Ilyen randizgatni valakivel a karantén idején

Ez egy igazi próbatétel a frissen ismerkedő párok számára.

Pontosan három héttel ezelőtt matcheltem össze Mátéval a Tinderen. Rögtön egy hullámhosszon voltunk és pár nap beszélgetés után találkoztunk személyesen. Mind a ketten éreztük, hogy nem ez lesz az utolsó randink. Akkor még csak néhány beteg volt Magyarországon, így egyikünk sem izgult amiatt, hogy esetleg hordozók lennénk, illetve arra sem gondoltunk, hogy ilyen gyorsan elharapózik a helyzet és ne tudnánk majd időt együtt tölteni.

Körülbelül a harmadik találkozásunkkor, már nem éppen lett volna tanácsos érintkeznünk, de mikor az ember belekezd egy új kapcsoltba, nem igazán érdeklik a szabályok. Igazából mind a kettőnket az hajtotta, hogy sosem lehet tudni, mikor vezetik be a kijárási tilalmat és onnantól esélyünk sincs találkozni jó ideig .

Én már otthonról dolgoztam, mikor ő még bejárt dolgozni, tömegközlekedett és több száz emberrel ült egy irodában. De ez sem zavart minket. Mindent megtettünk azért, hogy kimaxoljuk azt az időt, mikor még együtt lehetünk.

Egy kapcsolat eleje nagyon törékeny. Pont olyan, mint a legdrágább és legkényesebb növény, amiket nem véletlenül utálok annyira. Ha egyszer kihagysz egy kis locsolást, azonnal beüt a krach. Egy kezdeti románcnál pontosan ugyanígy van: véletlenül nem válaszolsz időben egy üzenetére a másiknak és már el is szúrtad a több hetes munkádat.

Sikerült is összezörrenünk az utolsó előtti találkozásunk után. Megkérdeztem Mátétól, mit fog csinálni, ha bevezetik a kijárási tilalmat: „Áthívom a barátaimat!” – jött a válasz. Azonnal felment bennem a pumpa. Velem nem akar találkozni, nehogy elkapja a koronavírust, de a barátaival simán összefut?!

Nem nagyon értettem és nem is válaszoltam aznap az üzeneteire. Majd másnap felajánlotta, hogy aludjak nála a hétvégén – valószínűleg ő is rájött, hogy ugyanolyan veszélyes a barátaival találkozni, mint velem. Ezért már hajlandó voltam megnyitni az üzenetek alkalmazást és azonnal ráírtam: „Rendben van!”

Azon az estén megbeszéltük, hogy jobb, ha többet nem találkozunk, míg nem csitul a járvány. Mikor elbúcsúztunk és tudtam, hogy akár 2 hónap is eltelhet, mire újra találkozunk, elszorult a gyomrom. Gyorsan beszálltam a kocsiba, hogy ne lássa, mennyire fáj és amilyen gyorsan csak tudtam, elhajtottam. Hazáig eláztattam a kocsit a könnyeimmel és átkoztam magamat, miért nem tudtunk később találkozni, mikor ennek az egésznek vége.

Még csak négy nap telt el az utolsó találkozásunk óta, de napról-napra egyre nehezebben viselem. Persze folyamatosan próbálunk a nap folyamán üzeneteket váltani és este órákat beszélünk telefonon, de ez nem ugyanaz, mintha találkoznánk és megérintenénk egymást.

Az biztos, hogy hatalmas próba, hogy az elején, mikor minden együtt töltött másodpercet élveztek, csak a telefon van, amin kommunikálhattok. Egyelőre egészen jól viseljük, de mi van akkor, ha kifogyunk a témából, vagy kifullad a dolog az intimitás hiánya miatt.

Rettegek, de remélem, már most van annyira erős a köztünk lévő kapcsolat, hogy kitartunk a járvány végéig, mert nagyon kíváncsi vagyok, mi lehet a közös történetünk vége.