Elkaptuk a koronavírust a barátommal – ilyen hatással volt a kapcsolatunkra

Mit lehet az ember lánya, ha őt és barátját is megfertőzi a koronavírus? Az ELLE szerzője most elmeséli.

Amikor én és a barátom karanténba kerültünk a koronavírus-fertőzésünk miatt, lázasak voltunk, köhögtünk és rettenetesen fájt a fejünk. Megosztottuk egymással a paracetamolt és próbáltunk gondoskodni egymástól, miközben igyekeztünk tartani a megfelelő távolságot. Ez nem könnyű feladat, ha szeretitek egymást, különösen ha Londonban éltek és egy ágyon, valamint egy fürdőszobán osztoztok, kert, terasz, vagy erkély nélkül.

Én a kanapén aludtam, hogy a szüntelen köhögésem ne legyen annyira zavaró. Ezekben a napokban még a Jégvarázs második részének megnézése is heves szívdobogást tudott előidézni nálam, Elza énekét le is kellett némítanom. Nem meglepő módon a kapcsolati stílusom nem változott: kemény voltam és határozott. Szegény barátom pedig nem tudott előle hová menekülni.

Azok után, hogy napokon át a falon keresztül kommunikáltunk egymással, olyan volt újra találkozni, mintha kimentem volna elé a reptérre. Igaz, addigra eléggé érzelgőssé váltam, például úgy éreztem, nem tudok eleget beszélgetni az anyukámmal, ami elég új érzés volt. Mindeközben szerelmem az étkezésekre és a kifogyóban lévő tintapatronra fókuszált – mindannyian másképp reagálunk a stresszre, emlékeztettem magam. Többen kifejlesztik saját “korona-perszónájukat”, így semlegesítve a nehéz helyzetet. 

Kibogozhatatlan, hogyan birkózunk meg egy ilyen helyzettel és hogyan gondoskodunk benne egymásról. Világszinten, közösségeken belül és egyénileg egyaránt. Én például minden alkalommal átmentem a másik szobába, hogy meghallgassam a hivatalos kormányzati tájékoztatót, mivel tudtam, hogy a barátom ezt nem szeretné hallani. Olyan szabadúszóként, aki hosszú távú tervekkel nyugtatja meg saját magát, ez a vírus keményen betalált nálam, miközben a barátom sztoikus nyugalomban maradt. Nyilvánvalóan remekül csinálta, de nekem fel kellett hívnom a barátaimat, ha a koronavírus-helyzetről akartam valakivel beszélgetni.

Emlékszem azokra a beszélgetésekre a koronavírus előtti időkből, amikor azon morfondíroztunk a barátommal, mennyi időt érdemes egymás társaságában tölteni. Négy kategóriát határoztam meg: az egyedül töltött időt, az együtt, mégis külön töltött időt, a barátok nélkül töltött időt és a barátokkal töltött időt. Valamennyit fontosnak találtam egy egészséges párkapcsolatban.

A jelenlegi helyzetben egy végtelen mennyiségű kettesben töltött idővel nézünk szembe és ideges is vagyok emiatt. Nyár végén lesz az esküvőnk, már amennyiben akkor a Föld még mindig forogni fog, szóval a házastársi eskü ‘kitartunk egymás mellett egészségben, betegségben’ részét addigra alaposan leteszteljük.

Egy hasonló helyzetben lévő barátom a következőképp vallott a karantén-párkapcsolatáról: “A barátom egy introvertált személyiség és nem szereti, hogy én folyton figyelmet követelek magamnak, hiszen én extrovertált vagyok, szóval nekem ez maga a pokol”. Egy másik barátnőm egyáltalán nem biztos abban, hogy a házassága túléli a koronavírus-járványt, különösen akkor, ha az iskolák is bezárnak és otthon lesznek a gyerekeik is.

View this post on Instagram

isolation inspo

A post shared by Olivia Sudjic (@olivia.sudjic) on Mar 12, 2020 at 2:07pm PDT

Tény, hogy a jelenlegi helyzetben nem vitatkozhatunk, majd vonulhatunk el lenyugodni és elfelejteni az egészet, mi több nem is beszélhetjük meg félreértéseinket üzenetekben. A közös karantén 12. napján éreztem először azt igazán, hogy ez a próbatétel közelebb hoz minket a barátommal és megerősíti a kapcsolatunkat. Mindent ő főzött és voltak igazán meghitt pillanataink – leginkább amikor én aggódtam a szüleim és nagyszüleim miatt, ő pedig igyekezett engem megnyugtatni. 

Mindemellett el tudom képzelni, hogy ezek az idilli momentumok egy pillanat alatt válthatnak át buta veszekedésekbe. Ki a soros a mosogatásban? Mitől lett foltos a konyhapult? Ki ette meg az utolsó pudingot??? Nem utolsósorban pedig: hogyan tudod legalább minimálisan különválasztani a munkát és a magánéletet? Mit meséltek egymásnak a napotokról? Az ilyen helyzeteket bemutató koronavírus mémek mindig arról szólnak, hogy a párok ilyenkor szexelnek, ameddig csak bírnak. De ha te, ahogyan én is, kiolvastad az internetet az elmúlt hetekben, tudod, hogy Kínában, ahol már kevesebb eset van, drasztikusan megnőtt a beadott válókeresetek száma.

Ez elmond valamit a szerelemről a koronavírus idején: azt, hogy nagyon sokan ki akarnak szabadulni a helyzetükből – minden értelemben. A karantén ideje alatt ráébredtek arra, hogy nem ott vannak, ahol lenni szeretnének és változtatni akarnak ezen. A kényszerű összezártság, majd a felszabadulás felgyorsította ezt a folyamatot és bizonyára akadnak köztük olyanok is, akik a stressz hatására nem kellően átgondolt döntést hoztak. Az sem kizárt, hogy ha a párjuk arcára néznek, akkor arról azonnal a kényszerű karantén, illetve a vírus okozta fenyegetettség jut az eszükbe. 

View this post on Instagram

When you come out of seven days of self isolation with a fever and go straight back into final edit of a novel which is literally the same exact vibe

A post shared by Olivia Sudjic (@olivia.sudjic) on Feb 24, 2020 at 7:16am PST

Persze sok más dolog is van, amin lehet ilyenkor aggódni. Szerencsésnek gondolom magam, hogy nem egyedül kell végigcsinálnom a karantént, nem is beszélve azokról a nőkről, akik bántalmazó párjukkal kényszerülnek ilyen helyzetbe. De ha a kínai statisztikákból bármilyen következtetést is levonhatunk, akkor szégyen lenne, ha miközben a világ együtt cselekszik egy nagy közös cél érdekében, addig a párok egyszerűen feladnák.