A szakértők állítják, ezért kellene gyakrabban beszélgetnünk idegenekkel

Te szoktál csevegni idegenekkel? 

Te belegondoltál már, hogy hány idegennel találkozol egy nap? A baristával, aki a kávédat készíti. A szomszéddal a liftben. Az idős úrral a sorban előtted a pékségben. A legtöbbször csak elnézünk egymás mellett, pedig egy-egy rövid, pármondatos beszélgetés meglepően sokat tehet a lelki jóllétünkért.

Miért tartjuk magunkat vissza?

Magyar (és általában közép-európai) közegben sokan úgy nőttünk fel, hogy ne álljunk szóba idegenekkel. Attól félünk, hogy rossz embert szólítunk meg, vagy túl közvetlennek ítélnek meg minket, egy szintig pedig ez rendben is van, hiszen nem mindenkinek lehet komfortos a small talk. Mégis, időnként érdemes egy kicsit kilépni a komfortzónából, már csak azért is, mert a kutatások szerint a rövid, hétköznapi beszélgetések is mérhetően javíthatják a hangulatunkat.

A kis beszélgetések nagy ereje

A pszichológusok „mikrokapcsolatoknak” hívják azokat az apró interakciókat, amikor pár mondat erejéig kapcsolódunk valakihez: megdicsérjük egy ismeretlen kabátját, megkérdezzük, milyen sütit ajánl a pultos, megosztunk egy félmondatos poént a pénztárnál várva. Gabrielle Skrekovski pszichológus a Psychology Today-nek arról beszélt, hogy ezek a futó találkozások is hozzáadnak a „szociális egészségünkhöz” és nem csak a mély barátságok és családi kötelékek számítanak. Az ilyen pillanatok:

• erősíthetik a közösséghez tartozás érzését,
• csökkenthetik az elszigeteltség érzetét,
• finoman emelhetik az energiaszintünket,
• és emlékeztetnek rá, hogy nem teljesen egyedül mozgunk a világban.

Fontos kitétel: mindez csak akkor működik, ha biztonságban érezzük magunkat. Nem kötelező bárkivel szóba elegyedni, a határaink tiszteletben tartása az első.

Nem kell erőltetni – elég néha

Természetesen senkinek nem kell minden nap vadul idegeneket leszólítania, ha ez szorongást okoz. Vannak napok, amikor egyszerűen nincs hozzá erőnk, kedvünk. Ez is rendben van, de időnként egy kicsi lépés sokat adhat. Nem tudhatod ugyanis, hogy egy-egy apró gesztus a másiknak mennyit jelent. Lehet, hogy az idős úrnak a szupermarketben ez lesz az egyetlen valódi beszélgetése aznap.

Hogyan kezdj neki, ha feszélyez a small talk?

Ha nem vagy a spontán csevegés királynője, kezdd kicsiben, például próbálkozz biztonságos terepen. Első körben jó lehet olyan helyeken beszélgetést kezdeményezned, ahol amúgy is van interakció, mondjuk kávézó, pékség vagy bolt. 

A nagy kapcsolatok – barátságok, párkapcsolatok, családi kötelékek – tartanak össze a mindennapokban, de a léleknek néha az apró dolgok is számítanak. 

Nem, nem kell mindenkivel közeli viszonyt ápolni, viszont ha néha hagyjuk, hogy ezek a minipillanatok megtörténjenek, azzal nemcsak a saját napunkat tesszük szebbé, hanem talán másét is. 

Csendben leszokunk a beszélgetésről 

A baj csak az, hogy miközben egyre több kutatás mutat rá, miért jó a rövid kapcsolatfelvétel, a hétköznapok közben csendben leszoktattak róla. A boltokban megjelentek az önkiszolgáló kasszák, így egyre ritkában beszélgetünk a pénztárossal, a gyorséttermekben pedig már simán rendelhetünk emberi kontakt nélkül is. Ráadásul a közösségi média térnyerésével még azokkal is chaten tartjuk a kapcsolatot, akikkel egyébként személyesen is találkozhatnánk.  Ez sok embernek kényelmes, de ha minden ilyen kis interakció eltűnik, az hosszú távon fokozhatja az elszigeteltség érzését, még akkor is, ha egész nap digitálisan „emberek között” vagy.

(via)