A pszichológia szerint ezt árulja el rólad, ha túl sokszor mondod, hogy „Nekem mindegy”

„Nekem mindegy.” „Ahogy szeretnéd.” „Válassz te.” Elsőre úgy tűnhet, ezekkel a mondatokkal szívesen alkalmazkodsz másokhoz, de ha túl sokszor hangzik el akkor azzal bizony érdemes foglalkozni. 

Hova menjünk vacsorázni? Nekem mindegy. Melyik filmet nézzük meg? Válassz te. Mit csináljunk hétvégén? Amit te kívánsz. Mit rendeljünk? Nekem tényleg mindegy. Ismerős? Természetesen semmi probléma nincs azzal, ha időnként átengeded a döntést másoknak. Sőt, a rugalmasság és az alkalmazkodóképesség fontos tulajdonság, amely a kapcsolataidban is sokat segíthet. Egészen más azonban a helyzet, ha szinte soha nincs konkrét válaszod arra a kérdésre, hogy mit szeretnél.  A „Nekem mindegy” ugyanis nem minden esetben jelenti azt, hogy valóban mindegy. Előfordulhat, hogy annyira mások alá mész, hogy már nem is figyelsz a saját igényeidre. 

Amikor egy egyszerű választás is nehéz 

Étteremben ülve valaki megkérdezi, mit ennél, te pedig hirtelen nem tudsz mit válaszolni. Nem azért, mert túl sok jó lehetőség van az étlapon, hanem mert fogalmad sincs, mire vágysz. Ugyanez megtörténhet egészen jelentéktelen döntéseknél is.

Milyen zenét hallgassunk az autóban? Melyik asztalhoz üljünk? Mit nézzünk este? Hova menjünk hétvégén?

Az ember ilyenkor könnyen gondolhatja magáról, hogy egyszerűen csak határozatlan, a háttérben azonban más is állhat. Ha valaki hosszú időn keresztül rendszeresen mások igényeit helyezi a sajátjai elé, egy idő után nehezebbé válhat felismernie, hogy ő maga valójában mit szeretne. A preferenciáink ugyanis az identitásunk apró, de fontos részei. Ezekből az apró döntésekből azonban folyamatosan kirajzolódik, kik vagyunk. Ha mindig más választ helyettünk, könnyen elveszíthetjük a kapcsolatot ezekkel a belső jelzésekkel.

Te csak második vagy?!

Van egy másik árulkodó szokás is: mielőtt válaszolnál, ösztönösen felméred a környezetedet.

Vajon ki mit szeretne? Ki fáradt? Ki fog megsértődni? Kinek van határozott elképzelése? Melyik válasz okozza majd a legkevesebb konfliktust? Csak ezután következik – ha egyáltalán következik – a kérdés:

Én mit szeretnék?

Ez a viselkedés bizonyos helyzetekben kifejezetten hasznos lehet. Aki jól érzékeli mások hangulatát és szükségleteit, empatikusnak, figyelmesnek és könnyen alkalmazkodónak tűnhet. A probléma akkor kezdődik, amikor mások érzelmi állapota lesz az elsődleges iránytűnk. Ilyenkor a döntéseinket már nem feltétlenül az határozza meg, hogy mire vágyunk, hanem az, hogy szerintünk melyik választ fogadják majd a legjobban a környezetünkben.

Ennek gyökerei korábbi, akár gyerekkori megélésekre is visszanyúlhatnak. Ha valaki olyan környezetben nőtt fel vagy élt hosszabb ideig, ahol fontos volt folyamatosan figyelnie mások hangulatát, megtanulhatta, hogy a béke fenntartása érdekében jobb alkalmazkodni. Ami egykor hasznos stratégia volt, később automatikus viselkedéssé válhat.

A „nekem mindegy” mögött konfliktuskerülés is állhat

Néha pontosan tudjuk, mit szeretnénk, mégsem mondjuk ki. Tegyük fel, hogy te olasz étterembe mennél, a másik azonban sushit szeretne. Ahelyett, hogy azt mondanád: „Én inkább pizzát ennék”, automatikusan rávágod:

Nekem mindegy, válassz te.

Miért? Mert így sokkal egyszerűbb. Nem kell vitatkozni, érvelni, kompromisszumot kötni, és annak a lehetőségét is elkerülheted, hogy a másik csalódjon.  Ha ez rendszeresen megtörténik, könnyen kialakulhat egy olyan működés, amelyben a pillanatnyi béke fontosabbá válik a saját igényeink kifejezésénél.

Kívülről az ilyen ember rendkívül könnyednek és lazának tűnhet. Nem problémázik, nem követelőzik, mindenhez alkalmazkodik, legbelül azonban egészen más érzések halmozódhatnak fel. Fáradtság, frusztráció vagy akár neheztelés is jelentkezhet amiatt, hogy ismét olyan programon vesz részt, amit valójában nem ő választott.

Automatikus igen, de miért? 

Hasonló mintára utalhat, ha szinte gondolkodás nélkül igent mondasz minden kérésre és meghívásra.

Persze, ott leszek. Természetesen segítek. Nekem jó.

A válasz szinte hamarabb megszületik, mint hogy végiggondolnád, valóban van-e hozzá kedved, időd vagy energiád. Csak később érkezik meg a felismerés, hogy legszívesebben otthon maradnál és csak pihegnél a kanapén egy jó film előtt. Ilyenkor nem feltétlenül maga az igen a probléma, hanem az, hogy kimarad előtte, hogy megnézd a saját igényeidet, vágyaidat. 

Aki hosszú ideje próbál mások kedvében járni, annál az alkalmazkodás szinte reflexszerűvé válhat. Az igen kimondása gyorsabb és biztonságosabb érzést kelthet, mint annak felvállalása, hogy „most inkább nem”.

nem kell mindenben ragaszkodni a saját akarathoz

Fontos, hogy a „nekem mindegy” gyakori használata önmagában természetesen nem jelent pszichológiai problémát. Vannak helyzetek, amikor tényleg nincs határozott preferenciánk, és olyanok is, amikor szívesen átengedjük a döntést annak, akinek fontosabb. A kérdés inkább az, hogy tudnál-e választani, ha kellene.

Ha senki más véleményét nem kellene figyelembe venned, tudnád, melyik étterembe mennél? Melyik filmet néznéd meg? Hogyan töltenéd a hétvégét?

Mire mondanál nemet? Mit szeretnél valójában?

Ha ezekre a kérdésekre rendszeresen nehéz válaszolni, érdemes lehet tudatosan elkezdeni figyelni a saját preferenciáidra.

Nem kell rögtön az élet legnagyobb döntéseivel kezdeni. Elég lehet egy kávé, egy dal vagy egy vacsora kiválasztása. A lényeg, hogy mielőtt automatikusan kimondanád, hogy „nekem mindegy”, adj magadnak néhány másodpercet, és tedd fel a kérdést: tényleg mindegy, vagy csak egyszerűbb ezt mondanom? Mert nagy valószínűséggel neked is van véleményed. Lehet, hogy pontosan tudod, mit szeretnél, csak annyira megszoktad, hogy először mindenki másra figyelsz, hogy a saját válaszodnak nem adsz teret. 

via