Marokkói mecsetek csendes női forradalma

"A nők a megoldás a problémára. A férfiak majd követik őket".

Nemrég egy nő szörnyű titkokat árult el Zineb Hidrának. A férje, súgta, alkoholista. A család összes pénzét alkoholra költi, és rendszeresen veri őt részegen. A nő attól tart, hogy egyszer majd a gyerekeit bántja, vagy még rosszabb történik.

Hidra a történetet nyugodtan, csendben hallgatta végig, majd határozottan válaszolt. „ Mondtam neki, hogy először keressenek segítséget a férjének. Ha nem történik változás, akkor a következő lépés a válás.“ Ez a tanács nem hangzik túl radikálisan, a világ néhány részén azonban forradalmi jelentőséggel bír. Hidra azon pár száz nő közé tartozik, akiket a marokkói kormány női egyházi tanítóként ( hivatalosan csak férfiak lehetnek imámok, de nőket is felruházhatnak hasonló feladatkörrel) alkalmaz. Ezek a nők jártasak az iszlám törvényekben, vallásban egyaránt, behatóan ismerik a Korán minden fejezetét, és megvan hozzá a hatalmuk, hogy segítség és megvédjék a marokkói nők jogait.

Hidra az Aïn Chock mecsetben dolgozik, Casablanca egyik zsúfolt negyedében. Az ő felügyelete alá tartozik a női szekció. Hidra Iszlám tanulmányokból szerzett doktorátust, és bár a Korán tiltja, hogy nők vezessék az imákat, Hidra feladatai egyébként szinte megegyeznek egy imáméival: órákat tart, tanácsadásokat vezet, segít a gyászolók és betegek fájdalmában.

Mourchidaként az a munkája, hogy támogassa a női gyülekezet tagjainak taníttatását, és védje a jogaikat. Tanít nekik egészségügyről, valamint a rájuk vonatkozó jogokat is ismerteti velük.

„Imámként tényleg a nők megsegítéséért élsz. Az ember ezt nem a pénzért csinálja. Ez hivatás” - mondja a 33 éves Fatima Ait Said, aki a rabati Makka mecsetben dolgozik.

A női imámokat képző programot (hivatalos nevén ‘mourchidat’) a vallási extrémizmus ellenpontjaként hozták létre.

2003-ban 14 öngyilkos merénylő - többségük 20 és 23 évesek - Casablanca egyik negyedének több pontján is robbantottak, beleértve egy spanyol éttermet és egy zsidó temetőt. A támadás célpontja külföldi turisták és a zsidó vallás gyakorlói voltak. A merényletben 33 ártatlan ember vesztette életét.

Marokkó büszkén hangoztatja, hogy az országban ellenzik és elhatárolódnak a radikalizmustól. A kormány vezetőjét mélyen lesújtotta a merénylet híre, ezért VI. Mohamed király elhatározta, hogy létrehoz egy olyan programot, ami vallási vezetőket képez ki. A programban résztvevők megtanulhatják, hogyan értelmezzék a vallási hitet azon a toleráns módon, ahogy a marokkói kormány is hirdeti. Az Iszlám hivatalos marokkói verziója ellenkezik a szélsőséges nézetekkel.

Ez a program a marokkói női reform hullámához is jól illeszkedett, hiszen az uralkodó a nők státuszának emelését is szorgalmazza.  A casablancai terrormerényletekkel azonos évben a király meghívott egy női tudóst a palotába, hogy előadást tartson - ez volt az első alkalom, hogy a királyi palotában egy nőnek engedélyezték, hogy előadóként megszólaljon.

2004-ben a kormány felülvizsgálta a nőkre vonatkozó törvényeket, és a házasságkötés minimum életkorát 18 évben határozták meg, lehetőséget adtak a nőknek a válásra, valamint arra, hogy saját maguk írják alá a házassági szerződést a családjuk valamelyik férfitagja helyett. VI. Mohammed a történelem során először a legfőbb vallási tanács tagjává választott egy nőt.

Egy évre rá, 2005-ben Rabatban elindult a már említett programot, ahol 50 olyan nőt és 100 olyan férfit választottak ki, akik rendelkeztek felsőfokú végzettséggel, valamint a Korán felét (nőkre vonatkozik) vagy teljes tartalmát (férfiakra vonatkozik) fejből tudták. A programban résztvevők teológiát, jogot, filozófiát, történelmet, más vallásokat (összehasonlítás céljából) és pszichológiát tanultak. A kormány az ország különböző mecseteiben biztosított munkát számukra.

A program kezdete óta a női résztvevők száma megduplázódott, az oktatás pedig annyira sikeresnek bizonyult, hogy helyszínét Rabat egyik legnagyobb egyetemébe helyezték át. Ez az oktatási forma ma már Afrikából és Európából is vonz tanulókat, és a 250 férőhelyre több, mint 2000-en jelentkeznek évente.

„Minden évben 2 vagy 3 férfi kibukik. De eddig soha, egyetlen nő sem hagyta ott a programot. Ők komolyabban veszik a tanulást!“ - mondja Abdelsalam Lazar, a program igazgatója.

Ez a komolyság leginkább a déutáni órákon jelenik meg, amiket külföldi diákoknak tartanak, akik küszködnek az arab nyelv elsajátításával és a Korán szövegének bemagolásával birkóznak. Siham Boutabi, egy Franciaországban, marokkói emigráns szülők lányaként született tanuló száz wattos mosolyából kiderül, nagyon élvezi a programot. „Mindig is tanár akartam lenni, de Franciaországban szankcionálják a burka viselését. Megkövetelik, hogy megváltoztasd a külsődet és a felfogásodat is, ha tanulni akarsz. Nekem szerencsére nem kellett ezt a döntést meghoznom, és izgalmasnak találom a programot, mivel a jövő generációját nők fogják tanítani.“

Az Iszlám megengedőbb változatának jövendőbeli nagyköveteiként Boutabi és osztálytársai azt tanulják, hogy ez vallás a hitek békés együttélését foglalja magába, ahelyett, hogy az úgynevezett hitetlenek felett uralkodni akarna. A program taníttatása szerint a dzsihád egy belső lelki harc, nem pedig a hitetlenek elleni valós háború.

Azt is tanulják, hogy a hit maga nem diszkriminálja a nőket - hiszen a legtöbb társadalmi különbség a nemek között a tradíciók során alakult ki. „Az iszlám vallás szerint mindannyian egyformán értékesek vagyunk.“- fejti ki véleményét Boutabi, akinek épp véget ér az órája, ezért sietve a kampuszban található edzőterem felé veszi az irányt. A nők a konditermet csak egy órán át használhatják. A limitált idejű edzés miatt a nők az előadótermek hátsó soraiban foglalnak helyet, hogy hamarabb kijuthassanak.

Amint a nők lediplomáznak, nincs lehetőségük, hogy hivatásos imámok legyenek. Asma Lambrabat feminista tudós szerint ez a program még mindig patriarchális üzenetet közvetít a tanulók felé. Dr. Ann Marie Wainscott politológus szerint a programnak nem az a lényege, hogy egyenlőséget teremtsen nők és férfiak között.

„ A ‘murchidat’ képzés kiemelten fontos, mivel mindenki stabil és jól fizető állami munkát kap, a magasabb fizetéssel és jó állással párhuzamosan a státuszuk is megnő. A program létrehozásának lényege mégsem a női nem támogatása, hanem egy stratégiai lépés, hogy a kormány kibővíthesse a vallási bürökrácia hatókörét. Így ez nem feltétlenül a nők felemelkedéséről szól“ Fejti ki határozott véleményét Dr. Wainscott.

A 33 éves Ait Said arra a kérdésre próbál választ adni, hogy dolgozna-e imámként. „A Koránban nincsen női imámra példa. Ez most olyan, mintha azt kérdeznéd, akarok-e a Marsra utazni.“

Annak ellenére, hogy a programnak nem a nemi egyenlőség az elsődleges célja, társadalmi szerepük és jogaik pozitív fejlődése általa lenyűgöző mértékű. Ait Said például az egyik mecsetbe klinikát szervezett, hogy megvizsgálják azokat a nőket, akik másképpen nem jutnának el orvoshoz. A vizsgálatok mellé Said előadásokkal is szolgál, aminek témája a nők társadalmi megítélése.  A mecsetbe járó nők számára Said tanácsadóként és pártfogóként is szolgál – ez különösen fontos egy olyan országban, ahol kevés a társadalmi szervezet, ahová a nők csaldon belüli rőszak, depresszió, vagy a folymatos szülés-gyereknevelés miatt kifáradás esetén fordulhatnak.

Egy májusi napon Ait Said megkérdezte a gyülekezet tagjait, mit gondolnak róla, mint vezetőrő, mit kapnak tőle, mint mourchidától.

Egy középkorú nő azt mondta, hogy Said segítéségével sikerült megtanulni a teljes Koránt. Egy másik nő azért volt hálás, mert Said tanította meg imádkozni. Volt, akit ő tanított meg a telefon használatára. De a legtöbb igenlést egy Zorah nevű fiatal anyuka hozzászólása kapta: „Engem arra tanított meg Said, hogyan kezeljem a konfliktusokat.“

Ait Said tudja, hogy a kultúrájukban a férfiaknak sokkal nagyobb a tekintélyük és a hatalmuk - emellett a férfiak hajlamosabbak az erőszakra és a szélsőséges eszmék követésére. Ő viszont a munkáját a nőkkel egyfajta finomabb erőnek tekinti. „Egy családnak a nő a szíve-lelke, ők formálják a többiek viselkedését” – mondja. „A legfontosabb dolog mourchidatként, hogy átadjuk nekik a tudást, amivel a nők maguk lesznek a megoldás a problémákra. A férfiak majd követik őket

A program óta Ait Said jobban hisz magában. Azelőtt gazdaságot tanult, ám a család nyomására otthagyta a szakot, mert szerintük ez nem nőnek való. Két gyerekes anyukaként egy támogató férj oldalán azt fontolgatja, újra neki gyürkőzik a közgazdaságtannak. „Miért ne? Hiszen ez az álmom.“- mondja.

Ait Said tudja, hogy munkájának elvileg nem része a nők társadalmi felemelése. A vallási extrémizmus még mindig terjed az országban, durván 1600 marokkói utazott el az Iszlám Állam „kalifátusába” a csoport fennállásának csúcsán. Egy casablancai iskolában, ahol Hidra tanít, több fiatal fiút sikerült meggyőznie arról, hogy a radikális iszlám gondolkodás nem vezet jóra. A mecsetben folyamatosan kutatja a szélsőséges szövegeket, amiket a nők esetleg szaud-arábiai útjaikról hoznak vissza.

Ebben az értelemben ő (és a többi női vallási tanító) a frontvonalat jelenti a radikalizmus ellenében.

Hidra reméli, hogy más országok is átveszik a programot (Törökországban például elindult egy hasonló kezdeményezés). És saját ambíciói is vannak: épp a diplomamunkáját szerkeszti kiadásra, és nemrég elkezdett pszichológiát tanulni, hogy egyszer pszichológusként dolgozhasson.

Arra a kérdésre, hogy feministának tartja-e magát, ezt feleli: „A feministák a nők jogaiért küzdenek. És mi is ezzel foglalkozunk, csak az Iszlám szemszögéből”.

Megöleli gyülekezetének egy tagját, majd visszatér hozzám: „Segíthetek, hogy a nők szabadabbak legyenek. Ezt szeretem a legjobban a munkámban.”