3. diplománkat, stb… hosszan lehetne folytatni a sort. Ha a nap 48 órából állna, és végtelen pénzügyi kerettel rendelkeznénk, se tudnánk megfelelni az elvárásoknak.

A magunkévá tett magas elvárások és a valóság közötti távolság egyre növeli a frusztrációt és a stressz-szintet. Mi a Nők Lapjában azt sugalljuk, hogy az olvasó merjen szembe menni az árral: bízzon a belső iránytűjében, magához legyen hű, és merjen nem megfelelni a média által diktált idealizált koreszménynek.

Okos, bátor, erős nőképet szeretnénk közvetíteni, olyan valakit, aki tud és mer dönteni a saját sorsáról, és elsősorban önmagának próbál megfelelni. Birtokolja és gyakorolja a női princípiumokat: az intuíciót, a kreativitást, az élet élvezetét.”

Maróy Krisztina, Glamour

„A legfőbb probléma az, hogy a nőkön túl sok teher van. Dolgozó nőkké váltak az elmúlt évszázadban, de a családdal kapcsolatos teendők zöme továbbra is az ő feladatuk kizárólag. Probléma az is, hogy még mindig 8 százalékkal keresnek átlagosan kevesebbet ugyanazzal a munkával, mint a férfiak, ezáltal a megtakarításaik is kevesebbek, így sokszor a létbiztonságuk, anyagi függetlenségük sem biztosított. Sajnos az anyagi függőség sokszor vezet egyéb problémákhoz, mint például a családon belüli bántalmazás, terror.”

Egy élhető életet szeretnénk közvetíteni, amibe belefér az, hogy valaki nem ötvenkilós, hogy öregszik, hogy menstruál (ez például mai napig tabu), úgy szül, ahogy akar, hogy nem testként kezelik, hogy nem tökéletes, mert senki sem az. Lassan, de biztosan bomlanak ezek a magunkra vett béklyók, amikben egyszerre akarjuk magunkat szépnek és teherbírónak mutatni. Szeretnénk megmutatni, hogy a szépség mellett még számtalan értéke van egy nőnek, mert jelenleg még mindig ez van a fókuszban, de lépésről lépésre távolodni kellene ettől, és tágítani a nők és a férfiak látásmódját.

Mindenféle előítélettől mentesen szerkesztjük a magazint, így nagyon sokféle nő szerepel nálunk, de személy szerint én nem szeretem, ha különbséget teszünk roma, nem roma, fekete bőrű, nem fekete bőrű ember közt, mert a pozitív szándékú diszkrimináció is diszkrimináció. Oda kellene eljutni, ahol gyerekkorunkban voltunk, mielőtt a társadalom belénk nevelte ezeket a különbség­tételeket, hogy ezek nem határoznak meg semmit, hanem a tetteink és az számít, mit kezdünk az életünkkel.

Ma már nem divat a túlretusált kép, az extrémen vékony és magas modellek helyét is valódi személyiségek veszik át, és a divat, a szépségápolás világa is egyre inkluzívabbá válik. A nők döntenek, mire költik a pénzüket, és ezáltal megmondhatják a cégeknek, mit szeretnének: környezettudatos termékeket, széles méretskálát, fair fizetéseket a dolgozóknak és a többi. Minden nőt arra biztatok, használja

a döntéseiben rejlő erőt!

Szörnyi Krisztina, HVG Extra magazinok (Pszichológia, A nő, Business)

Természetszerűleg vannak olyan témák, amik inkább a nőket érdeklik, mint például az anyasággal, a női test változásaival, a társadalmi szerepük kihívásaival foglalkozók. A kérdés szerintem inkább az, tudunk-e az ilyesfajta témákban is úgy megszólalni, hogy az a megértést, az empátiát, a támogatást segítse akár női, akár férfioldalon. Én úgy látom, férfiak is olvasnak női magazinokat, valószínűleg azért, hogy megérthessék, bepillanthassanak egy számukra ismeretlen világba. És nyilván a történeteink nagy része közös.

Tele vagyunk ilyen sztorikkal, hiszen éppen az alternatív, azaz az egyéni megoldásokat megtaláló történetek a leginspirálóbbak arra, hogy mi is elkezdjük keresni, megvalósítani a saját történeteinket. A kisebbségben élők életéről pedig fontos tudósítanunk, mert velük kapcsolatban nagyon erősen tartják magukat a sztereotípiák, miközben közülük sokak ereje, kitartása, bátorsága kiemelkedő példa lehet bárki számára.

Kerüljük a túlidealizált képeket, igyekszünk helyette inkább a hétköznapit, a természetest, az egyedit megmutatni. Azt gondolom, a divat és a szépségápolás is támogathatja az egyéniség kibontakozását, az egyediség felfedezését, az egyformaság helyett a különlegesség hangsúlyozását, a tökéletlenség elfogadását – nekünk leginkább ezek a fontosak. És, persze, a művi helyett a természetes, a környezettudatos megközelítés.

Inkább úgy fogalmaznék, a nők számára fontos téma: az önelfogadás, az önérvényesítés és a megfelelési kényszer legyőzése.

Alberti Petra, InStyle, Joy

Nyilván óhatatlanul vannak és lesznek olyan tartalmak, amelyek főképp a nőket érdeklik, mint például a szépségápolás – bár ismerek olyan férfit, aki szebben sminkel, mint bármelyik nőismerősöm.

Sokaknak ismerős lehet az érzés, hogy ha nőként határozottak, parancsolgatónak, ha céltudatosak, törtetőnek titulálja őket a környezetük. A férfiaknál erre csak annyit mondanak, sikeres. Ha egy nő más, mint a konvenciók diktálta elvárás, az félelmet, értetlenséget és bizonytalanságot vált ki az emberekből. De miért is kellene félni az erős nőktől? Minden nő erős, és mindenkinek másban ismerszik meg az ereje. Az eszében, az ambícióiban, a kedvességében, az anyaságában vagy éppen az egyedülállóságában. Szeretném, ha az olvasóink tudnák, hogy igenis lehet nagyot álmodni, és tenni azért, hogy olyan emberré váljunk az élet minden területén, akire szívesen mosolygunk vissza a tükörből, és ez a mosoly őszinte legyen. Az élet arról szól, hogy folyamatosan tanulunk, fejlődünk, és az, ha valaki úgy érzi, nem szereti önmagát úgy ahogy van, az igenis egy intő jel, hogy kezdjen el dolgozni a magával való viszony helyreállításán.

Azt az üzenetet közvetítjük és valljuk, hogy csak akkor érezhetjük jól magunkat a bőrünkben, ha megtanuljuk szeretni önmagunkat. Mások vagyunk, más-más ruhamérettel, hajhosszal, bőrtípussal, és ez így van jól. Persze ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, meg kell próbálnunk a legtöbbet kihozni magunkból, fontos az egészséges táplálkozás, testmozgás, ápoltság – ezekhez elengedhetetlennek tartjuk, hogy legyenek tippjeink, útmutatóink, de úgy gondolom, e téren éreztetjük az olvasóinkkal, mi az arany középút, és hogy nem másokhoz kell méregetni önmagunkat.

Rácz Brigitta, femina.hu

A női tartalom meghatározása hirdetői szempontból fontos, hiszen a kampányokat jól körülhatárolt területekre célozzák, például életkorra, érdeklődési körre, és természetesen nemre is. A nők jellemzően a főbevásárlók, a család pénzügyesei, így érthető, miért vagyunk fontosak a reklámok tervezésénél. Ha színtisztán a tartalomról beszélünk, már nem ennyire egyértelmű, mi számít női és mi férfitémának, lényegében összemosódtak a határok. A világ eseményei, a történelem, a politika hatásai, a tudatos élet, a testi-lelki egészség, önmagunk fejlesztése, család, párkapcsolat – és még bőven lehetne sorolni – mind-mind nemtől független témakörök. A tartalom attól lehet női, hogy miként dolgozzuk fel, és mivel az újságot nők írják, így a mi szempontjaink alapján világítjuk meg a témákat, legyen szó bármilyen anyagról.

Az egész magyar társadalom rettenetes pénzügyi kiszolgáltatottsággal küzd, ami egyáltalán nem tesz jót az egónak. Rengeteg bizonytalanságot szül, amit az is tetéz, hogy mi, nők sokszor alábecsüljük önmagunkat, nehezen – gyakran súlyos lelki gyötrődések árán – mondjuk ki, mit szeretnénk. Tartunk attól, mit szólnak mások, ha nem az elvárt „szerepkör” szerint reagálunk dolgokra, ha felülírjuk az évszázados beidegződéseket, és megtesszük azokat a lépéseket, amelyek számunkra a legjobbak. Egy csodálatos változás elején járunk, például már nem feltétlenül kínos ugyanannyi fizetést kérni a munkánkért, mint férfi kollégáinknak, kezd kikopni a rettentően bántó „női hiszti” kifejezés, ha valamivel nem értünk egyet, és senki sem csodálkozik, ha egy huszonéves nő álma elsőként még nem a gyermek, hanem a tanulás, az önfejlesztés. Ez az átalakulás elkezdődött, de még messze járunk az ideális állapottól, hiszen az Európai Unió előrejelzése szerint 2187-re, azaz 167 év múlva jutunk el oda, hogy valódi egyenlőség lesz a nemek között. Jelenti ez azt is, hogy a házimunkát nem a nők végzik majd el a munka mellett a szabadidejükben, a nőknek ugyanannyi fizetés jár azonos munkáért, mint a férfiaknak, de a politikában és a felső vezetésben is ugyanolyan arányban képviseljük magunkat, mint a társadalomban, hogy csak néhány területet említsek. Ezekre kész, kompakt megoldások még nincsenek, de szerencsére a közbeszéd egyre többet foglalkozik a kérdéssel, a Feminánál is fontos tartalomként kezeljük a női egyenjogúság témakörét.

Az élet maga is rendkívül színes, így 21. századi magazinként alapvetés, hogy megmutatjuk annak millió árnyalatát. Egy nő nem bőrszínétől, társadalmi státuszától, hovatartozásától nő. Ezért is gondolom, hogy a női lét teljes palettájának helye van a Feminán. Aki arra tudatosan figyel, hogy pontosan mennyi cikk jelenik meg nála a romákról, zsidókról, túlsúlyos emberekről, transzneműekről, egyedülállókról, melegekről, idősebb nőkről, az számomra nem hiteles, hiszen ez magától értetődő. A nők annyira izgalmasak önmagukban, hogy nem kell külön figyelni a sokszínűségre, adja magát. Ha a legfontosabb dolgot, az embert, a mögötte rejlő történetet nézzük, akkor a tartalom is sokszínű lesz, teret ad mindenkinek, függetlenül a hátterétől, származásától, szexualitásától.

László Krisztina, Marie Claire

Szerintem ma az emberek legnagyobb problémája a bizonytalanság és a félelem. Ez nemcsak Magyarországra, de az egész világra igaz. A Covid–19 járvány mindent felülírt, gazdasági és társadalmi következményei mindenkit érintenek. A nők talán érzékenyebben reagálnak erre az új helyzetre, a hétköznapi életükben többet foglalkoznak ezekkel a témákkal.

Az olvasók sokat változtak az elmúlt években. Tíz évvel ezelőtt például nem mertük megmutatni a lapban egy leszbikus pár fotóját, akik együtt nevelik gyerekeiket. Ők sem akarták, és mi sem erőltettük, mert tartottunk a következményektől. Ma már ez a téma egyáltalán nem különleges, nálunk sokkal konzervatívabb női magazinok is írnak róla és közölnek fotókat. A nemváltás témája talán az, ami leginkább megosztja az olvasóinkat, éppen ezért, ha erről a témáról írunk, itt is tartjuk magunkat ahhoz, hogy tényeket soroljunk fel, történeteket mutassunk be, és az olvasókra bízzuk az állásfoglalást.

A Marie Claire magazin mindig próbált a természetesség útján járni, éppen ezért mi nem retusáljuk agyon a fotóinkat, s olyan képeket kerestünk az ügynökségektől, amelyekben fellelhető a természetesség. Kerüljük a csontsovány, gyereklány modelleket a divatanyagokban. Abszolút fókusz ez. Annál is inkább, mert a magyar Marie Claire elindult a zöld úton, amelyre pontosan a természetesség és a természet szeretete, tisztelete a jellemző. A szépségápolás és a divat témákban is egyre inkább ez a szempont érvényesül. Hogyan lehetünk szépek, esztétikusak, ápoltak úgy, hogy közben nem szennyezzük a Földet.

D. Tóth Kriszta, wmn.hu

Hú, összetett kérdés ez, és nyilván mást fog válaszolni rá egy fővárosi értelmiségi nő, és mást egy borsodi faluban élő közmunkás asszony. Mindenkinek vannak jogai, mindenkinek jár(na) az esélyek és lehetőségek valódi egyenlősége, ezért óva inteném magunkat attól, hogy mi mondjuk meg, mi „a magyar nők” legnagyobb problémája. Nem akarom megkerülni a kérdést, de ez fontos. Ha egyetlen problémát kell itt és most kiválasztanom, akkor azt mondom: az, ahogyan a bántalmazás kérdéséhez áll a magyar társadalom – és ezalatt értem a hatalom attitűdjét (isztambuli egyezmény kifejezett elutasítása és szándékos félreértelmezése), a hatóságok érzékenységbeli hiányosságait, a rendszer önmagában bántalmazó szabályrendszerét, a kommentszekciókból kiirthatatlan áldozathibáztatást vagy épp a közbeszédet befolyásoló politikusok elmaradott, macsó nyelvhasználatát. Nekünk az a feladatunk, ennek a témának a lehető legtöbb szegmensével következetesen és folyamatosan foglalkozzunk (ne csak akkor, ha épp valamilyen botrányos ügy van napirenden), hogy hangot adjunk az áldozatoknak és eszközt, használható tanácsokat azok kezébe, akik segíthetnek nekik.

Nagyon fontos, hogy ne csak magunknak és magunkról írjunk, ne kizárólag a városi értelmiségi buborékban élők hangját, szempontjait mutassuk meg az oldalon – legyen szó írott vagy műsoros tartalmainkról. Roma, LMBTQ, mozgásukban korlátozott vagy egyéb kisebbségi csoport tagjaiként élő embertársaink rendszeresen megjelennek a tartalmainkban. És igyekszünk figyelni arra, hogy ne „kuriózumként”mutassuk meg őket, azaz amellett, hogy a kisebbségi ügyekben megszólalnak, ne csak azért szerepeljenek nálunk, mert egy kisebbséget képviselnek. Hanem tehetségük, munkájuk, mondanivalójuk okán.

Alapvetően azt szeretném, ha nők és férfiak, romák és nem romák, heterók és nem heterók, ciszneműek és transzneműek, liberálisok és konzervatívok, városiak és vidékiek, családosok és egyedülállók képesek lennének szóba állni egymással, és erőszakmentesen, egymást támogatva együtt élni. Illúzióim nincsenek, mert sajnos nem errefelé megy a világ, sem pedig Magyarország, és azt sem gondolom, hogy egy magazin vagy az egész magazinágazat képes ezt önmagában elérni. De ha a tartalmainkkal egy kicsit hozzájárulhatunk ahhoz, hogy az olvasóink-nézőink értékesebbnek, validabbnak, valódibbnak, szóval: emberebbnek érezzék magukat, akkor én boldog leszek.

Liptai Lívia, Elle

A nők mindig befejezetlen lények maradnak. Sose fogjuk elérni a legjobb énünket, mindig van egy még jobb verzió, ez az optimalizálás illúziója.

A szépség pedig nem egyszerűen egy állapot, a modern társadalom azt próbálja elhitetni velünk, hogy a szépség hiánya érvénytelenít minden egyéb elért eredményt. Azaz a nem megfelelő külső az egész személy bukása. De a nyomás már rég nem csak a külsőnket érinti. Az idealizált én már nemcsak szép, hanem erős, hatalma van, ért a technológiához. Bűnösek vagyunk ebben? Igen. Még akkor is, ha nálunk volt először plus size, vagy akár végtaghiányos nő a címlapon – mind gyönyörűek voltak.

Szóval a szépségnek rebrandingre van szüksége. A karakter mindennél fontosabb. És mi a karakter lényege? A valódiság és az egyediség. És ha így nézünk például az öltözködésre, akkor rögtön önkifejezési forma, és nem normakövetés.

Néha össze szoktunk nézni nyomdába adás előtt: nem lesz ez sok?

A transznemű címlapunkon kiakadtak az odatévedt kommentelők, de a mi olvasóink nagy része gratulált. Olyan mondat nincs, amit ne mernénk leírni az olvasó véleménye miatt, de azzal már sokszor találkoztunk, hogy egy celeb a saját markáns mondatait kihúzza, mert fél a következményei miatt. Nyilván ezek mindig a legjobb mondatok. És lehet, hogy az Elle-ben oké valami karcosat állítani, de ha kiragad egy idézetet egy másik médium, simán megbüntetik egy normától eltérő véleményért.

Szerintem nincsenek női problémák, társadalmi problémák vannak. Ez éppúgy igaz a menstruációs szegénységre, mint az egyenlő fizetésre: mindenkinek az az érdeke, hogy ezek megoldódjanak, és ezért a nőknek és a férfiaknak együtt kell tenni. Ezek közös ügyek. A legnagyobb problémának én a támogatás/összefogás, a hit és az önbizalom hiányát látom. Annak a hamisságát, hogy bárki bármit elérhet. Lehet ugyanolyan gyorsan futni, csakhogy mindenkinél máshol van a rajtvonal.

Ezerféleképpen lehet élni, mi szeretnénk a merész döntések életre gyakorolt hatását megmutatni, autentikus hangokat megszólaltatni. Azokat az alanyokat keressük, akik mernek máshogy élni, gondolkodni, nem azokat a gondolatokat hangoztatják, amiket posztokból szedtek össze, hanem amiket az évek során, a tapasztalatok során kialakítottak. Sok olyan anyag szerepel nálunk, sok olyan mondat van, amivel én sem értek egyet. De abban biztos vagyok, hogy úgy nem érdemes lapot szerkeszteni, hogy csak az én igazságomat közvetítem. A kíváncsiság az az elem, ami összeköt az olvasóval.

Felszabadultabb létet. Merjük szabadon vállalni önmagunkat. Kérdőjelezzenek meg mindent, és maguk alakítsák ki a véleményüket. Ne féljünk az érzékiségtől, és ne hasonlítgassuk magunkat máshoz. Legyen szó külsőről, elért eredményekről vagy normáknak való megfelelésről.

A cikk az ELLE magazin 2020 szeptemberi számában jelent meg.