Állati összetevők, amelyeket elődeink használtak

Bíbortetű, gyíkmáj és mirigyváladék - a szépségért és fiatalságért

A szépészeti termékek előállításához évszázadok, sőt évezredek óta használnak különféle állati származékokat, mint amilyen a mósusz, a lanolin vagy az ámbra. Lássunk néhány példát arra, hogy mi mindent magukra kentek eleink a szépülés reményében.

Bíbortetű

A bíbortetű nemcsak a kelmék színezésére szolgált, de a kezdetleges "rúzsok" is ettől az állatkától kapták színüket. Még az 1800-as években is összezúzott bíbortetűvel színezett vajat vagy zsírt használtak a rúzskészítéshez, egészen a XX. század elejéig, amikor gépiesítették a rúzsgyártást. Manapság, a természetesség jegyében ismét előkerült a bíbortetűből származó kármin – ha nem akartok ártani az apró rovaroknak, figyeljétek az élelmiszerek, kozmetikumok, textilfestékek összetételét (E-120-as kódszámmal jelölik)!

Gyíkmáj

Az ókori görögök gyíkmájat kevertek péppé olívaolajban, borral hígították és ezzel kenték be arcukat.

Állati csontok

A fogporokat a rómaiak porrá tört csontból vagy tengeri állatok vázából készítették.

Disznózsír

A disznózsír magába szívja a virágszirmok illatát, így kiválóan alkalmas az illékony virágillatok befogására - ezt a tulajdonságát használták fel parfümkészítéshez, az úgynevezett enfleurage eljárásnál. A disznózsírt a parfümkészítésen kívül szappanfőzéshez, haj- és arckrémek alapanyagaként egyaránt használták.

Placenta

Nem kell messzire visszamenni az időben, hogy igazi hátborzongató kozmetikai alapanyagra bukkanjunk: 20-25 éve dívott a borjú magzatának placentájából (méhlepényéből) nyert bőrfiatalító hormon-kivonat. Szörnyű hír az állatvédőknek, hogy ugyan illegálisan, de napjainkban is bárány placentából nyernek ki növekedési faktorokat visszainjektálás céljából egy, a Drakula kezeléshez hasonló eljáráshoz.

Mirigyváladék

Egyes állatfajok mirigyváladékának illata erotikusan vonzónak találtatott, így aztán elkezdték illatszerekben használni. Akárcsak a hím hód nemi mirigyéből nyert castoreumot, a csípős illatú cibetet, mely az etiópiai cibetmacska mirigyváladéka, az édeskés illatú mósuszt vagy pézsmát is a férfiillatszerek összetevőjeként kezdték alkalmazni. Ma egyre több olyan női illat tűnik fel a parfümériák polcain, melyek alkotóeleme a Tibetben és a Himalájában honos szarvas fajta mirigyváladéka. Ez a védett állatfaj mára kihalófélben van, minthogy kíméletlenül vadászták. A mósusz ára vetekszik az aranyéval, mivel egy állat évente mindössze 150 grammnyit állít elő belőle. Az állatok védelmében napjainkban szintetikus úton állítják elő.

Ámbra

A meleg, fás illatú ámbráért az ámbrás ceteknek kellett lakolni. A nemes és drága anyagért útnak induló bálnavadászok alaposan megtizedelték a hatalmas tengeri emlősök állományát. A szürke ámbrát az ámbráscet gyomrából kinyert kavics alakú viaszos képződményből készítik. Néhány kilogramm alapanyagból egy-két dekagramm ámbra készíthető.

Mára szerencsére minden magára valamit adó kozmetikai márka lemondott az állati használatáról, ezeket szintetikus úton előállított anyagokkal helyettesítik.