Egy megkerülhetetlen ősi szépítőszer, aminek a megítélése a történelem során folyamatosan változott.
A rúzs, a leggyakrabban használt szépítőszer, 5000 éves történetre tekint vissza. Történe során királyi családokkal fonódott össze és az ördöggel hozták kapcsolatba, hol a női felszabadulás, hol az elnyomás szimbóluma volt. Ez az ősi sminkeszköz a babilóniai Ur városából származik, az ókori sumér királynőhöz, Sub-adhoz vezethető vissza, aki fehér ólomból és zúzott rubinból készült ajakfestékkel színezte ajkait.
Az egyiptomi férfiak és nők egyaránt használtak ajakszínezőt, köztük olyan merész árnyalatokat, mint a narancssárga, kék és a magenta. Az ásatások tanúsága szerint a gazdag egyiptomi nők annyira ragaszkodtak kedvenc sminkszerükhöz, hogy még a túlvilágra is több tégellyel vittek magukkal. Kleopátra henna és kármin keverékével színezte a száját.
A görög asszonyok és nem ritkán férfiak elegáns rúzsai bíborból és kékszőlő kivonatból készültek. A rúzsokat és szájfényeket nedves fapálcikákkal vitték fel. A római birodalomban szintén a bíborvörös dívott, amihez vörösesbarna okkert, vasércet és gyakran mérgező növényi kivonatot használtak. Mindeközben a keresztény szentek arra figyelmeztettek, hogy a rúzs az ördög mesterműve.
- magyarázta Szent Ciprián.
A XIV. században már általános divattá vált a rúzshasználat, de míg a nők nagy többsége barnásvöröset hordott a felsőbb osztálybeliek élénkrózsaszínt viseltek. A sötét középkorral aztán jó időre feledésbe merült a szépítőszerek használata - aki ilyesmire vetemedett azt hamar a Sátán cinkosának nyilvánították. A sminket I. Erzsébet királynő hozta vissza a divatba, ami aztán a barokk időszakban teljesedett ki. Ekkor a férfiak éppen akkora rúzsfelhasználók voltak mint a hölgyek. Erzsébet királynő az egészsége védelmében fél centi vastagon kente fel a rúzst - a szűz királynő úgy vélte, hogy megvédi őt a haláltól. Ironikus módon Erzsébet rúzsa olyan káros összetevőket tartalmazott, mint a fehér ólom, amely lassan mérgezte a szervezetét.
Sokan úgy vélik, hogy Erzsébet királynő találta fel az ajakceruzát. A királynő ajakceruzája porrá zúzott fehér jáde és színezékek keverékéből készült, amelyet a napon szárítottak meg, mielőtt az ajkakra kenték. A 16. században már a brit nemesek is elkezdtek szájfényt használni - bizonyos árnyalatai a felsőbb osztályhoz kötődtek és a társadalmi osztály vizuális jeleként szolgáltak. IV. Edward udvarában mind a férfiak, mind a nők viseltek szájfényt, sőt a király még rúzst is használt, a "nyers hús" nevű hivatalos királyi színt.
1770-ben Nagy-Britannia betiltotta a rúzst. A parlament szerint a nők a rúzs és más kozmetikumok használatával becsapták a férfiakat, hogy férjhez menjenek. A törvény ezért a rúzst a boszorkánysággal hozta összefüggésbe, és érvénytelenített minden olyan házasságot, amelyet a rúzshasználat eredményezett. Az 1800-as évektől egészen a XX. század elejéig a festett száj a színészek és az utcalányok kiváltsága lett. Ekkor már színezett púdert és vajat vagy zsírt használtak a rúzskészítéshez. Az 1880-as években a Guerlain francia kozmetikai márka bevezette az első kereskedelmi szempontból sikeres, grapefruitból és vajból készült rúzst. Noha a rúzsok már az áruházakban is megjelentek, a rúzshasználat még mindig a privát szférához kötődött. Sarah Bernhardt színésznő a 19. században azzal okozott nagy botrányt, hogy nyilvánosan rúzsozta magát. Az első gépsoron gyártott rúzst Maurice Levy amerikai iparos készítette 1915-ben - ezzel a nagy tömegek számára is elérhetővé vált az azóta is legnépszerűbb sminkeszköz. Politikusnők deklarálták, hogy a rúzs a nők felszabadításának szimbóluma. Az újkor feministái a szüfrazsettek mind festett ajkakkal emeltek szót a nők jogaiért.
A 20-as években a filmipar fellendülésével együtt ívelt felfelé a rúzs karrierje. Az első filmekhez fekete rúzst használtak a sminkesek, mert ez kontrasztosabb volt a fekete-fehér filmkockákon. A korszak rúzsai matt színűek és vastagok voltak, nem éppen kellemes viselet.
A 30-as években megjelenik a szájkontúr ceruza és a rúzsokat parfümillattal látják el. A háború éveiben a rúzs a nők körében a túlélés eszközévé az erkölcsi tartás szimbólumává vált.
Az élénkpiros rúzs a második világháború alatt meglepő okból tért vissza erőteljesen a divatba. Hitler ugyanis gyűlölte a vörös rúzst, ezért az amerikai nők ellenszenvüket kifejezendő ezzel festették ki az ajkukat. Az 1940-es években a nők a gyárakba és a csataterekre özönlöttek, hogy a hazafiság és a bátorság jeleként vörös rúzst viseljenek. A tengerészgyalogság a női tengerészgyalogosok számára kötelező rúzst hozott létre Montezuma Red néven. Ez a vörös az amerikai zászlót jelképezte és a hatalmat szimbolizálta.
Az 50-es évek dús ajkú nőideáljai, Marilyn Monroe, Audrey Hepburn világszerte rúzsvásárlásra ösztönözték a nőket. A 60-as évek sminkjét a technikai fejlődés és az űrutazás ihleti - a száj fémesen csillog, de világos, szinte beleolvad az arcba. A feministák és a hippik viszont teljesen elutasították a sminket, a feministák szerint a rúzs az elnyomás szimbóluma. A következő évtizedek divatirányzata a sötét, feltűnő többnyire lilás rúzsszín, mely a punk-korszak fekete rúzsában csúcsosodik ki. A 90-es évek a barna színek évtizede, az új évezred pedig sohasem látott szín-és formaválasztékot kínál: a színtelen ajakbalzsamoktól a csillogó szájfényeken át a bársonyos matt rúzsokig, a csillámrészecskékkel dúsított, fémes fényű rúzsoktól az áttetsző színt adó folyékony ajakfestékekig, a Lip Tintekig. Mivel az ajakbőr rendkívül vékony és nincsenek benne faggyú- valamint izzadságmirigyek, óvni kell széltől, naptól, hidegtől és légszennyezettségtől. Korunk ajakszínezői ezért tartalmaznak hidratálókat, ápoló növényi kivonatokat és olajakat, vitaminokat, ceramidokat és UV szűrőt.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!