A politikai korrektség és a józan ész csatája

Mi történik az amerikai egyetemeken?

Tavaly decemberben a Time magazin Donald Trumpot választotta Az év emberének, a megválasztott elnök azonban köszönet helyett leginkább bírálatot fogalmazott meg. „Szerencsésnek érzem magam, hogy megkaptam Az év embere címet” – mondta. Majd hozzátette: „Régen ez Az év férfija volt, de ma már ezt nem lehet megtenni, így Az év embere lett belőle. Politikailag korrektek akarnak lenni.” Trump minden megnyilvánulása szembement a politikai korrektség összes íratlan szabályával: kigúnyolta és sztereotipizálta a nőket, a kisebbséghez tartozókat, a bevándorlókat, a veteránokat és a fogyatékkal élőket egyaránt. Azt állította, hogy Barack Obama és Hillary Clinton „a politikai korrektséget a józan ész fölé helyezte”, ezzel pedig a hétköznapi amerikaiakat hagyta cserben.

Megzavart lelki nyugalom

„Érdekes tapasztalás volt Trump választási kampánya alatt elsőéves egyetemi hallgatónak lenni – mondja az Elle-nek Amanda Brown, aki a William and Mary Főiskolára jár. – Liberális intézmény lévén nagy hangsúlyt fektettek az intézmény PC-kultúrájának megismertetésére. Ugyanakkor a főiskolán megoszlottak a vélemények Trumppal kapcsolatban, és a megválasztását követően előfordult, hogy a muszlim és latino diákokat inzultus érte. Trump megválasztása lehetővé tette a hozzá hasonlóan gondolkodóknak, hogy feljogosítva érezzék magukat arra, hogy bizonyos rasszhoz vagy valláshoz tartozókat megsértsenek, mert úgy érzik, ezt most már szabadon megtehetik, és nem lesz következménye. Ez kifejezetten nyugtalanító.”

A legtöbb amerikai nem hallotta a „politikailag korrekt” kifejezést a ’90-es évek előtt. A témáról az első és legnagyobb hatású cikket a The New York Times tette közzé 1990 októberében. Richard Bernstein újságíró A politikai korrektség hegemóniájának felemelkedése című írásában már akkor figyelmeztetett arra, hogy az ország egyetemeit a „növekvő intolerancia, a viták megszűnése, a konformista szemléletre való nyomásgyakorlás” veszélye fenyegeti. Bernstein szerint „az egyetemeknek van egy nem hivatalos ideológiája, ami meghatározza a világ bizonyos ügyeihez (faj, ökológia, feminizmus, kultúra, külpolitika) való »helyes« hozzáállást.”

Mára általánossá váltak az olyan kifejezések, mint a „trigger warning” (figyelmeztetés, hogy egy szöveg olyan részleteket tartalmaz, amik érzelmileg megviselhetik az olvasót), a „biztonságos tér” (olyan hely, ahol nemcsak a gyűlöletbeszédtől, a homofóbiától, a transzneműek megkülönböztetésétől, a fajgyűlölettől és a zaklatástól, hanem semmilyen kritikától vagy ellenvéleménytől nem kell tartani) és a „mikroagresszió” (rossz szándék nélkül, észre sem vett előítéletek alapján történő szóbeli erőszak). A professzorok egyre több egyetemen adnak ki a kötelező irodalom mellé figyelmeztetést, nehogy

a szöveg megzavarja a diákok lelki nyugalmát.

Távol a '60-as évektől

A nagy irodalmi klasszikusokat napjainkban potenciális veszélyforrásnak titulálják, mert olyan témákkal foglalkoznak, mint öngyilkosság, családon belüli és szexuális erőszak (F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby), öngyilkosságra való hajlam (Virginia Woolf: Mrs. Dalloway) vagy szexuális zaklatás (Ovidius: Átváltozások). Egyes intézményekben a professzorok azt tanácsolják a diákoknak, hogy a számukra érzelmileg felkavaró részeket lapozzák át, vagy el se olvassák a könyvet. És míg ezek a figyelmeztetések eredetileg azt a célt szolgálták, hogy a súlyos lelki traumán átesetteket megvédjék, addig a kritikusok attól tartanak, hogy az eljárás az egyetemi lét elengedhetetlen részét képező diskurzusoknak szab gátat. „Azt gondolom, hogy ez felelőtlenség. Nem bemutatni az amerikai irodalom nagyjait és cenzúrázni mondjuk a Huckleberry Finn kalandjait, az N-szó (nigger) használata miatt, nemcsak megakadályozza a diákokat abban, hogy a történelem kritikus, társadalomformáló momentumait megértsék, hanem a világgal kapcsolatos kulcsfontosságú tanulási lehetőségeket is elveszi tőlük. Mit fognak tanítani a jövő fiatal felnőttjeinek? A macska a kalapban című mesekönyvet?” – fejti ki lapunk kérdésére Melissa Moller, aki pár éve végzett újságíróként egy neves egyetemen.

A biztonságos tér fogalma is hasonló változáson esett át. „Manapság akkor is itt keresnek menedéket a diákok, amikor olyan véleménnyel vagy témával találkoznak, ami kényelmetlen a számukra” – vélekedik Nadine Strossen jogászprofesszor, az Amerikai Polgári Jogi Unió korábbi vezetője. A Brown Egyetem hallgatói például olyan teret hoztak létre, ahol nyugtató zenét lehet hallgatni, sütit enni, gyurmázni és állatkölykökről készült videókat nézegetni. Az, hogy a diákok ennyire érzékenyek a véleménykülönbségekre, alapjaiban változtatja meg az amerikai egyetemi kultúrát. Jeannie Suk, a Harvard Egyetem jogi karának professzora szerint a joghallgatók már azt kérik, hogy ne tanítsanak bizonyos tantárgyakat, például a nemi bűncselekmények tárgyat. A traumát kiváltó mikroagresszió felszámolására is folyamatos kampányt folytatnak. Számos egyetemi irányelv szerint mikroagressziónak számít például egy ázsiai amerikaitól vagy egy latin-amerikaitól megkérdezni, „hol születtél?”, mert ezzel burkoltan arra célzunk, hogy nem tekintjük őt igazi amerikainak.

(...)