Triggerek vs. asszertív kommunikáció – hogy ne törjön ki a családi háború az ünnepek alatt

A karácsonyi együttlétek feszültsége nem mindig látványos vitákban jelenik meg. Sokszor apró kis szurkálódások, gúnyos félmosolyok, elhallgatások és rosszul sikerült kapcsolódási kísérletek teszik nehézzé az ünnepet és az együttlétet. Ezek a finomabb rétegek gyakran láthatatlanok maradnak, mégis jelentős érzelmi terhet jelentenek.

Mi történik akkor, amikor nem nyílt konfliktusban állunk, mégis kényelmetlenül érezzük magunkat egy családi helyzetben? Bacsó Flóra, konfliktuskezelő szakember segítségével azokat a tipikus, de ritkán kimondott helyzeteket járjuk körül, amelyek különösen jellemzők a karácsonyi eseményekre.

Az első lépés: Felkészülés a triggerpontokra

A legtöbb ember pontosan tudja, mely témák fognak biztosan előkerülni egy családi eseményen. Ezek a triggerpontok nem meglepetések, mégis gyakran felkészületlenül érnek minket. A szakértő szerint már önmagában az is segít, ha ezeket előre átgondoljuk. Készülhetünk a szokásos konfliktushelyzetekre egy-két mondattal, amivel tartjuk a kereteket (tukmálásnál: „köszönöm, nem kérek, ezen nem változtatok”), és a „nem” mellé odarakhatjuk a „mit igen”-t is ( nem ebédre, hanem uzsonnára). Ettől nem lesz tökéletes az alkalmon, de sokkal nagyobb eséllyel lesz túlélhető. Nem harcra készülünk, hanem arra, hogy ne érjen minket „pucér fenékkel” a helyzet. Egy-egy előre megfogalmazott mondat stabilitást adhat, amikor érzelmileg túlterhelt állapotban nehéz spontán jól reagálni.

Amikor a provokáció valójában ismerkedés

Sok karácsonyi helyzetben elhangzó mondat elsőre kötekedédek tűnik. Olyan kérdések vagy megjegyzések, amelyek nyomást gyakorolnak, fájó pontokat érintenek, vagy kellemetlen érzést keltenek. Bacsó Flóra azonban egy fontos árnyalatra hívja fel a figyelmet: nem minden ilyen mondat mögött áll rosszindulat.

A provokáció mögött is lehet valamilyen kapcsolódási igény, csak balul sült el.

Az olyan kérdések, mint a „mikor mész már férjhez” vagy „mikor lesz még egy unokám”, sokszor egy ügyetlen próbálkozás arra, hogy a másik fél közel kerüljön hozzánk. A kérdező gyakran nem a tartalomra fókuszál, hanem arra, hogy beszélgetni szeretne. Ez a felismerés segíthet abban, hogy ne automatikusan támadásként értelmezzük a helyzetet. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ezeket a mondatokat el kellene fogadnunk. A szándék megértése nem egyenlő a viselkedés jóváhagyásával. Amikor valaki határt húz egy érzékeny témában, gyakran érkezik visszaválaszként a sértett reakció:

• „Jó, hát akkor semmit nem lehet már mondani.”
• „Veled már nem lehet beszélgetni.”
• „Olyan érzékeny vagy!”

Ezek a mondatok sokszor újabb bűntudatot keltenek. A szakértő azonban azt javasolja, próbáljuk meg máshogy értelmezi ezt a reakciót:

Ez valójában inkább egy sikertelen találkozási kísérlet, amiben a másik kifejezi azt, hogy kudarcélménye van a beszélgetésben, vagy kapcsolódásban.

Ez a nézőpont segít leválasztani magunkról a másik ember érzelmei iránt érzett felelősséget. Nem arról van szó, hogy „túlérzékenyek” lennénk, hanem arról, hogy a másik fél nem találta meg azt a módot, ahogyan kapcsolódni tudna hozzánk ebben a helyzetben. Ilyenkor nem szükséges védekezni vagy magyarázkodni, elég a saját álláspontunkat röviden képviselni.

Az asszertív kommunikáció nem mindenható eszköz

Gyakran hangzik el tanácsként, hogy „csak kommunikálj asszertíven”, és akkor majd minden helyzet megoldódik. Flóra azonban fontos korlátokra hívja fel a figyelmet, különösen a családi ünnepek kontextusában.

Az asszertív kommunikáció egy technika. Kell mögé egy hit és egy másik fél, aki az értő vétel ebben az egészben.

Vagyis nem elég jól megfogalmazni a mondatainkat. Ha a másik fél nem nyitott a befogadásra, akkor a legtisztább kommunikáció sem fog áttörést hozni. Ez a felismerés felszabadító lehet: nem rajtunk múlik minden, és nem a mi kudarcunk, ha egy helyzet nem válik konstruktívvá. A határhúzás sokszor azért válik konfliktusossá, mert a másik fél teljes elutasításként éli meg. Flóra szerint sokat segíthet, ha a nemet egy igen követi – nem ugyanarra, de valamire. Ez lehet időbeli, tartalmi vagy formai alternatíva: nem most, de később; nem erről, de arról; nem így, de másképp. Ezek az alternatívák azt az üzenetet hordozzák, hogy a kapcsolat fontos, még akkor is, ha bizonyos keretekhez ragaszkodunk.

Időkeretek és a kilépés utáni kapcsolódás

A karácsonyi eseményeken ritkán beszélünk arról, ki mennyi időt tud együtt tölteni a többiekkel. Pedig sok konfliktus gyökere éppen ebben rejlik. A szakértő szerint nem ördögtől való előre tisztázni az időkereteket.

Szerintem az sem ördögtől való, bár ez nem igazán megszokott és elfogadott, de érdemes lehet nagyjából megbeszélni, hogy mennyi időt tudunk együtt tölteni.

Amikor valaki egy helyzetből kilép, az sem kell, hogy végleges elszakadást jelentsen. Flóra hangsúlyozza, hogy a kilépés módja számít. Ha felajánlunk egy későbbi kapcsolódási lehetőséget – például egy sétát, telefonhívást –, az segít megőrizni a kapcsolatot anélkül, hogy tovább terhelnénk magunkat.

Határok engedélykérés nélkül – és az „elég jó” reakciók realitása

A szakember fontos realitásra hívja fel a figyelmet: csak magunknak tudunk határt szabni. Nem érdemes abban bízni, hogy „ha én elég asszertíven kommunikálok, akkor majd biztos megérti” az, aki évek óta nem érti. A határhúzáshoz ezért nem kell a másik engedélye: ha tarthatatlan a helyzet, elköszönhetünk akkor is, ha a másik nem ért vele egyet. Közben törekedhetünk arra, hogy ne legyünk bántóak, ne személyeskedjünk, és felajánlhatunk egy későbbi kapcsolódási lehetőséget: „alszom rá kettőt és hívlak”, „sétáljunk egyet jövő héten” – hogy ne az legyen az egyetlen üzenet, hogy:

Na, kész, akkor én elmentem. 

A szakértő végül hangsúlyozza: nem az a cél, hogy minden helyzetben tökéletesen reagáljunk. Karácsonykor különösen irreális ez az elvárás. Sokkal megtartóbb cél az, hogy eggyel nyugodtabban és tudatosabban legyünk jelen, mint korábban. Ez a szemlélet leveszi a nyomást, és teret ad annak, hogy emberként legyünk jelen – bizonytalanságokkal, határokkal és kapcsolódási kísérletekkel együtt. Végül a legemberibb cél: nem a hibátlan, békés karácsony kitűzése, hanem az eggyel nyugodtabb. Flóra szerint ez reális, mérhető és tehermentesítő: legyen eggyel jobb, mint tavaly.