Holmi halmozás

Kényszeres gyűjtögetők és világvége várók

A következő jelenetet láttam nemrég egy tévéműsorban: egy középkorú hölgy éppen azon kesergett, hogy hiába lepték el a lakhelyét az évek alatt felhalmozott kacatok, mégsem képes abbahagyni azok gyűjtését. Zokogva kért segítségét, habár a limlomoktól egyáltalán nem, csak szörnyű szokásától szeretett volna megszabadulni. Ettől függetlenül arra próbálták rábeszélni, hogy mégiscsak takarítson ki, mert úgy mindenkinek sokkal jobb lesz. A jóakarói azonban némiképp tévedtek.

Az említett nő egyébként a patologikus halmozás, más néven kényszeres gyűjtögetés nevű pszichológiai betegségben szenved, ami azzal jár, hogy nem képes lemondani azokról a dolgokról, amiket megszerezett, mert attól fél, hogy azokra egyszer még szüksége lehet. Ráadásul nemcsak hogy nem dob ki semmit a kukába, inkább mindig mindenből újabb adagot vesz. Ennek a kényszeres cselekvésnek azonban sokszor katasztrofálisak a következményei, mert az emberek előbb-utóbb eljutnak arra a pontra, amikor már szó szerint egy kupleráj tetején élnek, akár banánhéjakkal és évekkel ezelőtti napilapokkal körülvéve. Az említett műsorban persze az volt a cél, hogy rendet rakjanak, hátha így megtalálják a szemétdomb alján a gyógyulás kulcsának gyémánt félkrajcárát, de a nő valódi problémája ezzel korántsem oldódott meg. Ilyen esetekben ugyanis a gondok gyökere a szemétkupacnál sokkal mélyebben rejlik.

A szakemberek többsége szerint a kényszeres pszichés problémákkal küzdők irreálisan eltúlozzák az általuk birtokolt tárgyak fontosságát, és rögeszmésen félnek attól, hogy bármit is elveszítsenek. Az pedig, hogy ennek a viselkedésnek mi a kiváltó oka, egyénileg változó, de az biztos, hogy sokszor valamilyen trauma áll a dolgok hátterében. Ott vannak például azok a személyek, akik szintén kényszerből gyűjtögetnek arra hivatkozva, hogy bármikor bekövetkezhet a világvége. Számukra a földi lét megszűnésének már a gondolata is óriási megrázkódtatás. Ezek az esetek persze korántsem olyan veszélyesek az egyénre nézve, mint a fenti probléma. Megpróbálhatunk segíteni azokon, akik ilyen problémákkal küszködnek, olyan módon, hogy inkább pszichoterápiára küldjük őket, ahelyett, hogy azt hajtogatnánk: tegyenek már végre rendet.